Sorozat

Legalább azt megtudtuk, miért a nyúl hozza a tojást – Napéjegyenlőség

A Napéjegyenlőség (Equinox), a Netflix új skandináv krimije nem csak az ősi rítusokkal, de a valósággal is szembesít. Valami azonban hiányzik…

A Napéjegyenlőség (Equinox) története a közelmúltba nyúlik vissza, amikor 1999-ben 21 bulizni induló érettségiző diák nyomtalanul eltűnik, a buszt vezető sofőr pedig három évre kómába esik. Három diák később előkerül, rajtuk zavarodottság jelei mutatkoznak, és semmi elfogadható magyarázattal nem tudnak szolgálni a történtekről. A rendőrség tehetetlen, utat veszít az évekig tartó nyomozásban, végül eredmény nélkül lezárja az ügyet. Húsz évvel később egyik eltűnt diák húga, Astrid (Danica Curcic) rejtélyes telefonhívást kap egy annak idején előkerült diáktól, és ennek alapján maga indul kinyomozni, mi történt valójában nővére, Ida (Karoline Hamm) és osztálytársai eltűnésekor. Astrid szeretett nővére eltűnésének traumájával élte meg a gyerekkorát, éveken át rettenetes látomások gyötörték, melyek mindig Ida keresése körül forogtak egy sötét, titkokkal terhelt erdőben. Nem csoda hát, hogy a kilencéves kora óta gyógyszereken élő, érzelmileg labilis lány családját is hátrahagyva, nyomban beleveti magát a nyomozásba.

Equinox | Netflix Official Site

A Napéjegyenlőség leginkább a német Dark hangulatát idézi fel a nézőben, bár nyomasztó atmoszféráért a skandinávoknak sem kell a szomszédba menni, kölcsönkérni. Tea Lindeburg hatrészes misztikus krimi sorozatában is főmotívum az idővel való játék, de korántsem olyan bonyolult és szertelen módon, mint a Darkban. Itt csupán a közelmúlt eseményei szövődnek össze a jelennel, együtt megidézve ősi rítusok világát, s e két idősíkon zajló történéseket Astrid nézőpontjából, az ő elszánt nyomozásának menetére felfűzve ismerjük meg. A rendező apránként csomagolja ki a történetet, kronológiai időrend helyett az események mozgatórugóját egyre másra megvilágító epizódok sorával.

Feszes cselekményszövésével a sorozat első fele izgalmas, titokzatos történettel kecsegtet, ám a közepétől lelassul és unalmassá válik,

mert rutinos filmnézőként már sejteni lehet a 21 diák rejtélyes eltűnésének titkát, mely a film címére is magyarázatot ad.

Az ősi kelta mitológiában az évszakok váltakozása szerint négy részre osztották az évet a két napéjegyenlőség és a két napforduló szerint, ezt jelenti az equinox. Hitük szerint a kozmikus fordulónapok mágikus erővel bírtak, ezért pogány kultusz szerinti áldozati szertartást mutattak be az istenüknek, melyben az őspotenciát jelentő tojás és a szaporasága miatt termékenységet szimbolizáló nyúl jelentette a feltámadást –, s ezek a motívumok a Napéjegyenlőség vizuális szimbolikájának is építőkövei. Számos izgalmas, ősi mítoszra épülő filmet láthattunk már, és témáját tekintve a Napéjegyenlőség játszva bele is simulhatna ezek sorába, de alapvető hiányosságai ezt mégis kérdésessé teszik.

Is Netflix's Equinox Similar to Dark - A Must Watch Upcoming Series - Public

A rendező bár izgalmasan építi fel a diákok rejtélyes eltűnését, a folytatásban számos alapvető kérdésre, és a cselekmény megértéséhez szükséges lényeges összefüggésre nem ad kellő magyarázatot, így nincs megfelelő visszacsatolás a történet értelmezéséhez. Egy ponton túl ezért kezdenek a szálak összekuszálódni, és egyes szereplők közötti kapcsolat is kibogozhatatlanná válik. A sorozat legfőbb hibája azonban, hogy közhelyes fordulatokkal terhelt, szinte semmi eredetit nem képes hozzátenni e sokak által kedvelt műfaji zsánerhez –, és

mindezt a rendező még egy elvarratlan, értelmezhetetlen befejezéssel is tetézi.

Kár pedig a Napéjegyenlőségért, mert közben olyan elgondolkodtató kérdéseket is felvet, mint az ősi hagyományokkal való szembeszegülés, a szabad akarat, vagy a sorsnak való eleve elrendelés kérdése. A film során többször is felmerül az a gondolat, hogy a valóság mögött létezik egy másik valóság. Astrid gyermekkori látomásait illetően ezért is izgalmas a valóság és látomás viszonyának felvetése: vajon álmokban, víziókban és látomásokban megjelenhetnek-e valós múltbéli történések, vagy hallucinációk ezek csupán?

Ám hiába is izgalmasok az általa felvetett kérdések, filmje kuszaságával Tea Lindeburg elkeni ezek megválaszolását. Hiányosságai ellenében is mélyen a nézőbe ivódik azonban a film borzongató atmoszférája, a skandináv filmeket egyébiránt is jellemző lenyűgöző tájak, borús színek, a háborgó tenger látványa, a dán tájból sugárzó nyomasztóan depressziós, ám ugyanakkor fenséget sugárzó életérzés, az a lenyűgöző látványvilág, ami az operatőr munkáját dicséri. És aki vágyik erre a hangulatra, itt bizton megtalálja.

Argejó Éva

Argejó Éva

Argejó Éva szociológiát és filozófiát tanult az ELTE-n, a Magyar Televízió kulturális műsorának (Múzsa) szerkesztője volt, jelenleg az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának munkatársa. Specializációja a társadalmi dráma, a sci-fi, a fantasy és a thriller.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés