Breaking Bad rajongóknak nem kell tovább várnia: itt az előzménysorozat. A Better Call Saulból a lassú start ellenére még bármi lehet, de egyelőre sajnos nem olyan átütő, mint elődje.
Másfél éve, hogy véget ért a Breaking Bad, és a legendás sorozat után keletkezett lyukat azóta is próbálják befoltozni egyaránt az anyacsatornánál (AMC), ahogy az egész tévéuniverzumban. A magyarul Totál szívás néven forgalmazott széria egy középiskolai kémiatanárról szólt, akinél 50 éves korában műthetetlen tüdőrákot diagnosztizálnak. A betegsége által halálraítélt Walter White a bűn mezejére lép, kristály metamfetamint kezd főzni, hogy ezáltal biztosítson jó megélhetést hátramaradó családjának. A sorozat sikeressége egyrészt fakadt a merész témaválasztásból, másrészt az antihőssel való azonosulás könnyedségéből, a kémiatanárnak ugyanis nemcsak kezdeti motivációi mondhatók nemesnek, de bűnözői tevékenysége is elméletileg áldozat nélküli (a bonyodalmak akkor kezdődnek, amikor az elméletet megcáfolja a gyakorlat).
A Breaking Bad egy visszafogott sorozatpremier után szájhagyomány útján kezdett egyre nagyobb tömegekhez elérni – akár a Walter White által főzött színtiszta kék kristálydrog, úgy ment híre a szériának is, mint valami új sztenderd a szeriális élvezeteket hajkurászó (televízió)függők között. A Totál szívás a harmadik évadára már egyenesen kultstátuszba lépett, így valósággal sokként érte a rajongókat, amikor bejelentették, hogy az ötödik szezon lesz az utolsó. A tévédrog-fosztott nézők aztán valamelyest mégis megkönnyebbülhettek, amikor a csatorna beharangozta: spinoff sorozat készül a Breaking Bad egyik mellékszereplője köré építve. A kérdés persze továbbra is ott lebegett – vajon lehet pótolni az eredetit?
Bár egy hete elstartolt a Better Call Saul, a kérdést megválaszolni azért még korai. Ám arra mégis elegendő a dupla évadnyitó, hogy a folytatásokkal szembeni zsigeri „biztos gagyi lesz” reakción túl lépjünk. Az új sorozat legfőbb dilemmája a műfajiság: a Breaking Bad, ha olykor vicces is volt, azért mégis csak egy kőkemény bűnügyi dráma. Pont emiatt volt érdekes helyzetben a spinoff már az ötlet megfoganásától kezdve, az új központi karakter ugyanis az anyasorozat simlis ügyvédje, Saul Goodman, aki a második évadtól kezdve a feszültséget oldó comic relief momentumok szállítója volt, vagyis ő felelt a humoros gegek nagy részéért. Ez már látatlanban is sejtetett egyfajta tónusváltást az új sorozatra nézve, de készítőknek így is több opció volt a kezükben. Csinálhattak egy könnyedebb, komikus sorozatot, vagy adhattak Saul karakterének egy drámai dimenziót.
Vince Gilliganék bár egy ideig lebegtették a félórás, szitkom-szerű széria lehetőségét, végül az egyórás dráma formátumánál tették le a voksukat. A cselekmény – bár az elején kapunk egy flashforwardot, amelyben a Breaking Bad fináléja utáni eseményekbe kapcsolódunk be – évekkel az anyasorozat előtt játszódik. Saul Goodman még Jimmy McGill, simlis helyett pedig inkább ügyetlen. Mindkét értelemben, kliensek híján ugyanis kénytelen közszolgálatot végezni, ám mint kinevezett ügyvéd közel sincs a helyzet magaslatán. Ehhez hozzájön egy mentálisan beteg báty és a távolról sem kecsegtető anyagi helyzet, ezzel pedig megvan a drámai alapszituáció, amely megalapozza Saul rossz útra lépését. A készítők tehát, ha kicsiben is, de sikeresen lemodellezték a Breaking Badet.
Persze szeretett ügyvédünkből nem lehet teljesen drámai karaktert faragni, így ahogy várható volt, a humor nagyobb szerepet játszik a Better Call Saulban. Saul ugyanúgy nagydumás, a száját elhagyó popkult idézetek száma sem csökkent, sőt, a több képernyőidővel arányosan egyenesen nőtt. Ám ha egy karakter baromi vicces tíz percben, nem jelenti azt, hogy negyvenben is ugyanolyan erős. Valószínűleg erre a készítők is ráeszméltek, ugyanis rengeteg lassú, elnyújtott, néma jelenettel ellenpontozták a pergő szájú ügyvéd monológjait. Ilyenekből a Breaking Badben is volt rendesen, sőt, a sorozat egyik erőssége volt, ám a poétikus, művészi képek ott inkább színesítették a történetet, mélységet adtak a drámának. A Better Call Saulból hiányzik a mélység, a cselekmény így sokszor szimplán leül, kiváltképp a defektes testvér jeleneteiben.
Míg a Breaking Bad esetében a hatvan perces pilot elegendőnek bizonyult, hogy remekül kibontsák az alapkonfliktust, a Better Call Saul expozíciója ráadásul két epizódot is kitesz. A dupla évadnyitó azonban nem elég feszes, nem elég kerek és nem is annyira frappáns. Ám a negatívumok ellenére a zugügyvédnek azért az első két rész végére mégis sikerül a bizalmunkba férkőznie. Ha nem is verejtékezve várjuk a következő heti adagot, az érdeklődést sikeresen felkelti maga iránt a sorozat. A Better Call Saulból ugyanis még bármi lehet: a nyitány egyszerre ad okot a pesszimizmusra és az optimizmusra. Breaking Bad rajongóknak pedig már csak azért is érdemes esélyt adnia az előzmény sorozatnak, mert már a pilotban is feltűnik több ismerős arc (a címszereplőn kívül). Hogy hogy fogják a készítők összeszőni a két széria szálait pedig külön érdekfeszítő. Az mindenesetre biztos, hogy nézettségi gondjai egyelőre nem lesznek kedvenc ügyvédünknek, a pilotepizód ugyanis minden idők legnézettebb kábeltelevíziós sorozatpremierje lett.
A sorozat harmadik epizódja Amerikában február 16-án jön, a hazai bemutatóig pedig mindössze három napot (február 26-ig) kell várni, amely a magyar AMC-n lesz.
