Fókuszban Sorozat

Heist sorozatban üldözik a drogbárót – Narcos: Mexico (2. évad)

A Narcos: Mexico újabb évada megkoronázza, és kicsit meg is újítja azt az izzadságból, vérből, pénzből és persze kokainból felépített alapot, amely a kezdetektől a Netflix egyik legjobb sorozata. Valahogy így néz ki, amikor az élet írja a Sicario és az Ocean’s Eleven találkozását, ami aztán arra érdemes készítők kezébe kerül.

Kritikánk spoilert tartalmaz az első évaddal kapcsolatban.

A Narcost megálmodó és megalkotó Carlo Bernard, Doug Miro, Chris Brancato triója nagyon jól ráérzett, hogy bármekkora sikere is volt a sorozatuknak – a Filmtekercs.hu az egyik legjobbnak tartotta a tavalyi szezon felhozatalából –, ha nem is kell teljesen megválni a jól működő formulától, egyes elemeken változtatni kell, hogy továbbra is az élen maradjon a show.

Kezdjük rögtön azzal, hogy hiába az újításra törekvés, az új évad mégis csak egy ízig-vérig Narcos-darab.

Ismét a trónon ülő alakra vadásznak az amerikaiak, és ismét egy gyakorlatilag értelmetlen harc általános képébe ültetnek érző-vérző alakokat a készítők. Akit tehát nem varázsoltak el a korábbi évadok, az a folytatást sem fogja értékelni. A sorozat ugyanis hű maradt a formai elemekhez, és többé-kevésbé a képi világhoz is. Ismét jelen van az állandó narráció és a magánéleti drámákkal teletűzdelt üzleti tranzakciók, egy nagy adag politikai intrikával megspékelve. Aki az újat keresi a nap alatt, az keresse tovább, akinek pedig bejött a korábbi anyag, az most is elégedett lesz.

A 2018-as első évadhoz képest most nehezebben indulnak be az események, ami leginkább annak köszönhető, hogy sokkal több karakterrel dolgozik. Ráadásul az sem segít, hogy a sorozat szinte minden része legalább 3-4 város között ugrál, amit még a legutolsó részekre sem könnyű követni. A Netflix pedig nem siet a néző segítségére: a kezdő képsorok csak a fősodor legjelentősebb vonalát elevenítik fel, amire amúgy még közel két év után is emlékszünk. Emiatt mindenképpen érdemes átfutni az első évad történéseit, különben jó ideig csak kapkodja az ember a fejét. Többek között azért, mert a sorozat szándékosan nem dönti el több karakterről, hogy melyik oldalon áll. Amint azonban visszarázódik az ember, érkezik a jutalom:

egy alaposan, okosan, kreatívan és izgalmasan összerakott második évad.

A mexikói drogbáró, Miguel Ángel Félix Gallardo (Diego Luna) hatalomra kerülését és bukását bemutató évad folytatása ott veszi fel a fonalat, ahol elődje 2018-ban elengedte. Aki nem volt jártas abban, mi is történt az életben a Gallardo-t üldöző DEA ügynökkel, Kiki Camarena-val, annak eszméletlen sokként hatott a Narcos: Mexico befejezése. A sorozat – és az élet – a korábbi három évad során, azaz Pablo Escobar és a Cali-kartell uralma alatt mindennemű erőszak mellett is garantálta, hogy az amerikai drogellenes osztály munkatársai egyszerűen érinthetetlenek. Ezt a bizonyos értelemben vett nézői nyugalmat borította fel teljesen Camarena elrablása, megkínzása és meggyilkolása. A szabályok megváltoztak a kartellek oldalán – miért ne változhatnának meg akkor az amerikai oldalon is?

A második évad ennek vonalán haladva egy külön – szinte minden tekintetben – illegitim csapat megalakulásával indul.

A DEA ügynökök és mexikói rendőrök csapatát a sorozatot végig narráló Scoot McNairy karaktere, Walt Breslin vezeti. A küldetés egyértelmű – meg kell bosszulni Camarena halálát. Az persze csak bónusz, ha meg tudják akadályozni a sok ezer tonnányi kokain egy részének átjutását az Államokba. Megkötés nincs, ahogy szabályok sincsenek: az Operation Leyenda égisze alatt a csapat gyakorlatilag szabad kezet kap. Legyen szó törvényes vagy törvénytelen megoldásokról. A buktató persze itt is az, mint mindenhol: a felelősséget egy felettes sem vállalja, ha valami rosszul sül el, az Breslin ügynök lelkén szárad.

A korábbi egy-két ügynök helyett most tehát egy egész csapatnak szurkolhatunk nézőként, ami teljesen heist-hangulatot kölcsönöz egyes epizódoknak. A tervezgetés, a spontán helyzetmegoldások, az egyes akciók mind-mind extra izgalmat adnak az amúgy sem lassú vagy egyhangú sorozatnak. McNairy karaktere ráadásul az eddigi “jófiúk” legkidolgozottabbika és legkomplexebbike is. Az öccsét drogfüggőség kapcsán elvesztő ügynök személyes háborúként tekint Félix elfogására, miközben lelkileg még azt sem képes elfogadni, hogy a sógornője tovább akar lépni. Walt olyan szempontból is más, hogy sokkal könnyedebben megy a rossz döntései, illetve leginkább a kidolgozatlan ötletei után, amiknek az egész történetet nézve is brutális következményei lesznek.

A Narcos: Mexico új évada a már megszokott minőségben építi fel az eseményeket. Továbbra is fordulatos, emberi és távol marad a fekete-fehér értelmezéstől és az egyértelmű ítélkezéstől.

Jobban mondva mer őszinte lenni, legyen szó kétszínű rendőrökről, undorító politikusokról, önbíráskodó ügynökökről

vagy éppen a CIA bevett gyakorlatáról, miszerint addig nem probléma nekik a drog, amíg cserébe fegyvert kapnak. Ha nyilvánvaló is az alapfelállás a jók és rosszak tekintetében, a határvonalak ide-oda mozgolódnak. A karaktereket hol jogosan, hol igazságtalanul bünteti a sorozat, de hát az élet már csak ilyen; ahogy erre maga az alkotás a legjobb példa. Senki sincs biztonságban és senki sem ül a morális fölény nyújtotta védelemben. Walt is ugyanúgy emberéletekkel játszik egy-egy húzásával, és Félixen is látjuk, mennyire tönkreteszi a lelkét az élet, amit választott. Vannak bátor halálok és vannak gyáva gyilkosságok, de a lényeg, hogy senki sem ártatlan. Hiszen, ahogy a Narcos is kimondatlanul megfogalmazza:

lehet-e ártatlannak maradni egy ilyen világban? Aki pedig az marad, vajon meddig éli túl?

Ami Mexikóban megtörtént, azt még a legkreatívabb írók sem tudnák kitalálni. A korrupció, az erőszak, az árulás színpada ez, ahol senki nem bízhat senkiben és ahol a pénz uralta világ már-már sajnálatra méltóan elidegeníti az embert mindentől és mindenkitől. A sorozat nem csak a cselekmény erejéig emeli ki, mennyire kapcsolatromboló a kokain biznisz, mennyire magányossá válnak benne a felek. Félixet végtelenül sokszor ültetik a képernyő közepére, veszik el a hangját vagy állítják a felfoghatatlan luxus elé, hogy érezzük: ez az életforma egy pillanatra sem nyújt igazi örömöt vagy biztonságot. Hiába a hatalom, a pénz, a csillogás, a nap végén mind emberek vagyunk. Akkor is ha ezrek halála szárad a lelkünkön és akkor is, ha csak egy valakié.

De a látványvilág nem csak ezen képsorok révén ad többletjelentést a sorozatnak. Ha nem is a szó konkrét szakmai értelmében, de egy experimentálisabb operatőri munkával találkozunk. Érződik, hogy a készítők keresték az újat, a frisset és az esetek nagy részében úgy találták meg, hogy az plusz értelmet is adjon a történéseknek. Ugyanez a habkönnyű próbálkozás érhető tetten a sorozat védjegyévé váló narráció során is:

a sorozat történetében először több alkalommal is humorforrásként használja Walt sorait a Narcos: Mexico.

Minderre jön rá a kiemelkedő színészi játék, a korábbról ismert arcok újbóli felbukkanása (pl. Pacho a Cali-kartellből). Sőt, a sorozat ezúttal a női karaktereket is jobban helyükön kezeli: tökös, okos, bátor és sikeres női karakterekkel találkozunk, akik még akkor sem halványulnak klisékké, amikor a tetteik 90%-át a szerelem vezérli. Így kell érezhetően, de nem zavaróan buzgón és nyögvenyelősen reagálni a mai kor társadalmi elvárásaira.

Azonban senkit se vezessen félre a helyenkénti akciófilmesebb hangvétel vagy az extrább képi világ: ez a sorozat továbbra is ízig-vérig kegyetlen, őszinte, lehangoló és vérlázító. Nem ad reményt a jövőre, nem dicsőíti a hősöket (hisz vannak-e egyáltalán), és keményen aláhúzza az előző 4 évad üzenetét: ha nyernek is csatákat az amerikaik, a drog háborúját valószínűleg örökké elvesztették. Bukhat Escobar, a Calik, Gallardo és bárki, valaki mindig a helyükre fog lépni. Mi pedig átlagos halandók csak abban reménykedhetünk, hogy a Netflix elénk tárja majd az ő történetüket is.

A Narcos: Mexico második évada a Netflixen látható.

Kajdi Júlia

Kajdi Júlia

Kajdi Júlia az ELTE-n végezte el a filmes alapszakot, majd az Edinburgh-i Egyetemen a mesterszakot. 2014 óta tagja a ‘tekercsnek. Specializációja a thriller, a krimi és Alfred Hitchcock. Ő a Hírek rovat vezetője.

FM ‘tekercs Podcast

Hirdetés

Hirdetés

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..