Sorozat

Macskák éji dala – Mise éjfélkor

Mike Flanagan egy ideje nem tud hibázni. Két, masszív rajongótábort toborzó sorozattal a háta mögött ismét egy kultgyanús szériát alkotott. A valóságtól finoman elemelt helyszín, különböző esztétikai minőségek, stílusok és műfajok keverése, és delejezően erős atmoszféra. Ez a Mise éjfélkor (Midnight Mass). A kritika az első két epizód alapján készült.

Mike Flanagan hosszú ideje letette a voksát a legsötétebb műfajok és a misztikum mellett. Ezredfordulós indulásától kezdve a természetfeletti horrorok és a kísértethistóriák bűvöletében él és alkot. Első nagyobb sikerei – a Bilincsben és az Álom Doktor – azonban rögtön meg is mutatták, hogy mi az ő igazi útja. A filléres rémisztgetésnél jóval többet és mást szeretne, illetve képes is a film eszközeivel megmutatni. Az emberi természet sötét oldalának sokrétű képpé formálása mellett legyőzhetetlen traumáinkkal, családi bűneinkkel és nemzedéki keresztjeinkkel is folyamatosan szembesít minket.

A két említett nagyjátékfilm között, illetve utánuk készült két sorozata továbbviszi ezt az utat. A Hill-ház szelleme, majd valamivel haloványabb parafrázisa, a A Bly-udvarház szelleme ennek a hármas műfaji szintézisnek (horror-dráma-családregény) szinte tökéletes lepárlásai.

A kísértethistóriába ágyazott, súlyos titkokkal és még súlyosabb bűnökkel terhelt történetek több rétegű, egyetemes üzenete jócskán kiemeli őket a zsánerátlagból.

Mindez a streaming-platformok és a televíziók sorozatdömpingjének korában igencsak megsüvegelendő teljesítmény.

Legfrissebb édesgyermeke – hiszen nemcsak íróként, kreátorként és rendezőként, de még producerként és vágóként is jegyzi a sorozatot – a Mise éjfélkor. A Netflix számára gyártott hét részes miniszéria szüzséje csupa klisé, a kész film azonban minden ízében remek. Adott egy kihalófélben lévő, kívül-belül omladozó kisváros, mely ráadásul egy hasonlóan aprócska földdarabon helyezkedik el. Minden oldalról a tenger által „ölelve”. Crockett-sziget sokféle toposzból lett összegyúrva, de finom ízléssel. Elsőre vadnyugati pisztolyhősök hazájának tetszik, némi skandináv és ír beütéssel, ahol mintha megállt volna az idő a tizenkilencedik században. Holott a történet napjainkban játszódik. Mégis, egyfajta időn kívüliség, nehezen megfogalmazható megrekedtség jellemzi a helyszínt, az eseményeket és a szereplőket egyaránt. Saját, ismert valóságunktól tehát finoman elemelkedik minden, de úgy, hogy ismerős maradhasson.

Kate Siegel és Zach Gilford

Ebbe a porlepte, halszagú, áporodott közegbe érkezik haza börtönbüntetésének letöltése után Riley Flynn (Zach Gilford), megalázottan, fásultan és hitehagyottan. Négy évet töltött a rács mögött alkoholos befolyásoltság alatt okozott halálos autóbaleset miatt. A katolikus közösség, ahol ministránsfiúként felnőtt, majd elindult karriert építeni, ugyanolyan zárt, merev és képmutató, mint sok évvel ezelőtt. Nehezítő körülmény, hogy a település idős papjának egy több hetes zarándokút során rejtélyes körülmények között nyoma veszett. Helyettesítésére az egyházközség egy rendkívül megnyerő modorú, kimagasló szónoki képességű, ám meglehetősen nyugtalanító kisugárzású fiatal lelkipásztort küld. Paul atya (Hamish Linklater) nem elég, hogy titokzatos és zárkózott, de még a rég megszokott miserendben is változásokat eszközöl. Ami viszont a leginkább nyomasztó hozadéka érkezésének: napról napra egyre több baljós, ijesztő vagy épp csodás esemény történik az addig tetszhalott szigeten. Mi több, a sztori elején még önfeledten vernyákoló macskákra is komoly veszély leselkedik.

A Mise éjfélkor világa a legapróbb részletekig kidolgozott, mégsem hat kimódoltnak.

Ennek több oka is van. Az egyik, hogy Flanagan szinte jeleneteken belül is kiváló arányérzékkel kever hangnemeket, stílusokat, sőt, még bizonyos szubzsánereket is. Spoilerezés nélkül nehéz példákat mondani, de az általam megtekintett két epizódban is találni számos ilyen beállítást. Vagy tucatnyi alkalommal a balladai hangnemben felvázolt helyzet a fojtogató atmoszférával keveredve végül egy leheletfinom átmenettel vált a következős snittre. Ahol aztán a karmesteri pálca tovább fokozza a feszültséget, ami vélhetően a hetedik epizódban fog kulminálódni. A rendező számos filmes eszközt (finom hangkulisszák, érzékeny zenehasználat, precíziós fényképezés és vágás, stb.) többrétegű szövetté gyúr össze egy sziklaszilárd koncepciótól vezérelve.

Ennek a direktori víziónak az eszmei alapja az a vezérfonál, mely szerint korunk emberét minden eddiginél jobban fenyegeti a vallási fanatizmus. És úgy általában a hit veszélyes útvesztői. Amikor a vallás nem misztikus utazás, hanem feszült és kemény harc, főként rossz emberek kezében. A Mise éjfélkor végeredményben egy olyan szuggesztív filmanyag, amelynek hatására a bizsergető, kíváncsisággal vegyes feszültség végtelenül lassan és nyugtalanítóan kúszik be a bőrünk alá. Egészen a széria nyitó kockáitól kezdve.

Fentieket gyönyörűen megtámogatja a kiváló szereposztás és a részletgazdag háttérrel megfestett figurák.

A teljes színészi gárdát tekintve elmondható, hogy csupa-csupa jól eltalált karakter hiteles alakítását láthatjuk.

Sehol egy túljátszás, még kevésbé érezhetjük, hogy bármelyik színész elhaknizná szerepformálását. A három kiemelt főszereplő (Gilford, Linklater, Siegel) egytől egyik makulátlanul játszik, az epizódszereplők pedig tökéletesen alájuk dolgoznak. Utóbbiak közül kiemelendő Samantha Sloyan Bev Keane, a bigott, csípős nyelvű, de legfőképp vérfagyasztóan gonosz tanárnő és templomszolga szerepében. Külön öröm újra látni a Flanagan filmjeiben a kezdetektől szerepeket kapó Henry Thomast (aki az E. T. – A földönkívüli Elliotjaként vált híressé). Ezúttal az eltévelyedett bárány halk szavú, de határozott véleményű édesapja, Ed Flynn bőrébe bújt.

Ami kevéske hiányérzetet kelthet bennünk ilyen kevés rész ismeretében, az talán egyedül a tempó és a ritmus. Rövid időre üresjáratok is felütik a fejüket a sztori szövetében, kicsit gyengítve a folyamatos alámerülést Crockett-sziget lassú égésű poklába. Ám, ha ezt a színvonalat a teljes sorozat idejére fenn tudták tartani az alkotók, akkor egyszerre van dolgunk egy streaming-klasszikussal és egy úttörő zsáner megújítóval.

Szabó Zsolt Szilveszter

Szabó Zsolt Szilveszter a szombathelyi BDF-en végzett mozgókép- és médiakultúra szakon. 25 éve foglalkozik filmekkel. Specializációja a sci-fi, a szerzői filmek, a zsánermozik szerzői változatai és a bizarr műfajkevercsek. Szívesen bíbelődik rebellis, besorolhatatlan alkotók műveivel. Kinematográfus istensége Tarkovszkij és nagyra tartja Enyedi Ildikó művészetét.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés