Fókuszban Sorozat

Nyomokban Agatha Christie-t tartalmaz – The ABC Murders

Hercule Poirot sosem volt ilyen meghasonlott, Agatha Christie pedig sosem volt még ennyire sötét. A BBC minisorozata, a The ABC Murders a krimi legsötétebb oldalára hívja a nézőket. 

Hol van már, mikor Mr. Darcy ruhástól ugrott a tóba? Vagy amikor a hölgyek legnagyobb gondja – a megfelelő kérő megtalálásán túl – a kalapdivat volt a BBC csatornáin. Vége a boldog békeidőknek, leáldozott a romantikának, és az angolok legmívesebb istállójából fekete lovak kezdtek érkezni a 2010-es években. Sherlock Holmes (Sherlock), John Luther (Luther) és Charlie Hicks (Hard Sun) is a bűnnel kacérkodik – hát úgy tűnik, Hecule Poirot-t is elérte a végzete. Még az sem mentette meg, hogy a BBC korhű adaptációt készített Agatha Christie Az ABC gyilkosságok című, 1936-ban megjelent klasszikusából.

Agatha Christie egyszerűen nem veszít népszerűségéből – könyvei ma is a krimirajongók kedvencei között vannak, és szinte nincs olyan év, amikor ne készülne adaptáció valamelyik művéből.

Legutóbb Kenneth Brannagh riogatott minket hatalmas bajszával, amikor Poirot-ként nyomozott a Gyilkosság az Orient Expresszen című, saját maga rendezte adaptációban – ő is, ahogy sokan mások előtte, megkísérelt újabb értelmezést adni a karakternek, melyet azonban David Suchet fejlesztett tökélyre az Agatha Christie: Poirot című sorozatban. A korábban A hipnotizőrt és a Frankenstein Chroniclest jegyző Alex Gabassi filmjében John Malkovichnak járt a megtiszteltetés, hogy megformálhatta a saját detektívjét, s bár alakítását sokan méltatták, én úgy érzem, a The ABC Murders egyrészt nem adott kellő játékteret a színésznek, másrészt olyan elemeket követelt tőle, melyek meglehetősen idegenek az eredeti karaktertől.

Bár a rendezőnek nem volt közös előélete Agatha Christie-vel, a forgatókönyv írását egy tapasztalt motorosra bízta a csatorna: Sarah Phelps nem először nyúlt a krimiirodalom angol királynőjének munkáihoz – korábban A vád tanújából (The Witness for the Prosecution) és A meghurcolt ártatlanságból (Ordeal by Innocence) készített már sikeres adaptációt a BBC-nek, így nem volt meglepő, hogy megint őt kérték fel a legújabb feldolgozásának elkészítéséhez. A forgatókönyvíró a BBC-ben az utóbbi években szinte divattá vált sötét szemüvegen keresztül nézett rá a történetre, melyet az eredetiben nem található szálakkal gazdagított. Agatha Christie Poirot-történeteit a gyilkosságok ellenére is mindig átjárja valami derű, egyrészt magából a karakterből fakadóan, másrészt az emberi természet pozitív vonásainak hangsúlyozásának köszönhetően.

Ez a szellem még Brannagh verzióját is belengte – a The ABC Murdersben azonban sajnos keresve sem találjuk. Phelps Angliája komor hely, perverzek, pénz- és kéjsóvárok, gyilkosok és traumatizált kisemberek gyűjtőhelye. Ez utóbbiak egyike maga Hercule Poirot is, aki a cselekmény kapcsán megdöbbentő eredettörténetet kap, ami egyszerűen totális kapufa. Annyira idegen ez az újonnan kreált személyiség Christie eredeti Poirot-jától, hogy

szinte halljuk is már a belga szájából az Oh, mon Dieu!-t.

Nem ez az egyetlen eltérés a regénytől. Egy adaptációval kapcsolatban mindig kérdés, az alkotók milyen arányban nyúlnak a nyersanyaghoz, hogyan és milyen formában alakítják át, és végül mennyi saját összetevőt adnak a végeredményhez. Phelps itt hibázott: túlságosan sok lett – és ilyet is ritkán mondok egy film kapcsán – az eredeti gondolat, így ahelyett, hogy régi ismerősként üdvözölnénk a beképzelt, mindig élces, kifinomult és bitang okos belgát, újra meg kell vele ismerkednünk – és nem is biztos, hogy elnyeri tetszésünket.

Félreértés ne esett, saját jogán a The ABC Murders teljesen korrekt történet – bár vannak szálak, melyeket igencsak nagyvonalúan kezel –, amit a krimikedvelők szerethetnek is akár, ha nem keresik folyton-folyvást Agatha Christie nyomait benne.

Azért volt amit, jobban mondva, akit szerettem a háromrészes minisorozatban.

Ez pedig meglepő módon Rupert Grint.

A Poirot mögött mindig egy lépéssel lemaradó nyomozó szerepében Grint végre végleg megszabadult Ron Wisley árnyékától, és nagyon is érett alakítást nyújt. Rendkívüli alázattal mindig csak pont annyit hoz, amennyit kell, és ettől játékával a széria egyik legüdítőbb színfoltja lesz. Kár, hogy Phelps számára is új karaktert írt ahelyett, hogy az eredeti regényben remekül bevált Hastinghez nyúlt volna.

Vártam ezt a sorozatot, és nagyon sajnálom, hogy minden erénye ellenére sem tudtam szeretni. Az ismerős elemek kárára túlságosan sok újszerűt beépítve Phelps vétett a sikeres filmek szabályszerűségei ellen, és ezúttal túlságosan bízott saját magában – és nem hallgatott egy nála sokkal tapasztaltabb írónőre, Agatha Christie-re.

Molnár Kata Orsolya

Molnár Kata Orsolya

Molnár Kata Orsolya a Filmtekercs főszerkesztője és egyik alapítója. Geográfusként végzett, majd szabadúszóként írt. Miközben filmes diplomáján is dolgozik, saját PR ügynökségét építi. Specializációja a képregényfilm, a sci-fi és a távol-keleti filmek. kataorsolya@filmtekercs.hu

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..