A Nolly érzékeny, cinikusan szórakoztató portré a brit szappanoperák királynőjéről, Noele Gordonról, akinek kirúgása nemzeti felháborodást idézett elő az Egyesült Királyságban.
A századközepi Anglia kedvenc esti kikapcsolódása, a látványosan költséghatékonyan gyártott, ügyetlenül amatőr, de bájosan megnyerő teleregény, a Crossroads. A sorozat kiemelkedő sztárja Noele Gordon, vagy Nolly (Helena Bonham Carter), ahogy mindenki szólította, és az általa alakított Meg, a Crossroads Motel tulajdonosa. Gordon közel 18 évig alakította a határozott, olykor kemény, de jóindulatú vezetőt, akinek a sorozatból való távozását botrány övezte. Ehhez hasonló esetként említhető a magyar televíziózás történetében a Barátok közt szeretett Magdi anyusának (Fodor Zsóka) abszurdan váratlan halála, azzal az egyetlen különbséggel, hogy itt nem közös megegyezésről volt szó.
Nolly kirúgása mögött kicsinyes hatalmi harcok álltak, egy olyan, férfiak uralta szférában, ahol nem nézték jó szemmel a nyugdíjhoz közeledő nő évtizedes televíziós tapasztalatát.
Noele Gordon-t itthon kevesen ismerik, pedig televíziózás egyik kulcsfigurája, az első nő, aki színes képernyőn volt látható. Több mint 45 éves karrierje során szerkesztőként, műsorvezetőként és színészként is dolgozott nagy sikerű talk-show-kban és napi sorozatokban. Műsorkészítői háttértudását előszeretettel kamatoztatta a szerepeiben, határozott elképzelései, rutinos munkamorálja azonban az újításra nyitott feljebbvalóknak nem volt tetszésére. Valós hatáskörén és pozícióján gyakran túlmutató ötletei miatt több kollégája is távozását kívánta, amely végül 1981-ben jött el.
A tökéletes dramaturgiai érzékkel megalkotott sorozat éppen az ominózus pillanat előtt kezdődik. A napisorozatok hektikus munkatempójú forgatásainak kavalkádjában Nolly szava az irányadó, a rendezőasszisztensek, írók és szereplők mind az ő meglátásai szerint dolgoznak. Mindig tiszteletteljes, de annál határozottabb véleménye leginkább Jack Barton (Con O’Neill) producert zavarja. Megelégelve Nolly megjegyzéseit eléri a csatorna döntéshozóinál, hogy Gordont kirúgják. A különösen kegyetlen elbocsátás mind Noele-t, mind a közvéleményt sokkolja, és látszólag semmilyen üzleti ok nem indokolja azt. Noele Gordon ugyanis a brit televíziózás legragyogóbb csillaga, sorozatbeli házaságkötésének felvételén közel tízezer rajongó okoz fennakadást. Gordonnak a kirúgása után újra kell értelmeznie életét, amely mindezidáig a televíziózás körül forgott. Visszatér a színpadra, külföldi utazással tölti idejét, és élvezi az eddig 12 órás munkanapjain túl felszabaduló szabadidejét.
Helena Bonham Carter mély együttérzéssel, szórakoztatóan öntudatosan ragadja meg a címszereplő jellemét.
Az öregedő, pályája alkonyán lévő Nolly méltatlan helyzete megható. Megalkuvásra nem hajló jelleme azok számára is érdekessé teheti a sorozatot, akik kevéssé ismerik a brit televízió-műsorok repertoárját. Russell T. Davis, az elmúlt évek kiemelkedő sorozatainak (Ez bűn, Évek alatt) írója a tőle megszokott minőségben és stílusban alkotta meg legújabb munkáját. Jellegzetes vágásai, zenehasználata továbbra is dinamikussá teszik sorozatait bár elvétve elhasználtnak, kimértnek tűnhetnek.
A sorozat az általában ironikus, lesajnáló hangvétellel ellentétben, amellyel mind a közönség mind a szakma a szappanoperákat illeti, egy tiszteletteljes és empatikus álláspontot vesz fel. Betekintés enged egy ragyogó és elragadó, idősödő televíziósztár életébe. Bonham Carter alakítása egyszerre nagyívű és gyászteljes, értő játéka a nemrég elbocsátott, majd rákdiagnózissal is szembenéző Nollyt minden rezdülésében hűen és emberien kelti életre.
Mindig szellemes megjegyzései, határozott kedvessége mögött méltósággal viselt mély csalódottság sejlik,
ez azonban a közönség és környezete számára láthatatlan. Csak legközelebbi bizalmasa, fiatal kollégája és egyben szomszédja Tony (Augustus Prew), ismeri valódi fájdalmát. Kettejük kapcsolata bensőséges, kollegiális és mély tiszteleten alapszik. Az idősebb nő és a fiatal férfi plátói kapcsolata újabb ritkán látható viszonyt helyez előtérbe.
Látványvilágában a Nolly igazán nosztalgikus és immerzív élmény a korszak rajongóinak. Kiemelkedő a díszlet és jelmeztervezők (Ben Smith és Annie Hardinge) munkája, akik korhűen és gyönyörködtetően alkották újra a nyolcvanas évek bohókás tupírvilágát, türkízbarna színeit, és kábeltelevíziózás eltéveszthetetlen esztétikumát. Az árnyalatok és sziluettek találóan alkotnak ízléses összképet. Nincsenek zavaró anakronizmusok, a film hitelesen, néhol kísértetiesen azonosan alkotta újra forrásának képi világát.
A méltatlanul mellőzött és idő előtt elbocsátott tévésztár méltó portréja ez a sorozat, amely a csillogás mögötti kemény világba enged betekintést, egy fantasztikus idősebb nő szemszögén keresztül. Szinte lehetetlen nem megkedvelni és elgyászolni a számunkra ismeretlen, brilliáns színésznőt, akinek példamutató életfelfogása és kitartása inspiráló.
A Nolly elérhető az HBO Max kínálatában.
