Egy csalásért börtönbe kerülő apa, egy iszákos anya, egy kétbalkezes bűvész báty, egy személyiségzavaros öcs, egy elkényeztetett húg, egy furcsa szexuális beállítottságú sógor, egy lázongó unokahúg és egy önbizalomhiányos fiú. Ez Michael Bluth (Jason Bateman) „ítélete”, vagyis a família, amit újdonsült családfőként elviselni kénytelen. Szerencsére az életet megkönnyíti, hogy Bluthék ingatlanban utazó milliomosok.
Egy szitkomnál a legfontosabb a humor. Ha vicces, működik, ha viszont a közönség nem dől a nevetéstől, valószínűleg gyorsan lekerül a műsorról. Az ítélet: család esete azért érdekes, mert annak ellenére, hogy nagyon vicces (ezt a kritikusok is elismerték hat Emmy díjjal), valahogy soha nem vált igazán nézett műsorrá (se a Foxon, se nálunk a Comedy Centralon). Itt az ideje a rehabilitálásnak. A nevetés garantált. A családtagok fentebbi jelzőiből talán érezhető, hogy Az ítélet: család elsősorban a karakterekből fakadó komikumra épít, de nem csak arra. A sorozat tele van „laugh out loud funny” szóviccekkel és nyelvjátékokkal. Nem csak a karakterek, de a dialógok is nagyon jól kitaláltak. Ezt erősíti a Bluth-ék történetét mesélő narrátor (Ron Howard). Az ő szerepe gyakran abból áll, hogy leleplezi a szereplők hazugságait: amit mond általában szöges ellentétben áll azzal, amit a képen látunk. A viccelődő narrátoron kívül van még egy nagyon kreatív ötlet a sorozatban: minden epizód végén, egy „kamu előzetest” láthatunk a következő részről. Az itt felvillanó rövid jelenetek valójában nem a következő részből adnak ízelítőt, hanem arra szolgálnak, hogy az alkotók valamelyik poénjukat az extrémitásig fokozhassák. A humor olyan sokrétű, hogy egyszerre biztosít szórakozást többféle közönségréteg számára. A viccek tökéletes megértéséhez azonban nem árt, ha az elejétől követjük a sorozatot. Ha a közepén kapcsolódunk be, nem biztos, hogy megértjük a családon belüli kapcsolatokat.
Rendhagyó családdal van dolgunk. Bluthék pazar és tékozló életmódot folytatnak, egy yachton tartott parti nekik annyira mindennapos esemény, mint nekünk lemenni a közértbe. Az sem szab határt a szórakozásnak, hogy idősebb George Bluth börtönbezárásával befagyasztják a vállalat számláját. A munka helyett mindenkinek van ideje az őrült önmegvalósítással és a magánélettel foglalkozni. Michael sógora, Tobias például egy ex-pszichiáter, önjelölt kezdő színész, aki egy időre a Blue Man Groupnak is tagja lesz, és könyvet is ír „A bennem rejlő férfi” címmel. A Tobiast játszó David Cross mellett a család összes tagja remek színészi alakítást nyújt, az apát és saját ikertestvérét is eljátszó Jeffrey Tamboron át az itt felfedezett, fiatal Michael Ceráig. A sorozat nagy érdeme még, hogy nem fél olyan – családokról szóló szitkomokban ritkán előforduló – tabutémákat is beemelni, mint a vérfertőzés és a homoszexualitás, vagy az inkább másféle témájú sorozatokban előforduló korrupció és hazaárulás. Ez teszi egyedivé és fordulatossá a történetet. A család egy rövid időre még Irakkal és Osama Bin Ladennel is kapcsolatba kerül. (Véletlenül rímel a Bluth a Bush névre?)
Félúton bekapcsolódni nem csak a karakterek nagy száma és sokszínűsége miatt nehéz, hanem a csavaros történet miatt is: rengeteg váratlan esemény történik. Nem csak az egyes epizódok futnak több szálon, de a részeket összetartó történet is nagy iramban halad előre. A forgatókönyvírók (a legtöbb részt Mitchell Hurwitz jegyzi) mintha magával a sztorival is a szokásos sorozat kliséket akarnák kigúnyolni, az előkerülő ikertestvérekkel, az ugyanúgy kinéző vagy ugyanolyan nevű szereplőkkel, vagy a bosszúból örökbefogadott koreai árvával.
Bár a hétköznapitól távol álló család történetének hihetőségét az alkotók a végletekig tágítják, a sorozat képi világa egyáltalán nem stilizált. Gyakran használnak kézi kamerát, ami a narrátorral együtt a dokumentum jelleget erősíti és – hála istennek – mellőzik az alákevert nevetést is. Megy az magától is.
Lehet, hogy Az ítélet: család azért nem lett a közönség szemében is sikeres szitkom, mert nem is szitkom. Inkább egy okosan kiagyalt szatíra pont a hasonló sorozatok kigúnyolására, tabutémákkal, inkább brit típusú humorral és abszurd karakterekkel. Itt mindenen lehet és kell is nevetni.
