Sorozat

Önkormányzati humor – Városfejlesztési osztály

Az utóbbi évtized tévés terméséből kevés széria volt nagyobb hatással a nyugati sorozatkultúrára, mint a 2001-ben Nagy-Britanniából indult A hivatal (The Office). Ebből a forrásból táplálkozik a Városfejlesztési osztály (Parks and Recreation), egy igazi televíziós mestermunka is.

Bár A hivatal, Ricky Gervais és Stephen Merchant agyszüleménye csak három évadot élt meg a szigetországban, a kínos humorú vígjáték hatásait a mai napig érezhetik a nézők: a sorozatot egy az egyben megvásárolta az USA (pontosabban az NBC), majd Izrael, Franciaország, illetve Oroszország is, hogy saját változatukat elkészíthessék. Azonban ha kicsit tágabbra nyitjuk a tévé képernyőjén edzett szemünket, láthatjuk, hogy a dokumentarista stílusban elkészített, sitcom elemekkel dolgozó szériának számtalan fogását átvették más, szintén nagy sikert befutott sorozatok. Ilyen például az Emmy-díjakkal elárasztott Modern család, illetve egy másik televíziós mestermunka, a Városfejlesztési osztály is.

A sorozat története egyszerű: az Indiana állambeli (fiktív) Pawnee város önkormányzatának városfejlesztési osztályát követjük a dokumentumfilmek módjára szemlélődő kamerákon keresztül. Ezt a hatást erősítik a gyakori kiszólások, illetve a szereplőkkel készített interjúk is. Ez utóbbiak kiemelten fontosak, mivel – sitcomról lévén szó – a karakterek hitelességén és szerethetőségén áll vagy bukik a sorozat élvezhetősége. A Városfejlesztési osztály ebben fejhosszal veri fent említett társait.

Az epizódok középpontjában Leslie Knope (Amy Poehler), az osztály igazgatóhelyettese áll. A folyamatosan pörgő, végletekig elhivatott közszolga karakterét nem lehet nem szeretni, és lankadatlan lelkesedésével magával ragadja a munkájukat csak módjával végző kollégáit is. Az utóbbiak egytől egyig nagyon szórakoztató karakterek, bármelyikükből lehetne spin-offot írni. A kormányzati munkát abszolút elutasító, nevetségesen libertariánus osztályvezető, Ron Swanson (Nick Offerman), illetve a Justin Timberlake és egy indiai Lakatos Márk keverékeként leírható, majdnem-sármos Tom Haverford (Aziz Ansari) már saját internetes mémeket is magukénak mondhatnak. A sorozat előrehaladtával szerencsére egyre több szerepet kap az egyszerű, de kedves wannabe-rocksztár cipőpucoló, Andy (Chris Pratt) és a kamaszkori lázadásából soha ki nem növő, mosolytalan, mégis elképesztően vicces gyakornok/asszisztens April (Aubrey Plaza) is. A második évad végén ráadásul két új szereplővel bővül a gárda (Rob Lowe és Adam Scott), akikkel teljessé válik a közel tökéletesen megírt karakterek alkotta kör. Ebből egyetlen kivétel az osztály munkáját segíteni igyekvő nővér, Ann gyakran ellaposodó karaktere (bár az őt alakító Rashida Jones vonzó megjelenése legalább a férfi nézőket kárpótolja).
Greg Daniels és Michael Schur írók alkotói munkája sokkal kevesebbet érne, ha a főszerepet nem Amy Poehlerre osztották volna. Az Upright Citizens Brigade nevű New York-i humorista-csoportból induló, a legendás szombat esti sketch-comedy showt, a Saturday Night Live-ot is megjárt színésznő magában is elég lenne egy sikeres sorozathoz. Annak ellenére, hogy rendkívül erősen megírt, fantasztikusan eljátszott karakterről van szó, sosem érezzük, hogy jelenléte elnyomná a többi színész játékát. Poehler képes olyan érzékletesen előadni a városát teljes szívével szerető, örökké lelkes önkormányzati dolgozót, hogy a városfejlesztési hivatal amúgy valószínűleg borzalmasan unalmas munkája is nagyon élvezhetővé válik. A sorozat könnyed hangulátát erősítik a többi szereplő Jerry Seinfeldet, Matthew Perry-t, vagy Bob Sagetet is megszégyenítő pillanatai, illetve a gyakori vendégszereplések a Saturday Night Live színészei (Andy Samberg, Will Forte, Fred Armisen) részéről. Mindezen elemek együttese a vígjáték sorozatok olyan darabját hozza a képernyőre, amely nem csak a dokumentarista-sitcomok, de az utóbbi évtized teljes televíziós kánonjában is kiemelkedő.

A Városfejlesztési osztály azon esetek ritka példája, amikor egy remek írói csapat megtalálja a sorozatához a tökéletes szereplőgárdát. Az első, csupán 6 részes évad kínos, Ricky Gervais-féle humorában még nagyon hasonlít A hivatalhoz. A történet előrehaladtával ez háttérbe szorul, és a karakterek inkább kisvárosi kedvességükkel nevettetnek meg bennünket. Ez remek húzás volt az írók részéről, mára sikerült megteremteniük a sorozat saját légkörét, és a kezdeti szárnypróbálgatások után már ki tudják hozni a maximumot a színészeikből. Nekünk így már nincs is más dolgunk, mint hátradőlni, és élvezni a show-t.

 

Avatar

Kerényi Máté

Szólj hozzá!

Click here to post a comment

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

FM ‘tekercs Podcast

 

Hirdetés

Hirdetés

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..