Komolyabb és komorabb hangvételre váltott a Netflix coming-of-age sorozata. És bár eleinte hadilábon áll ezzel a változással az On My Block 2. évada, összességében érdemes leülni a folytatás elé. Főleg, hogy még a csavaros élet-halál játszma mellett is van mondanivalója.
Az On My Block egy üdítően friss színfoltja volt a tavalyi év Netflixes sorozat-termésének. Négy fiatal az USA egyik legkeményebb negyedében nő fel, miközben legalább annyi számunkra is ismerős problémával szembesülnek, mint ismeretlennel. A bandák közti háború célkeresztjébe szorult fiatalok története az első évadon át még komoly mennyiségű jellem- és helyzetkomikumból adódó humorral ellensúlyozta a sorozat komorabb hangvételű cselekményszálát. Ez az egyensúly az új évadra teljesen eltűnt, még erősebben nyomatékosítva, hogy nekünk úgy általában fogalmunk sincs arról, milyen is lehet az ő blokkjukon élni.
Aki látta, tudja, hogy az előző évad egy, az általánosan is súlyos hangvételűbb részekhez képest is megrázó jelenetsorral fejeződött be.
A készítők pedig nem is tervezték feloldani ezt a helyzetet: a 2. évad főleg legelső részét teljesen belengi egy tragédia, amelyben az a legborzasztóbb, hogy korántsem kirívóan egyedi a sorozat közösségének. Talán az egész új évad legnehezebb bő 5 perce a nyitány: a kamera végigmegy a környéken, nem egy és nem két elhunyt fiatal emlékét őrző virágcsokor és plüssmaci halmon megpihenve. Ami nálunk gyakorlatilag elképzelhetetlen, az a sorozat főszereplőinek tényleg csak a mindennapok átka.
Az elkomolyodó sorozat viszont nem elégszik meg azzal, hogy rávilágítson a problémára, de arra is vállalkozik, hogy a látszólag egyszerű megoldást megkérdőjelezze. Ha nincs biztonságban a gyerek és van rá lehetőség, egyszerűen költözzön máshova. Nem?
Monse, a csapat egyetlen lány tagja egy nem várt fordulat révét egy időre elhagyja a környéket. Jobb módú, más- és sok értelemben véve súlytalanabb problémákkal teleszőtt mindennapjai azonban boldogtalanok. Hiába a testi biztonság, ha közben a lélek kerül csapdába. Ráadásul az is hamar kiderül, hogy az új környezet sem veszélytelen. Fiatal lányok tonnaszámra drogoznak, az a minimum, hogy 13-14 évesen már nem vagy szűz, és a menő ruhák, a csillogás mögé bújtatva már senkit nem érdekel maga az ember.
De valami másra is rámutat ez a szál: ezek a gyerekek sokkal komolyabban veszik a hovatartozás, az otthon fogalmát.
Ilyen traumákkal a küszöbön megerősödnek az emberi kötelékek. A barátság és a fiatalkori szerelem átlép egy határt. Egymásra támaszkodnak a túlélésért való küzdelemben, legyen itt szó utcai bandaháborúról vagy a gyász kibírhatatlan és fojtogató súlyával való szembenézéséről.
Mielőtt azonban bárki is azt hinné, hogy a sorozat teljesen drámai irányba menne el, és túl lehangoló lenne az újabb évad, az megnyugodhat. A készítők továbbra is jól adagolják a humort. A kis csapat, hogy kimenekítsék Cesart a blokkból, elkezdi tisztára mosni a megtalált pénzt. Önmagában ez is jókora felfordulást okoz, de amikor úgy tűnik, a pénz átkozott is, tovább nő a zavarodottság. Jamal karaktere most is a legviccesebb az alkotásban, ő viszi a hátán a könnyedebb vonalat. Cesar és Monse kapcsolata már jóval komolyabb, de a tiniszerelem bája is sokszor előjön. A második évadra azonban Ruby karaktere ért össze a leginkább. A fiú elképzelhetetlen élménnyel a háta mögött és fájdalommal a szívében próbálja megtalálni önmagát – hol nagyon viccesen, hol meg szívszorítóan. Csak hogy a tragédia előtti Ruby már nem létezik.
Minden gyereknek van egy pontja az életében, amikor tényleg fel kell nőnie. Csakhogy az On My Block szereplőinek ez a pont gyerekkoruk virágzását töri ketté. A sorozat ismét egy idegtépő befejezéssel biztosítja be magának a harmadik évadot. Ameddig pedig továbbra is szórakoztatni tud az elgondolkodtató mélysége mellett, addig én is kitartok.
