Noah Centineo akár a következő Mark Ruffalo is lehetne – ehelyett olyan sorozatokban pazarolja a tehetségét, mint a netflixes Megzsarolva (The Recruit).
A kritika az első két epizód alapján készült.
Amikor 2018-ban megismertük Peter Kavinsky-t, a szemtelen, laza, mégis elbűvölően aranyos srácot A fiúknak, akiket valaha szerettem című tini romkomban, úgy tűnt, a Lara Jean nagy szerelmét alakító Noah Centineo lesz a generációja Mark Ruffalója. És nem azért, mert gyakorlatilag bármikor eljátszhatná az ifjú Bruce Bannert. Ahogy a 2000-es években Ruffalo lett az ügyeletes romantikus hős (a Hirtelen harminc Matty-je örök popkulturális kedvenc), úgy lehetett volna a 20 évvel későbbi korszaknak Centineo. Hiszen A fiúknak, akiket valaha szerettem első részének sikere abszolút indokolttá tette a reményt, miszerint a Netflix képes lesz feltámasztani a romantikus vígjáték haldokló műfaját, főleg, miután Centineóban úgy tűnt, megtalálták az állandó férfi főszereplőjüket. Így A fiúknak…-sorozat következő részeivel együtt a színész gyors egymásutánban négy romkomot is legyártott (épp úgy, mint anno Ruffalo), a Sierra Burgess egy lúzer vagy a Tökéletes pasi azonban végtelenül felejthetőek lettek, ahogy A fiúknak… további két felvonása sem hozta már ugyanazt a varázslatot.
Így Centineo ismét Ruffalo nyomdokaiba lépett, hogy drámaibb, akciódúsabb történeteket meséljen.
Zodiákus helyett a Charlie angyalaiban kapott mellékszerepet (emlékszik erre a filmre bárki is?!), megpróbálkozott a szuperhősködéssel is (a Black Adam kiábrándítóan rossz és nem mellesleg hatalmas bukás volt), és hamarabb eljutott a sorozatok világába, mint doppelgängere. Ruffalo ugyan Emmy-díjat kapott az Ez minden, amit tudok dupla főszerepéért, Centineo nemhogy jelölést nem kap majd a Megzsarolváért, de még egy második évadban sem vagyunk biztosak.
Na de nem azért, mert a 26 éves színész olyan szörnyen rossz lenne. Centineo mindent megtesz azért, hogy megmentse a Netflix új sorozatát, és a karaktere Owen is töri magát a CIA-ért. De úgy látszik, az ügynökséget és a streaming platformot is hasonlóan dilettáns alakok irányítják. Mert ha a Netflixen múlik, Noah Centineo úgy nem lesz soha a platform Z-generációs arca (hiába tesznek meg mindent ennek érdekében), ahogy a nemzeti titkok sem lesznek biztonságban, ha Megzsarolvában látott Központi Hírszerző Ügynökség a felelős értük.
A sorozatban ugyanis a CIA belülről bomlasztja önmagát: nem elég, hogy egy 2 napos újonc ügyvédet (Centineo) bíznak meg egy szupertitkos információkat kiszivárogtatni készülő zsaroló (Laura Haddock) ügyével, nemhogy senki nem avatja be az ügynökség alapvető működésébe, de aktívan szabotálják őt és egymást. Az ellenséges (viccesnek szánt?) munkahelyi környezet két perc után unalmassá válik, miközben Owen a sötétben tapogatózva egyre veszélyesebb helyzetekbe keveredik. Innen kétnaponta hazaesik, ahol a lakótársaival jópofáskodik egy sort pihenés helyett, majd rohannia kell vissza az irodába.
Az Új csajra hajazó, lakásbéli szitkom-pillanatok, a workplace comedy és a komoly(kodó) kémthriller viszont nagyjából olyannyira férnek meg egymás mellett, mint az oroszok és az amerikaiak.
Ezért a Megzsarolva olyan tonális problémákkal küzd, amitől legalább két, jól elkülöníthető szériává válik, Centineo pedig mindkettőben hozza a vártat: egyfelől a romantikus sármjával megfűszerezett komikus énjét, másrészt a kemény fickót, aki hősiesen kibírja a derült égből villámcsapásként érkező kínzás(oka)t is. Mert akárhányszor a kémkedés kegyetlen világába csöppenünk, az valahogy sohasem illik a képbe – ami valljuk be, egy alapvetően kémsorozatnál elég nagy probléma. Annak tekintetében pedig egészen meglepő, hogy a Megzsarolva executive producere, illetve néhány epizódjának direktora az a Doug Liman, aki A Bourne-rejtélyért, a Mr. és Mrs. Smith-ért vagy A holnap határáért felelt.
Ezek alapján azonban Liman nem egy csapatjátékos: ő és a sorozat kreátora, Alexi Hawley nem tudták egyensúlyba hozni a vígjátékot a kémthrillerrel. A Megzsarolva hangvétele ennek következtében pedig Hawley másik szériájával, Az újonccal egyezik. Csakhogy, ami a járőrök első – leginkább csip-csup ügyekben történő – bevetéseit elmesélő történet tud működni komikus keretek között, ezt a CIA berkeibe már nagyon nehéz (vagy mint a Megzsarolva mutatja: lehetetlen) átemelni.
Az eredmény nagyobb zűrzavar lesz, mint ami Owen fejében van a munkaköri leírásáról,
érdektelen, sőt: kifejezetten nem szimpatikus karakterekkel. És ez sajnos a főszereplőre is vonatkozik: bármennyire is kezdett visszanyerni magának Centineo, ez nem elég ahhoz, hogy fenntartsák a figyelmemet a szerencsétlenkedései. Az egyedüli valamire való karakter Max, a CIA zsarolója, ő azonban olyan titokzatos, hogy két rész alatt egyetlen flashback jeleneten kívül a világon semmit nem tudunk meg róla. Így az ő rejtélye sem tud annyit nyújtani, hogy kitartsunk a Megzsarolva mellett.
A Netflix tehát – mint látható – újra és újra elvesztegeti azt a potenciált, amit Noah Centineo mutatott a karrierje elején. A fiatal színész számára a streaming platform egy olyan toxikus otthont jelent, ahonnan kész küzdelem kitörnie, és ha néha ki is teszi a lábát, azt azonnal eltörik. Reméljük, hamarosan megszabadul a Netflix béklyóiból, illetve megtanul jobban szerepeket választani, mert ez az út egyelőre csak oda vezet, hogy Centineo nem lesz több Mark Ruffalo hamar kiégett, fiatalabb képmásánál.
A Megzsarolva első évada a Netflix kínálatában érhető el.
