Sorozat

Ahány ember, annyi igazság? – 13 Reasons Why (2. évad)

A tavalyi év egyik legtöbbet vitatott sorozata volt a 13 Reasons Why, mely egy gimnazista lány öngyilkosságának okait tárta fel. A Netflix a regény alapján készült 1. évad után folytatja a történetet, és már el is érhető náluk a 2. évad. A cikk a szezon első három epizódja alapján készült.

Teljesen értem és nagyon könnyen el tudom fogadni, ha valaki nem szerette a 13 Reasons Why első évadát. Megosztó sorozat volt, és a megosztottság alapját az képezte, hogy különböző hozzáállásunk van az öngyilkosság témaköréhez. Függ például attól, hogy egy átlagos lány átlagos életében megélt traumáit elégnek érezzük-e ahhoz, hogy az illető elvegye a saját életét, ezzel szeretteit, barátait és környezetét nyomorba döntse. A Jay Asher könyve által inspirált széria ezt a dilemmát járja körül, és pont az elfogultságot mellőzi történetéből, melynek megléte károsítaná a történet üzenetét.

Hiszen Hannah Baker (Katherine Langford) öngyilkossága nem a jogos-nem jogos skálán dől el, hanem egy hatalmas felkiáltójel a körülötte élők életében. Mi válthatta ki ezt? Milyen traumák érték a lányt? Azonban a legfontosabb kérdés, mely az egyértelmű fókuszban áll, és amit csak magunktól kérdezhetünk: mi a felelősségem egy ilyen szörnyű esemény kialakulásában? A 13 Reasons Why, bár az elején még úgy tűnik, mintha a felelősöket keresné, és a Hannah által körbeküldözgetett vallomásos kazetták megneveznék a bűnösöket, kiknek tettei miatt megölte magát, nem helyezi megváltó szerepkörbe a Baker lányt. Pedig könnyű lenne.

„A lány, aki bűnösök közt élt, és meghalt értünk, hogy halála után jobb emberek lehessünk” – annyira adná magát a Jézus-párhuzam, de mégis más utat választottak a készítők.

Hannah halálát nyomorult, kegyetlen dologként ábrázolja a film, és a felelősség nagy részét a lány kezében tartja a történet. Hiszen ő döntött így, egy-két traumáját kifejezetten magának köszönheti, és még a családi háttere is szerető és gondoskodó volt. A traumák dózisa volt az, mely Hannah-t abba a kádba juttatta a borotvapengével, a Liberty High School diákjai pedig mind elszámolnak saját tetteikkel, melyek ezt okozhatták. Mindannyian felelősek vagyunk a mellettünk élőkért, és emiatt oda kell figyelnünk rájuk – ez a végső megfejtése a sorozat első évadának, ami az egyik főhős öngyilkosság sztorijával ellentétben humanista és szolidáris álláspont.

Kérdés, hogy minek folytatni egy sorozatot, mely kifogyott a könyves alapanyagból és a történetet nagyjából le is zárta, a rejtélyeket felfedte. Marad az utózönge megtárgyalása, mely kissé feleslegessé válik az érzelmi gócpontok átélése után.

Öt hónappal az alapot szolgáltató tragédia után járunk.

Clay Jensen (Dylan Minnette) igyekszik túltenni magát Hannah-n, de rendre elbukik e téren. Újdonsült barátnőjével, Skye-jal (Sosie Bacon) való kapcsolata is rámegy arra, mikor bejelentik: mégis lesz tárgyalás Hannah Baker ügyében. A történtek újbóli feltárása padlóra küldi Clay-t, és újra felforgatják a Liberty diákjainak életét. Vannak, akik le akarnak számolni a múlttal, mások rejtegetni akarják, így ismét mindenki szembesül saját tettével, és elmondhatja korábban sosem hallott szemszögét.

Bár az 1. évad logikus folytatása a második, kissé repetitívnek hat, hogy ugyanazt a sztorit rágjuk át még egyszer. Hannah ügyének fontosságán már rég túlmutat az a tárgyalás, mely az iskola felelősségéről szól a bullying és öngyilkossági eseteknél. Hogy egy ilyen komoly, átfogó problémának horgonya még mindig a bajbajutott tinilány legyen, már sulykolhatná Hannah éteri szerepkörét, viszont a tanúk vallomásai alapján kiderül egy s más a lány titkairól.

Sok esetben Hannah demitizálása zajlik, emellett viszont a sorozat igyekszik elmozdulni egy olyan irányba is, melyet az előző szezon végén már felvetett. Az egyértelmű antagonista megnevezése ugyanis rombolja a történet egyéni felelősségének dilemmáját, hiszen ezután a szereplők gondolkodás nélkül mutathatnak rá arra a fickóra, aki végül közvetett módon halálba küldte a lányt. Nagyon bízom abban, hogy a következő részekben árnyalják Bryce Walker (Justin Prentice) figuráját, mert eddig nagyon egyoldalú céltáblaként bántak csak vele.

Korántsem egyértelmű, mi felé halad a 13 Reasons Why.

Az első pár rész alapján továbbra is a múltba réved, miközben felüti a fejét pár újabb rejtély is. A tanúkat egyenként írásosan megfenyegetik, és emellett Clay is kap egy rejtélyes fényképet, mely azt sugallja, hogy „Nem Hannah volt az egyetlen”. Hogy ez pontosan mit jelent, az maradhat az évad titka, ám ez lényegesen kevesebbnek tűnik a tavalyi év kérdéséhez: kik miatt ölte meg magát Hannah Baker?

Érezhetők a változások a színészgárda teljesítményét illetően is. Jessica (Alisha Boe) sokkal visszafogottabb és – ha lehet – még traumatizáltabb lett. Justin (Brandon Flynn) teljesen leépült, és az utcán tengeti életét. Bryce továbbra is a suli királya, de egyre inkább szorul a hurok a nyaka körül. Alex (Miles Heizer) félresikerült öngyilkossági kísérletéből épül fel, mely kisebb amnéziát is okozott neki. A kitaszított Tyler (Devin Druid) igyekszik barátokra lelni. A korábban makulátlanként beállított Tony (Christian Navarro) pedig feltehetően mégsem olyan ártatlan, mint amilyennek mutatkozott.

Számomra az első évad egyértelműen kimagasló teljesítménye Dylan Minnette alakítása volt, akinél itt egyelőre nem látom azt a szintet, melyet korábban hozott. Persze a karakterek változnak, de az önmarcangoló, de jólelkű lúzer srác már egy teljesen más szinten van az életében – talán túl hirtelen ugrás is ez. Az pedig végképp erőltetett, hogy Hannah Baker megjelenik nála egy kivetülésként. Mintha a sorozat se tudná elengedni a lány kezét, valahogy jelen kell lennie.

Remélem, az évad során (végre) fokozatosan, de a sztori szempontjából véglegesen elbúcsúzunk Hannah Bakertől.

Történetét már megismertük korábban, most csak a lábjegyzet következik. Akik fontosak, azok a hátrahagyottak, és az ő történetük továbbra is érdekes és szövevényes. Csupán a bátor lépéseket hiányolom eddig a 2. szezonból, mert így túlságosan biztonsági játék az „erőszakoló lebuktatása” sztoriszál.

Avatar

Szécsényi Dániel

Szécsényi Dániel a Magazin és Moziban rovat szerkesztője. Kedvencei az életszagú, morális kérdéseket feszegető filmek, a kamaradarabok és az igényes blockbusterek.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A szuperhősök már ezerszer megmentették a világot a moziban. Mi a helyzet a tévével?

A VLOGtekercs ebben a hónapban a képregényadaptációk közül azokkal foglalkozik, amik nem a mozit célozzák. A tévében és a streaming-szolgáltatókon sorra érkeznek azok a képregényfeldolgozások amik valamilyen módon különlegesek, ráadásul nem csak saját kategóriájukban. A szuperhősök már meghódították a teljes popkultúrát, beleértve a kiképernyőt is, most megmutatjuk, hogyan!

Műsorvezető: Németh Míra

Szöveg: Vida László

Vágó: Nagy Tibor

Főcím: Gyenes Dániel

Projektvezető: Nagy Tibor

Producer: Molnár Kata Orsolya