Sorozat

Ki ölte meg a pletykafészket? – One of Us is Lying

Ha tuti sikert szeretnél elérni a fiatal nézők körében, írj egy gimnáziumi sztorit és forgasd meg a krimi világában! A One of Us is Lying egy újabb próbálkozás a tinik meghódítására, de azok közül is az egyik legklisésebb. Pilotkritika.

A Peacock streaming-szolgáltató jelentette meg exkluzív tartalomként a One of Us is Lying című sorozatot, melynek kezdő perceiben már megjegyzi az egyik karakter, hogy mindenki úgy néz ki a gimnáziumban, mintha egy John Hughes film feldolgozásának szereplőválogatására érkeztek volna. Az amerikai alkotó meghatározó alakja volt a ’80-as évek nyugati tinifilmjeinek, többek közt olyan klasszikusokkal lopta be magát egy generáció szívébe, mint a Meglógtam a Ferrarival, a Tizenhat szál gyertya vagy az Álmodj rózsaszínt.

Hughes elsősorban sikeres forgatókönyvíró volt, másodsorban rendező: forradalmasította, hogyan kell a filmvásznon az akkori tizenévesek nemzedékéről mesélni.

A coming-of-age (felnövéstörténet) műfaj egyik legjelesebb képviselőjeként a fiatalokat saját közegükben, rendszerint gimnáziumokban ábrázolta, továbbá a humoros és sokszor harsány, felnagyított ábrázolásmód mellett őszintén és empatikusan beszélt problémáikról. Néhol idealizálta az iskolai közeget, mert a diákok szemszögéből mutatta be az eseményeket – számukra pedig a világ közepe az a pár év akkor és ott. Hughes munkái mai napig inspirációként és hivatkozási alapként szolgálnak korunk ifjúsági filmeseinek, ám sokan visszaélnek ezzel az örökséggel, hogy egy jót kaszálhassanak rajta.

ONE OF US IS LYING Series | Official Trailer (HD) Peacock - YouTube

Meglepő volt tehát, hogy az egyik fontos karakter a történet indulásánál egyből lerántja a leplet a bemutatott figurákról – ezzel szinte pofátlanul kommunikálja a történet, mekkora kliséhalmokról is beszélünk. Négy „avatárt” mutat be számunkra a narrátor, Simon (Mark McKenna), a suli különce, aki pletykablogot szerkeszt, melyben a gimnázium diákjairól szivárogtat szaftos tudnivalókat. Természetesen egy minden szinten átlagos tinifilmről beszélünk, így a túlkorosnak tűnő nebulók közt találunk droggal lebukott macsó rosszfiút, nagyreményű sportolót, eminenst és a suli egyik pomponlányát is. Jellemük aligha izgalmas: akár kartonpapírból is kivághatták volna őket, annyira hangsúlytalan a jelenlétük, és ezen a gyenge színészválasztás sem segít.

Az egyetlen megkapó karizma az Simon, aki egyfajta „gimnáziumi Littlefingerként” aljaskodik, és vezeti fel a néző számára, hogy ez a suliév mennyire nem lesz unalmas.

John Hughes Nulladik óra című filmjét is megidézik az alkotók, ugyanis a srác és négy társa a délutáni napköziben ragadnak büntetésből a napi rosszcselekedetük miatt. Hughes ezt a szituációt arra használta, hogy a különböző iskolai kasztokból érkező jellemeket ütköztesse egymással, és ezt követően egy katartikus végben feloldódjanak az ellentétek. A kocka, a balhés srác, a tipikus jó csaj, a különc lány és a sportolófiú is rétegekkel gazdagszik, majd a perspektívájukból adódó különbségek ellenére barátokként távoznak. A One of Us is Lying (mely Karen M. McManus Lehull a lepel című regényének adaptációja) megbolygatja a folyamatot, egyikük ugyanis váratlanul meghal a bünti ideje alatt.

A sorozat már ott csalódás, hogy a napköziben töltött idő, az a kemény öt perc, szinte semmire nem elég. A feldobált karaktereket nem ismeri meg az ember, csupán körvonalaikat látjuk, amiket a közhelyekből és más filmekből rak össze magának a néző. Ezek a sziluettemberek aztán a tizedik percre máris helyzetbe kerülnek, hiszen váratlanul gyanúsítottak lesznek egy gyilkossági ügyben – ráadásul pont annak a Simonnak a meggyilkolásában, aki a legígéretesebb figura volt. A sorozatformátum lévén az elkövetkező epizódokban fogjuk megismerni a szereplőket, de a rejtély izgalmát nem fokozza, hogy tulajdonképpen teljesen érdektelen, ki a tettes, hisz a néző nem töltött elég időt a potenciális elkövetőkkel, akik üresebbek, mint egy grönlandi postaláda.

A One of Us is Lying kilenc epizódra tervezi kihúzni ezt a történetet, aminek már a felütése sem izgalmas.

2021-ben, mikor már olyan krimi elemekkel és intrikával átszőtt tinisorozatokat láthattunk, mint a Riverdale, a Hazug csajok társasága vagy a Gossip Girl (melynek szintén most érkezett egy kevésbé sikerült feldolgozása), a Peacock új címe nem tud újat vagy izgalmasat mondani. Ami a stílust illeti, az előbb említett szériák mind jobban csinálták, ami pedig a karakterépítés terepe, ott az Eufória vagy (jobb időszakaiban) a 13 okom volt mossa le a színről a rétegelt, gyarlóságukban is szerethető szereplőkkel. Semmi keresnivalónk ebben a gimiben, nekik meg a mi nappalinkban.

Szécsényi Dániel

Szécsényi Dániel a Magazin és Kritika rovat szerkesztője. Kedvencei a morális kérdéseket feszegető filmek, a kamaradarabok és az igényes blockbusterek.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés