Sorozat

Randiguruk az égből – Csodatévők

Isten elpusztítaná az emberiséget, és két balfék angyal segíthet csak rajtunk. A Csodatévőkről (Miracle Workers) 40 napnyi eső se moshatja le a cinizmust. Pilotkritika.

A Csodatévők arra tesz kísérletet, hogy megmutassa a túlvilágot. Egy olyan verziót, melyet leginkább csak multicégek felvilágosult – vagy inkább a kapitalizmusban hívő – vezetői képzelnek el. A Mennyország Rt.-ben Isten a vezérigazgató, az angyalok pedig nem szárnyas lények, glóriával a fejük búbja felett, hanem egyszerű alkalmazottak. Van, aki természeti katasztrófák felügyeletével foglalkozik, mások a humán erőforrást menedzselik,

hőseink pedig az imákra válaszolnak – egyfajta adminisztrátori teendőnek megfelelően.

Craig (Daniel Radcliffe) már régi motoros a szakmában: a kissé kattant, több ezer éven keresztül a pincében dolgozó fiú mellé azonban beosztják Elizát (Geraldine Viswanathan), az ambiciózus zöldfülűt, aki rögtön első napján fatális hibát vét. Akkorát, hogy miután személyesen kéri fel az Urat (Steve Buscemi), hogy járjon közben a megoldás érdekében, annak remek ötlete támad: inkább hagyja veszni az egész emberiséget.

Nagy tehát a gond, hiszen közeleg az apokalipszis, amihez Noé kis kalandja gyerekmedencés pancsolásnak tűnik. Isten legújabb rebootja viszont csak azt szolgálja, hogy megvalósíthassa új álmát: létrehozzon egy elszigetelt éttermet a világ legjobb ételeivel – remélve, hogy újra kedvelni fogják őt.

Kevés felvezetés után kapjuk meg az alapszituációt.

A két főszereplőnket még meg se ismertük, de még a sorozat világán belül se tudtunk teljesen eligazodni, amikor is felénk hajítják az elképzelhető legnagyobb konfliktust. A világ megsemmisülése ugyanis nem kis probléma, de úgy foglalkoznak vele ezek a mindenható lények, mintha McDonald’s kijelentené, többé nem fog Big Macet árulni. Nyilván a halhatatlanság perspektívájából más a helyzet. Ők úgy viszonyulnak hozzánk, mint mi egy hangyabolyhoz – azonban ez még kevés ahhoz, hogy értsük, miért kell elpusztulnia a Földnek.

Ekkor érkezik a szomorú (és sekélyes) válasz: Isten unatkozik. Steve Buscemi mint a mindenható: ez egy szuper ötlet, de az első epizód alapján el fogják herdálni a lehetőséget. A Csodatévők istenábrázolása ugyanis majdnem olyan cinikus, mint Jaco Van Dormael Legújabb testamentum című filmjében, ahol egy házsártos, bunkó, lecsúszott, félalkoholista szemétláda volt. Itt szerencsére nem ez a helyzet, de a „lecsúszott” jelző ugyanúgy szerepel. Isten egy teljesen inkompetens cégvezetőt testesít meg, és az alkalmazottai nélkül a műve már rég romokban lenne. Sőt, nem csak karizmátlan és kétbalkezes, hanem egy idióta is, aki semmiféle bölcs tudással és az iránymutatás képességével nem rendelkezik.

Minden tulajdonságától megfosztották Istent, ami valaha is példává tette.

Nyilván ez a szatíra részéhez kell, azonban a Csodatévők inkább tűnik egy felszíni viccelődésnek mindenféle komoly tartalom nélkül. A csoda, melyet a hivatali patkányainknak végre kell hajtaniuk, hogy meggyőzzön két olyan embert, akik amúgy is kedvelik egymást, hogy szerelmesek legyenek. Már el is tudom képzelni a következő részeket, ahol az angyalok a randiszervezéssel bénáznak, miközben maguk is közelebb kerülnek egymáshoz. Steve Buscemi pedig néha megszakítja a sztorit a Dumb és Dumber szereplőválogatását megcélzó szövegeivel.

https://youtu.be/pBVqgz0a4Kc

Pont a spiritualizmus az, ami hiányzik a cselekményből – ez meglepő egy keresztény tematikájú sorozatnál, hiszen ez még a God Friended Me-nek is ment. Marad az elanyagiasult céges hierarchia, ami egy olyan túlvilágkép, melyre senki se vágyhat őszintén. A legprimerebb szórakoztató funkciót azért képes ellátni a Csodatévők, hiszen helyzetkomikumain helyenként el lehet mosolyodni, és Radcliffe és Buscemi vannak olyan nevek, akikre érdemes lesz pár epizódot még szánni. A teljes bűnbocsánatot azonban csak nagyon meredek felfelé ívelő minőséggel érheti el.

 

***

A sorozat február 20-án, dupla epizóddal kezd az HBO GO-n!

Szécsényi Dániel

Szécsényi Dániel 2017-ben csatlakozott a Filmtekercs szerkesztőségéhez, 2018 és 2022 között szerkesztőként segítette a lap mindennapi működését. Bár celluloid-mindenevő, kedvencei a morális kérdéseket feszegető filmek, a kamaradarabok, az igényes blockbusterek, emellett szenvedélyes katasztrófaturista is, így nincs olyan egy-kétpontos film, amely ne keltené fel az érdeklődését.

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com