Sorozat

A Nap, amikor útjára bocsátották A Halált – Megszállottak viadala (4. évad)

megszállottak viadala killing eve

Lezárult a Megszállottak viadala, melyben két karakteres nő kergetőzött egymással, és három évadot izgultunk végig, hogy megtudjuk, ki kerekedik felül: a hétköznapok szürkeségéből kitörni vágyó, határait feszegető Eve avagy a bűbájos pszichopata Villanelle? Az utolsó évad megadja a választ. Vagy talán mégsem?

Negyedik évadjával véget ért a Luke Jennings regénysorozatán alapuló Megszállottak viadala, mely kriminek, kémthrillernek és véresen romantikus leszbikus történetnek egyaránt nevezhető, s éppen ez a különös zsánerkeveredés adja sava-borsát. A sorozat igazi nagy durranása az első évad volt, amely a két női főszereplő közötti viszályt egy sziporkázóan izgalmas, ötletektől és meglepő fordulatoktól hemzsegő kémtörténetbe ágyazta, egy tehetséges női alkotócsapattal a háttérben, Phoebe Waller-Bridge forgatókönyvíróval az élen.

Véleményed van a cikkről vagy a filmről? Írd meg nekünk kommentben!

Mivel a kémtörténetek sokáig igazi férfiműfajnak számítottak, igazi felüdülés volt látni a törvény két oldalán álló intelligens, kegyetlen, luxusimádó bérgyilkos Villanelle (Jodie Comer) és a szürke hétköznapi életéből a munkájában kiteljesedni vágyó MI5 hírszerző ügynök Eve (Sandra Oh) egymásnak feszülését. Mindez az izgalom elmondható még az Emerald Fennell forgatókönyvírói tollából született második évadról is, mely az Emmy és BAFTA díjakkal betakarította a gyümölcsét,

Sandra Oh és Jodie Comer pedig Golden Globe-díjat vehettek át a Killing Eve-ben nyújtott alakításukért.

A Suzanne Heathcote forgatókönyvíróhoz köthető harmadik évad azonban már a kifáradás jegyeit mutatta, és a két nő macska-egér harca sem tűnt annyira idegborzolónak – érezhetően kezdett a történet leülni. Nem csoda hát, hogy nagy várakozással tekintettünk a negyedik, egyben záró évad elé: miként alakul a sorsa az eszeveszett női párosnak?

A negyedik évad írójának, Laura Nealnek köszönhetően az előző évadokhoz hasonlóan a történet itt is két egymásba fonódó szálon fut, hogy a végső pillanatban aztán minden egybeszövődjön. A Tizenkettek nevű titkos szervezet vezetőinek meggyilkosa körül durvulnak be az események, melyben – különböző indíttatásból ugyan – Eve éppolyan nagy szerepet játszik, mint Villanelle. A bérgyilkosnő az első évadban Eve mellének szegezi a kérdést: „És te szerinted kinek dolgozol? Mert szerintem, ha kicsit följebb nézel a ranglistán, akkor ugyanazoknak, mint én”.

Villanelle zseniális meglátása most, a negyedik évadban nyeri el értelmét,

mikor is nóvumként fekete-fehér archív felvételekből megismerhetjük a Tizenkettek szervezetének évtizedekkel korábbi genezisét, megvilágítva ezzel addig igencsak homályban lévő összefüggéseket.

A már jól ismert karakterek mellett újak is felbukkannak. Elsőként a Tizenkettek titkos tagjaként a kínzásokban és elvetemült kivégzési módokban mindenkit felülmúló Héléne (Camille Cottin), aki amúgy gyermekszerető anya. Majd feltűnik Pam (Anjana Vasan) is, aki bérgyilkostanoncként még idejében rádöbben, hogy profi halottbalzsamozóként brutális gyilkolászás helyett „jobban szereti a halottakat széppé tenni”. Ez a gyilkos irónia az, ami oly szerethetővé teszi ezt a sorozatot. De mindemellett az is elmondható, hogy bár az események fordulatosak és a karakterek is sok színt hoznak a történetbe, a cselekmény olyan szövevényes, helyenként már-már kaotikus, hogy ember legyen a talpán, aki képes felfejteni, és ez az átláthatatlanság gyengít az élvezhetőségen.

Eve és Villanelle évadokon átívelő, egymást időnként durván megsebesítő, rivalizáló, ám erős homoerotikus vonzalmú macska-egér harca az utolsó évadban sem szűkölködik fordulatokban. Tetézve ezt azzal, hogy mindkét részről újabb leszbikus kapcsolatok szövődnek, ami csak tovább fokozza a két főhősünk közötti vonzást és taszítást. Emellett Villanelle élete vallásos fordulatot vesz: Nelle néven jó emberként új életet akar kezdeni egy vallási gyülekezetben. Mintha két alkotóelemből összegyúrt ember harcát látnánk benne, Villa a benne rejtező gonoszként vívja kegyetlen belső harcát az angyali Nellével. Kudarcos próbálkozása lezárásaként Villanelle végül úgy dönt, jónak lenni számára annyit jelent, hogy marad annak, amiben tényleg ő a legjobb: bérgyilkosnak.

Átváltozástörténete meglepő fordulatot hoz ugyan, ám túl hosszúra sikeredett, némiképp megbillentve ezzel a negyedik évad ívét.

Nagyszabású, fordulatos kémtörténetbe ágyazottan ugyan, de tagadhatatlanul az egész sorozatot Eve és Villanelle párharca viszi előre, a köztük lévő kémia és a megszállott egymásnak feszülésük alakítják a körülöttük zajló események dinamikáját. Ám ezen közben a pszichopata bérgyilkos Villanelle – rövid vallásos kitérőjét leszámítva – mindvégig az marad, aki volt, Eve azonban jelentős személyiségváltozáson megy át. Az unalmas bézs emberek világában Eve „szivárvány, bézs csizmában” – ismeri el róla Villanelle.

Kettőjük se veled, se nélküled kapcsolatában Eve szürke MI5 aktakukacból a sorozat végére majdhogy nem Villanelle alteregójává nővi ki magát. Bizonyítja ezt a negyedik évad kezdőjelenete, amely egy fekete bőrszerkós bukósisakos motoros támadásával indul, aki felfegyverkezve olyan kíméletlenséggel hatol be egy épületbe, hogy a néző székében hátradőlve konstatálja, Villanelle újra akcióba lendült. Miközben Eve az, Killing Eve.

A történetben fontos szerepet kap a tarot kártya: Villanelle A Napot húzza, Eve A Halált. És ez a kártyavetés már előrevetíti a néző számára az események végkimenetelét.

Ám nem a Megszállottak viadaláról beszélnénk, ha ez ilyen egyszerűen működne.

Mert a kártyáknak nem az elsődleges, hanem a mélyebb értelmezésük valósul meg. A Nap mélyebb értelmezési szinten arra szólít, hogy győzzük le magunkban a sötétséget, bontakoztassuk ki a jobbik természetünket, megváltva és a fényre segítve ezzel az árnyékszemélyiségünket. Villanelle-nek végül mégiscsak megadatik angyallá válnia: miután a hajón kiiktatja a kémszervezetet és a Temzébe ugorva lelövik, a vére angyalszárnyakként terül el körülötte a vízben, igazi öldöklő angyallá varázsolva őt. Eve tarot kártyája A Halál, mélyebb értelemben a búcsút jelenti, a nagy elengedést, a véget, de ezzel egyben az új, az eljövendő útját készíti elő. Ez a kártya azt jelenti, hogy eljött az ideje valamit útjára engedni. Eve fejlődéstörténete ezennel lezárult, kezdődhet az új élete. S nem tudhatjuk, hogy ez az út Eve Polastri, avagy Killing Eve útja lesz.

Amikor 2018 tavaszán hozzánk is megérkezett a Megszállottak viadala, még nem tudtuk mi elé nézünk. Nem ért minket csalódás, még annak ellenére sem, hogy a következő évadok mindig kicsit gyengébbek voltak az előzőknél, és a negyedik évadot is ez a trend jellemzi. Mindezek ellenére is jó volt ennek a fekete humorral átszőtt kémfilmnek az évadjait nézni, melyben nők viszik a prímet, egyszerre kegyetlen és játékos, rejtélyekkel és váratlan fordulatokkal teli, na meg erotikával fűtött. Tudható, hogy a sikerre való tekintettel az alkotók nem engedik el teljesen a témát. Bővíteni szeretnék a sorozatot, vagyis előre láthatóan spin-offok érkeznek majd a negyedik évad után. Érdeklődéssel várjuk.

Argejó Éva

Argejó Éva szociológiát és filozófiát tanult az ELTE-n, a Magyar Televízió kulturális műsorának (Múzsa) szerkesztője volt, jelenleg az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának munkatársa. Specializációja a társadalmi dráma, a sci-fi, a fantasy és a thriller.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!

Podcast

Hirdetés

Hirdetés