Sorozat

Megváltó küldetések – Válaszcsapás (1. évad)

Bár a sorozatrajongók frontján többen a szép emlékű 24 méltó utódjaként emlegetik a Válaszcsapást, a brit akciósorozat első évada a műfajazonosságon túl maximum az érdekkonfliktusok időnkénti találékony közvetítésében mutat hasonlóságokat Jack Bauer kalandjaival. Az ikonná vált terroristaelhárító immorális tévelygéseinek nyomát sem találni az MI6 meghurcolt műveleti tisztjének tevékenységében, akinek tisztázatlan múltja körül ily módon csak egy elnyújtott megváltástörténet bontakozhat ki. A számos kendőzetlenül hagyott akciójelenet miatt azonban megérheti áthámozni magunkat a kidolgozatlan női karakterekkel megspékelt, olykor szentimentális felhangokat is megütő bevetéseken.

 A brit televíziós berkek az utóbbi években – olyan ötletes és professzionálisan kidolgozott szériáknak köszönhetően, mint a Sherlock, a Luther vagy a Misfits – komolyan felzárkóztak tengerentúli kollégáikhoz a zsánerfilmes sorozatkészítés területén. A már három évadot megért Válaszcsapás is hathatós előrelépésnek tűnik a maga műfajában, hiszen akciójelenetei tévékben ritkán látható nyersességet kínálnak, ezzel együtt látványértéket produkálnak.

Véleményed van a cikkről vagy a filmről? Írd meg nekünk kommentben!

A három, külön-külön két részre osztott bevetést bemutató első évad már „terepmunkájában” is meggyőző: totálképei hol festői szépséget, hol hitelességet kölcsönöznek az Irakban, Zimbabwében, illetve Afganisztánban játszódó epizódoknak. (Noha, értelemszerűen csak a valósághűségre való törekedésről beszélhetünk, hiszen a sorozatot Dél-Afrikában forgatták.) A szavannán vagy a kietlen kősziklákon ráadásul sem a robbantások kivitelezésében, sem az erőszak explicit ábrázolásában (pl. lőtalálatok) nem fogták vissza magukat a készítők. A realista attitűd azonban a látványelemeken is túlmutató szervezőelemként érvényesül, ugyanis a Válaszcsapás alapját a Különleges Légi Szolgálat (SAS) ex-katonájának számító Chris Ryan egyik katonai regénye jelenti. (Chris Ryan hosszú ideig már-már legendának számított, mert csapatának iraki lelepleződését követően több száz mérföldnyi sivatagi menekülés után jutott ki az országból. Azóta több, valós élethelyzeteken nyugvó katonai regény fűződik a nevéhez.) A szerző harcedzettsége pedig hitelt érdemlő taktikai lépéseket eredményez, amelyek ügyesen csomagoltatnak műfaji köntösbe.

A sztori szerint ugyanis a poszttraumás stresszben szenvedő John Portert (Richard Armitage) az MI6 egyik speciális részlege iraki helyismerete okán kénytelen újra bevetésre küldeni, holott a férfi nem egyszerűen egy beteg ex-SAS tiszt, hanem meghurcolt katona is, akinek hanyagsága miatt több társa veszett oda egy közel-keleti túszmentés során. A csapattagok halálához azonban egy másik túlélőnek, Porter aktuális felettesének (Andrew Lincoln) is köze lehet. S tagadhatatlanul a nyomozati szál alakulása szolgáltatja leginkább a feszültséget az egyes küldetésekhez; a hazafias elöljáró – akinek nyaka körül egyre inkább szorul a hurok – motivációiban meg-meginog a nemzeti érdekek és karrierjének védelme között, így Portert a terepen nemcsak az ellenség, hanem a cserbenhagyás veszélye is állandóan fenyegeti. A krimi-alaphelyzet tehát katalizátorként hat a missziókra, melyek egyébként is közismert, de az adott nemzeti helyszínhez igazított zsánerelemektől hígítódnak fel. A sablonosságon azonban csak ritkán mutatnak túl ezek a támpontok, s sajnálatosan még a westerneket idéző jelenetek sem nevezhetőek eredetinek. A zimbabwei epizód üldözési jelenetét például már önmagában is a Butch Cassidy és Sundance kölyökből kölcsönözték a készítők, azt csak egy busman nyomolvasó figurájával dobták fel valamelyest.

A nyomozati szál ugyanakkor a meghurcolt főhős megváltástörténetének is megássa az alapot, s ez a lélektani folyamat válik a Válaszcsapás első évadának mozgatórugójává. Kidolgozása azonban problémás, mi több a három másfél órás küldetés közepette jószerivel el is veszik. S ha az ezirányú alkotó szándék nagy ritkán mégis megmutatkozik, a szentimentalizmus átélhetetlensége – a zimbabwei népirtások esetében például Porter kvázi athleta christi-vé minősül – fonja körbe a révbe érés egyes állomásait.

Értelemszerűen a karakterek kidolgozatlansága sem javít a helyzeten. A főhős hiába mestere a gyilkolásnak, erkölcsi érzéke kikezdhetetlennek tetszik – iraki hibája anno egy tizenéves öngyilkos merénylő életben hagyásában merült ki –, ily módon nem túl izgalmas figura. Családi állapotát ugyan megpróbálják árnyalni, ám kamasz lányához (Laura Greenwood) fűződő ellentmondásos viszonya hamar elhalódik. A központban tevékenykedő nőtársai (Johdi May, illetve Shelley Conn) pedig olyannyira egydimenziósak, hogy sem a munkahelyi románcban, sem az igazság felgöngyölítésében nem kínálnak páratlan izgalmakat.

Csak remélni lehet, hogy a Válaszcsapás második évadában már több alkalom kínálkozik majd ezen karakterek kibontására. Az utolsó, afganisztáni küldetés során a különböző érdekkonfliktusokkal már ügyesen játszadoztak a brit készítők, a politikai játszmákat azonban csak úgy tölthetik meg majd feszültséggel, ha hőseik személyiségének kidolgozására is legalább annyira odafigyelnek, mint az akciójelenetek kendőzetlen ábrázolására.

Kiss Tamás

Kiss Tamás a Filmtekercs szerkesztője. Gimnáziumi tanárként mozgóképkultúra és médiaismeret, illetve történelem tárgyakat oktat. Rajong a western, a horror és a gettófilm műfajáért, valamint Brian De Palma és Sidney Lumet munkásságáért.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!

Podcast

Hirdetés

Hirdetés