Sorozat

Állok elébe, mi niña – Maya és a három harcos

A Netflix legújabb animációja, a Maya és a három harcos a kisebbeket szólítja meg, ám kiemelkedő képi világával, családközpontú, mégsem negédes mondanivalójával kellemes közös időtöltést nyújthat a család felnőttebb tagjainak is.

Animációk kapcsán külön szokás kiemelni a felnőtt animációt, amolyan figyelmeztetésképpen, de gyakran csak rányomják a tipikus „egész család jól szórakozik majd” címkét egy-egy alkotásra. Ebben valahogy sosem hittem, ami kisgyerekeknek működik, az a felnőtteknek nem és fordítva. Persze azért vannak kompromisszumok, félig ilyen, félig olyan megoldások. A Maya és a három harcos esetében egyértelműen gyerekanimációról van szó, még ha nem is a legkisebbeket kívánja szórakoztatni, mert ahhoz túlságosan sok a csata benne. Az viszont bátran kijelenthető, hogy a minisorozat mind mondanivalóban, mind vizualitásában olyan érdemeket tud felmutatni, ami miatt egy felnőtt is kényelmesen le tud ülni a gyerekekkel a képernyő elé.

Az utóbbi időben egyre több olyan animációs mese kerül bele a nemzetközi véráramba, amely bátran felhasznál és bemutat egy adott kulturális hátteret, legendát.

Jorge R. Gutiérrez, a Maya és a három harcos rendezője a mexikói vonalat képviseli életművével,

amiből legutóbb itthon Az élet könyve című filmmel találkozhattunk 2015-ben. De ezt a kulturálisan színes vonalat gazdagítja a Pixar Coco című, szintén mexikói közeget megidéző története, vagy a Sony Pictures Animation kubai zenészekkel együttműködő Az életteli Vivo animációja vagy éppen a következő hónapban érkező Encanto egy kolumbiai lány történetével. A Disney hercegnők sorába pedig sehogy sem passzoló Raya és az utolsó sárkány és a zseniális Kubo és a varázshúrok Kelet-Ázsia sokszínűségét hozta el. Ez egy egészen izgalmas irányvonal, nemcsak mert a halálra unt kliséktől menti meg a nézőket, hanem mert más kultúrák elképzeléseit is valamicskével közelebb hozza a javarészt amerikai és európai mintákban gondolkodó felnőttek, vagy éppen felcseperedő fiatalok számára. Ráadásul ezek az animációk rendre komoly témákkal, fontos kérdésekkel állnak elő.

A Maya és a három harcos Maya történetét meséli el, aki egy mezoamerikai hercegnő. A család, legfőképpen Maya anyja okos diplomatát próbál faragni a forróvérű harcos lányból, aki bátyjai és apja harci kalandjaira vágyik. Ám egy napon Lord Mictlan, a háború istene elköveteli Maya életét, hogy a maga erejének növelése érdekében feláldozza őt. Mictlan fenyegetése olyan nagy, hogy a környező királyságok nem állnak Maya családja, a Teca királyság mellé, így a Teca harcosok és Maya családjának egy része odavész az ütközetben. Ekkor Maya égi sugallatra rájön, milyen teendő vár rá, és magára veszi a világ megmentésének feladatát. Ehhez három fő segítőre is szüksége van, akiket először meg kell találnia, majd meg kell győznie, hogy mellé álljanak. Vagyis a mese formulája teljesen szabályos, a fiatal főhős kihívásokkal kerül szembe, melyek során tapasztalatokra tesz szert és megerősödik, élményei lesznek és megtanul mindenféle emberekhez mindenféle módon kapcsolódni.

Mégis miben egyedi Maya meséje?

A fő karakterek nem éppen tökéletesek, mindegyikőjüknek megvan a maga szerencsétlensége és hibája is. Az élet nehézségei formálták őket, de a nehézségeken, mint kiközösítés, halál és gyilkosság, a kalandok során túl tudnak jutni. A megrajzolásuk roppant kreatív, Jorge R. Gutiérrez kétdimenziós animációs stílusa rengeteg formát és színt ölel magába. Ezen felül nem ragaszkodik még az emberi test alapvetéseihez sem, valakinek nagyobb az orra, mint a feje, valaki másnak meg két feje is van, amit szét tud szedni, majd összeilleszteni. A rendező a szabványos képkivágáshoz sem ragaszkodik, a fókuszált pillanatokban egyszerűen beszűkíti a képarányt.

Amivel szintén nem bánik kesztyűs kézzel Jorge R. Gutiérrez, nos, az az élet maga. Egy nemzetekre kiterjedő háború kellős közepén vagyunk, ahol sokan meghalnak, a holtakat meggyászolják, az élők pedig tovább élnek, és idővel újabb gyermekek születnek. És ugyan a csatározás az egyik fő motívum, annak nem a háború jellegét kapjuk, hanem kalandot, a kihívást, a bizonyítás lehetőségét. Rengeteg lendület, humor és nevetés zubog a karakterekben, egy-egy nagyobb konfliktus is könnyedén közös nevetéssel zárul.

Szóval egyrészről Maya és a három harcos az élet nehéz pillanatairól is nyíltan mesél, másrészt egy általános derűvel tölti fel a történéseket. Hogy a szereplők sokszor egyszerűen spanyolra váltanak, az nem zavaró, hiszen a történet követhető, de a nyelvi adalékkal is a sajátos hangulat fokozódik. Sőt, fel is lehet szedni egy-két gyakran ismételt kifejezést mesenézés közben. Az viszont nem éppen szerencsés megoldás, hogy egyes szereplők, például a barbárok törik a nyelvet, ezért a gyereknézők egy halom nyelvtanilag hibás mondatot kapnak. (A sorozatot eredeti nyelven néztem, de a Netflix magyar szinkronos változatot is felkínál.)

A Maya és a három harcos sok szempontból a Raya és az utolsó sárkány párfilmje.

Mindkét animáció egy harcos hercegnő felnövéstörténetét meséli el, ahol a női főszereplő veszi kezébe a dolgok alakulását. A világ megmentése pedig nem az erejükön, hanem a bizalmon, a barátságon és a szereteten múlik. Ráadásul mindkét mese elrugaszkodik az amerikai és az európai kultúrkörtől, ehelyett ősi, távoli civilizációk legendáit, mitikus lényeit kelti életre, és szereplői sem europidok. Ugyan a két animáció megrajzolása merőben más, de mindkettő látványos, színes és jól esően kreatív. A fő különbség köztük a korbesorolás, ugyanis míg a Raya felnőttfilmnek is elmegy, Maya inkább gyerekfilm, annak viszont jól működik.

Keller Mirella

Keller Mirella az ELTE Filmelmélet és filmtörténet, illetve Magyar nyelv és irodalom szakán végzett. Jelenleg a Nyelvtudományi Doktori Iskola PhD-hallgatója. 2008 óta publikál filmes cikkeket, 2010 óta a Filmtekercs.hu szerzője. kellermirella@filmtekercs.hu

Podcast

Hirdetés

Hirdetés