Sorozat

A technológia az új világvallás? – Mrs. Davis

Szarkasztikus apáca ered a Szent Grál nyomába az év(tized) egyik legkülönlegesebb sorozatában. A Mrs. Davis úgy ötvözi az Indiana Jonest, a Mission Impossible-t és a Minden, mindenhol, mindenkort, hogy közben újat mond mind a vallás, mind a technológia hatalmáról a társadalmunk felett. Mi pedig csak ülünk és hol nevetünk, hol izgulunk, de leginkább csak fogjuk a fejünket, hogy mi is történik éppen a képernyőn. A lehető legjobb értelemben!

A kritika az első négy rész alapján készült.

A brit angol egyik legfrappánsabb szava a bonkers, amivel több helyen is láttam már leírni a Peacock eszméletlen egyedi, mégis kellemesen ismerős elemeket felhasználó sorozatát, a Mrs. Davist. A bonkers egyszerre hordozza magában, hogy valami őrült, elborult, felfoghatatlan és felháborító; de mindezt egy bizonyos mértékű humorral érti. Nem csoda hát, hogy az akciódús modern-kori Szent Grál kutatását bemutató alkotást is ezzel a szóval illetik sokan.

A Mrs. Davis egyszerre friss és merész, egyszerre pörgős és véres és egyszerre szögez a fotelbe, mert egy olyan kalandra invitál, amelyet hiába láttunk alapjaiban már sokszor – ilyen megközelítésben, ilyen mondanivalóval és ilyen formában még sosem.

A sorozat Renóban indul, ahol megismerünk egy önbíráskodó apácát, aki egy sivatag melletti kis zárdában éli mindennapjait apácatársaival. A helyi étkezde falafeles szakácsától kap titokzatos küldetéseket, amelyeket egy bezárt ajtó mögött ülő nagyfőnök szab ki neki. 2023-ban járunk, amikorra a világot egy algoritmus uralja – ráadásul egy nő nemű algoritmus. Amerikában Mrs. Davis a neve, az angoloknál nemes egyszerűséggel Mumnak hívják, míg az olaszok a Madonna névvel illetik a mindenkiről mindent tudó gépezetet.

Mrs. Davis egyetlen célja, hogy boldogságot hozzon az emberek életébe, de ennek persze ára van. Csak a kiválasztott elit kaphat szárnyat és ismerheti meg őt különleges szolgálatokért cserébe. Az arra legméltóbbakat izgalmas kutatásokra és feladatokra szólítja fel a gépezet, amely akárkin keresztül felveheti bárkivel a kapcsolatot, csak egy füles kell hozzá.

Amikor megismerjük a főszereplő apácát, Simone-t (Betty Gilpin), ő hevesen ellenez minden kapcsolatfelvételt Mrs. Davis-szel, ugyanis miatta halt meg az édesapja. Hogy mi is történet pontosan, azt az első négy rész alapján nem tudjuk meg. Simone azonban egy ponton enged a nyomásnak, és hajlandó meghallgatni a világot uraló MI-t.

Az pedig egy igen csak hatalmas küldetést tűz ki számára: kutassa fel a Szent Grált, és ha megteszi, kívánhat bármit cserébe.

Ezzel megindul egy Indiana Jones és egy Da Vinci-kód-szerű kaland, amely különböző városokba viszi el az apácát és régi szerelmét, Wiley-t (Jake McDorman), aki a jelenben egy titkos ellenállást vezet, akik mindent megtesznek, hogy elpusztítsák az algoritmust, amely szerintük tönkreteszi az emberiséget az illúzióval, hogy bár ő vigyáz rájuk, a döntéseik a saját kezükben maradnak.

A közel egy órás epizódok olykor felborítják a lineáris történetvezetést és visszaugranak a múltba, hogy minél szebben összeálljon a kép Simone gyerekkoráról, Wiley-val való közös életéről és arról, mi is történt apjával és anyjával. A legnagyobb revelációt azonban egyértelműen az adja, amikor megmutatja a Mrs. Davis, hogyan is vált apácává az akkor még Elizabeth néven élő fiatal nő.

A sorozat eszméletlen erős és szép párhuzamot von a szerelem, a házasság és a Jézushoz és Istenhez való örök elköteleződés közé.

A Mrs. Davis központi témája a vallás és a hit, valamint az ezzel mára gyakorlatilag a versenyt felvevő mindenható technológia. Egy ponton maga a pápa mondja ki, hogy azért váltotta le hitében Istent, mert vele ellentétben Mrs. Davis mindig meghallgatja és meghallja őt.

A sorozat azonban távol áll attól, hogy válasszon a kettő között, sőt! Éppen arról szól, hogyan és miért ábrándulhat ki valaki a vallásból és érezhet ugyanígy a technológia iránt. Mindezt pedig borzasztóan ötletesen, egyedien és nagyon-nagyon viccesen teszi Tara Hernandez és Damon Lindelof alkotása.

Szinte fleabagi pimaszsággal és ütemezéssel érkeznek a humoros beszólások, a váratlan fordulatok, a groteszk képsorok, a könnyed hangvételt szinte végig fenntartja a sorozat kiváló zenéje és hangzása. Sokszor a Halottnak a csók abszurditása ugrott be nekem a darabról, amely hasonlóan hibátlanul ötvözte az élet és a halál tematikájának súlyát az az alól felszabadító humorral.

Hiába a frappáns történet, a téma aktualitása, a látványos akciójelenetek és az intelligens humor csillogó példája, a Mrs. Davis közel sem lenne ennyire élvezetes a Simone-t alakító Betty Gilpin nélkül.

Egy egyszerre hihetetlenül erős és mégis érzékeny karaktert látunk, akiről pillanatok alatt elhisszük, hogy kemény és határozott, miközben érezzük rajta a múlt árnyékát és a keserűséget, amit apja elvesztése felett érez. Gilpin olyan gyönyörűen érzi a sorozat tempóját, hogy azt tanítani kellene. Minden megszólalása arany, legyen az a felindultságban ordítozása Jézussal, vagy kedvenc lovától való könnyes búcsúzás. A Megszállottak viadalának Villanelle-je (Jody Comer) jut róla eszünkbe: egy pillanat alatt át tud változni az arca ártatlan kislányból bosszúszomjas és határozott, felnőtt nővé.

A további szereplőkre se lehet panaszunk, érezni rajtuk, mennyire élvezik ezt a teljesen elborult világot, amely sokszor figyelmen kívül hagyja a realitást és a fizika törvényeit, de úgy, hogy közben a karakterek szeme sem rebben. Nehéz egy olyan világot alkotni, amely műfajában nem tudatosan sci-fi, mégis eltér a világunk törvényeitől. És mindezt mégis hitelesen és hihetően tálalja a Mrs. Davis.

Intenzitása miatt lehet, hogy nem mindenki szeret bele a sorozatba, ahogy hiába a friss szemlélet, az említett alkotásokra való erősebb-gyengébb utalások egyesekben lehet, hogy túlságosan ismerős paneleket mozgatnak majd meg.

Aki azonban szívesen ül fel egy hasonló hullámvasútra – noha jóval földhözragadtabb változatban – mint amit a Minden, mindenhol, mindenkor nyújtott, annak igazán különleges élményben lesz része.

A Mrs. Davis ugyanis a Danielek filmjéhez hasonlóan sokszor ülteti a nézőt olyan helyzetbe, hogy csak kapkodjuk a fejünket és próbálunk rájönni, hogy ez most micsoda és miért. Miközben az első fele alapján érezhető, hogy az egész sorozat arra épül majd rá, mi is az emberi lét értelme. A nagy kérdés, amely a technológia térnyerésével lassan generációs űrt támaszt az emberiségben, miközben a vallás felé fordulás is sokszor kiüresedni látszik.

A Mrs. Davis hazánkban az HBO Max kínálatában látható április 25-től.

Kajdi Júlia

Kajdi Júlia az ELTE-n végezte el a filmes alapszakot, majd az Edinburgh-i Egyetemen a mesterszakot. 2014 óta tagja a ‘tekercsnek. Specializációja a thriller, a krimi és Alfred Hitchcock. Ő a Hírek rovat vezetője.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Oldest
Newest Most Voted
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com