Fókuszban Sorozat

Egy nagyon nem modern család – Merry Happy Whatever

A Netflix egyik legújabb ünnepi alkotása a Dennis Quaid nevével fémjelzett Boldog Karácsonyt és Kellemes Ünnepeket! (Merry Happy Whatever), amely a családi vígjátéksorozatokat bővítendő próbál bájosan és könnyedén mesélni egy szigorú apáról és annak gyerekeiről. De sikerül-e felvenni a versenyt a kortárs konkurenciával?

Karácsonyi filmet vagy sorozatot készíteni kivételesen hálás dolog, hiszen az emberek az ünnep szellemében, az évtől megfáradva és a családra koncentrálva hajlamosabbak olyan alkotások elé is leülni, amit az év más szakaszaiban nagy ívben elkerülnének. A Netflixet pedig nem is kell félteni: a streaming óriás már novemberben kitett több saját gyártású karácsonyos művet is. A gyerekeknek szóló, de minden korosztálynak kiváló Klaus a Disney meséivel veszi fel a versenyt, míg a Holyday Rush, az A Knight Before Christmas, a Santa Girl, a Christmas in the Wild és a Cinderella Story: Christmas Wish a romantikus-családi vonalon mozognak. Ezekhez érkezik majd A Christmas Prince: The Royal Baby, a Three Days of Christmas és a Home for Christmas. Jól látni tehát, hogy ha van igény, akkor van kínálat is.

Ahogy azonban mint megannyi korábbi Netflix eredeti esetében is

a Merry Happy Whatever is inkább érződik a karácsonyi szellem és a nézői megenyhülés meglovagolásának, mint egy kidolgozott, szívvel-lélekkel és egy kis aggyal összeállított koncepciónak.

Felszínes karakterek és történetsémák, sokszor kínos poénok és a konzervnevetés elidegenítő hatása közel sem jó recept egy igényes sorozathoz. A mai streaming-dömpingben pedig előállni egy olyan alkotással, amely se nem friss, se nem fordulatos, de még csak nem is releváns, szinte teljesen értelmetlen.

Dennis Quaid alakítja a Quinn család fejét, aki négy gyermekével és azok párjaival készül a karácsonyra. A rendőrként dolgozó özvegy bár szerető apa, teljesen kontrollálja családját és már-már beteges az összetartás a famíliában. Mindez pedig koránt sem könnyíti meg a Quinnékhez beházasodó párok életét, akik véleményét és akaratát elnyomják. Ebbe a helyzetbe toppan be az egyik lány legújabb udvarlója, Matt, aki egy bukott zenész és természetesen semmilyen szinten nem felel meg a féltő apának.

A helyzet tehát nem túl egyedi, a nyolcrészes évad pedig szinte teljesen kiaknázatlanul hagyja a karaktereket. Mintha egy karácsonyi bolt korrektül összerakott, de unalmas és lapos kirakatát néznénk, anélkül, hogy belépnénk az ajtón. A konfliktusok panelszagúak, a körítés pedig annyira sótlan és sokszor nyögvenyelős, hogy tényleg csak az viszi tovább az embert, hogy az epizódok fél óra alatti hosszal futnak. A mai korban, olyan meghatározó családi sorozatokkal a hátunk mögött, mint az Egy rém rendes család, Az ítélet: család, a Már megint Malcolm, a Modern család vagy akár az Utódlás,

nem elég felszínesen érinteni a társadalmi problémákat.

A gyerekvállalás nehézségei, a szülőség fáradalmai, a munkavállalás felelőssége, a gyász feldolgozása és a homoszexualitás is mind-mind felmerülnek, hogy aztán egy-egy gyenge poénnal vagy valami súlytalan és elhamarkodott feloldással megint arra kanyarodjunk vissza, hogy mennyire vicces is (nem az), hogy itt egy komolyan érzelmileg elfuserált család, akik ugranak az apuka minden szavára vagy éppen az elől menekülnek.

A fapadosságot pedig, bármilyen kemény is így kimondani, nagyban jelzi az is, hogy a színészek Quaid kivételével mind B-listásak – már aki egyáltalán megüti ezt a szintet. Ismeretlen gárdával dolgozni persze önmagában dicséretes lenne, de ha a szereplők hiteltelenül, lendület nélkül és nehezen szerethetően játszanak, akkor lehet, hogy jobb lett volna dolgozni a forgatókönyvön, hátha pár nagyobb nevet is bevonzhatnak vele.

Quaid pedig ugyan érezhetően élvezi a felvett figuráját, amely számomra sokszor megidézte Jack Nicholson romkom-szerepeit – manírosságért és klisékért neki se kell a szomszédba mennie.

A Merry Happy Whatever egyértelmű fénypontja a High School Musicalből ismertté vált Ashely Tisdale, aki nem csak élettel, de bizonyos mélységgel is megtölti karakterét. Kayla éppen tönkrement házassága darabjain lépkedve találja meg a bátorságot, hogy végre magának is bevallja, a nőket szereti. A forgatókönyv azonban őt sem bontakoztatja ki eléggé, így csak egy kellemes, de halványka színfolt marad a szürke családtörténetben.

Tucker Cawley, aki egyébként a Szeretünk Raymondért anno több jelentős díjat is bezsebelt, ezúttal komoly mellérúgást hajtott végre. Ha valaki unja már az Igazából szerelmet, ezerszer látta a Die Hardot, a Reszkessetek betörők!-et és A Grincset, és nem fekszik neki a romantikus-herceges vonal, az adhat a sorozatnak egy esélyt, de ne várjon sokat. Annál ugyanis kevés kínosabb helyzet van, amikor a gyenge poénokat felvett közönségnevetés követi, miközben valódi nézőként sokszor legszívesebben elsüllyednék az írók helyében. Egy több értelemben véve is a ’90-es évek végét, a 2000-es évek elejét megidéző sorozatnak nincs helye a 2019-es palettán.

Kajdi Júlia

Kajdi Júlia

Kajdi Júlia az ELTE-n végezte el a filmes alapszakot, majd az Edinburgh-i Egyetemen a mesterszakot. 2014 óta tagja a ‘tekercsnek. Specializációja a thriller, a krimi és Alfred Hitchcock. Ő a Hírek rovat vezetője.

FM ‘tekercs Podcast

 

Hirdetés

Hirdetés

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..