Sorozat

Véres tükrök – Nyerd meg az életed

Teljesen váratlan népszerűséggel robbant be a világba a koreai Nyerd meg az életed (Squid Game, Ojing-eo Geim), ami az utóbbi évek egyik legelborzasztóbb, mégis legokosabb Netflix sorozata, azonban csak az erőszakos műfajok kedvelőinek ajánlható jó szívvel.

A Nyerd meg az életed író-rendezője, Hwang Dong-hyuk már 2009-ben megírta a Netflix jelenlegi legnépszerűbb szériájának történetét, de egyetlen stúdió sem adott neki lehetőséget az elkészítésre – most valószínűleg valamennyi bánja, hogy lemondott az azóta egyszeriben kultikussá vált sztoriról. A kilencrészes sorozat szeptember 17-én került adásba: azóta 90 országban vált a legnézettebb műsorrá – és vált a streaming szolgáltató legsikeresebb adásává.

Hwang Dong-hyuk egy égető kérdést, a társadalmi egyenlőtlenségeket vette górcső alá saját életének nehezebb időszakai által ihletve.

Dél-Koreában a társadalmi olló igen nagy: a helyi munkaerő mindössze 1%-a tartozik a legjobban keresők közé, 40%-uk azonban alacsony jövedelműnek számít. Az ország élen jár az időskorúak közötti szegénységben, a fiatalok, az ún. Sampo generáció tagjai pedig tömegesen mondanak le a randizásról, házasságról és gyerekvállalásról a családalapítás magas költségei miatt.

Egy ilyen környezetben született tehát a megírása óta csak még inkább aktuálissá váló cselekmény, melyben egy titokzatos szervezet a társadalom lecsúszottjainak – köztük a többmilliós tartozást felhalmozó, szerencsejáték-függő Seong Gi-hunnak (a koreában igazi szupersztárnak számító Lee Jung-jae a Ház a tónál eredetijéből, az Il Maréből lehet ismerős) – felkínálja, hogy elindulhatnak egy különleges vetélkedőn, ahol gyerekjátékokat játszva nyerhetnek 45.6 milliárd wont (kb. 12 milliárd forint).

Arról az aprócska tényről azonban elfelejtenek szólni a 456 játékosnak, hogy aki veszít, az életével fizet a ballépéséért.

Az alapszituáció ismerős lehet: a diadalmas győztesként egyedül életben maradók filmjeit Kinji Fukasaku 2000-es Battle Royale című alkotása indította, ennek köszönhető a „halálos játékok” tematikán belül található zsáner „battle royale” elnevezése is. A műfaj kezdetben Japánban lett népszerű, ahol az alapdarabot számos manga, anime és videójáték követte, később azonban a tengerentúlon is ismertté vált, elsősorban Az éhezők viadala-filmeknek köszönhetően. A műfaj kedvelői előszeretettel ajánlják a Halálfutam (Paul W.S. Anderson, 2008), a Kör (Aaron Hann, Mario Miscione, 2015) James Gunn tollából A Belko-kísérlet (Greg McLean, 2016), az Aki bújt (Matt Bettinelli-Olpin és Tyler Gillett, 2019) és a Vadászat (Craig Zobel, 2020) című filmeket is.

Mi a Nyerd meg az életed titka? Hwang Dong-hyuk egy ismerős és izgalmas alaphelyzetet nemcsak maximumra tudott járatni, de számos ponton hozzá is tudott adni az eddig látottakhoz. A sorozat alapjául szolgáló gondolat high conceptként is elég lett volna arra, hogy jól szórakozzunk, az alkotó azonban ennél többet akart adni nekünk, ezért 2-3 részenként olyan új cselekményelemekkel fordított a történeten, amelyek új jelentésrétegekkel is gazdagították a pénz és a hatalom kapcsolatáról szőtt mondanivalót. Dong-hyuk még az utolsó részben is meg tudta világítani új szempontokkal a felvetett témát, ami így végül egy

rendkívül időszerű és szemfelnyitó üzenetté állt össze az utolsó percekre.

A kritika tűéles, és nemcsak a film szereplői kapják meg. A fogyasztói társadalom, a lecsúszottak és a pénzükkel mit kezdeni nem tudó, állandó kielégülés után loholó gazdagok után a hétköznapi emberek, azaz jó eséllyel mi, nézők is kapunk hideget-meleget: ha nem félünk tükörbe nézni, feltehetjük mi is a kérdést magunknak, vajon mikor tettünk utoljára valamit embertársainkért, hogy mikor hajlott magunk felé a kezünk, és hogy vajon egy élet-halál helyzetben képesek lennénk-e igazak maradni. A sorozatban részenként tucatnyi morális kérdés jut: a battle royale helyzetet az alkotók nem elsősorban exploitation elemként (bár tény és való, hogy csatakban folyik a vér, és gyomorfordító képekben sincs éppen hiány), sokkal inkább valódi tétként használják, hiszen egy ennyire kiélezett helyzetben minden döntés súlya megsokszorozódik.

Jól látszik, gondolatokban bővelkedik a széria – szerencsére azonban a kivitelezés miatt sem panaszkodhatunk. A képi világ egészen megkapó – mind a díszletek, mind a kompozíciók terén a legmagasabb minőségre számíthatnak a nézők, a különleges atmoszférához azonban nemcsak a vizuális részleg, de Jung Jae-il nagyszerű zenéi is hozzájárulnak.

A színészek terén is hasonló a színvonal

– bár a hazai nézőknek elképzelhető, hogy szokni kell a jellegzetes (és néhol egyenesen idegesítő) koreai hanglejtéseket (a visszajelzések alapján nem érdemes az angol szinkront választani a sok melléfordítás miatt), de amikor ezzel megbarátkozunk, nem lehet elmenni az érdekes és fejlődőképes karakterek és a hozzájuk tartozó alakítások mellett. A legizgalmasabbak egyértelműen a főszerepet játszó Seong Gi-huné, aki a mindannyuinkban élő lelkiismeret megtestesítője és a vele szemben álló gyerekkori barátjáé, Cho Sang-woo-é (Park Hae-soo), aki éppen ellenpólusát, a csak saját érdekeit érvényesítő ego megnyerő modor mögé rejtőző arcát képviseli.

Érthető tehát a hype, bár maga a Netflix sem számított ilyen nemzetközi sikerre. A folytatás egyelőre sajnos nem biztos, Hwang Dong-hyuk elfoglaltságaitól függ elsősorban, aki még maga sem tudja, merre vinné tovább az így is kerek történetet. Vannak elvarratlan szálak, melyek jócskán kínálnak továbblépési lehetőségeket, sőt, a nemzetközi mutációkra is volna mód a cselekmény szerint – én mindenesetre szívesen vennék egy újabb évad véres filozofálást világunk társadalmi anomáliájairól.

Molnár Kata Orsolya

Molnár Kata Orsolya a Filmtekercs.hu egyik alapítója, 2020 augusztusáig főszerkesztője. Geográfusként és filmtörténetre specializálódott bölcsészként végzett, PR-, branding- és marketingtanácsadóként dolgozik. Specializációja a képregényfilm, a sci-fi és a távol-keleti filmek.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés