Sorozat

Otthontalanok hazaútja – The Underground Railroad

Barry Jenkins az év egyik legjobb minisorozatával tért vissza. Az Amazon gyártásában készült a The Underground Railroad a feketéket ért rendszerszintű rasszizmus kőkemény lenyomatát nyújtja egy különleges, alternatív történelmet felkaroló narratívában.

Az utóbbi évtizedben az alternatív történelem fogalma többszörösen körbejárta a fikció különböző médiumait. Számos regény, színdarab és film játszott el a „mi lett volna, ha” kecsegtető gondolatával. A popkultúra emlékezetes példajaként Tarantino lemészárolta Hitlert és társait a Becstelen brigantykban, majd megmentette Sharon Tate életét a Volt egyszer egy…Hollywoodban. Különösen izgalmas azonban az, hogy

újabban az alternatív történelem a black history traumatikus diszciplínájával vegyül el.

Ehhez mérten Kemp Powers színdarabja, a One Night in Miami, a hatvanas évek fekete ikonjainak – Malcolm X-től Muhammad Aliig – fiktív találkozását meséli el, amit Regina King tavaly nagy sikerrel immár filmre is adaptált.

Colson Whitehead Pulitzer-díjas regénye, a The Underground Railroad, pedig 19. századi fekete rabszolgák meneküléséről szól egy olyan világban, ahol a földalatti vasút nem mítoszokkal átitatott metafora, hanem a szó szoros értelmében vett földalatti vasút. Ebből az alapanyagból nyert most formát Barry Jenkins azonos című minisorozata, amely könnyen válhat az év egyik legerősebb alkotásává. A Holdfény rendezője megigéző képi világgal, húsbavágó brutalitással és tűpontos dramaturgiával mutatja be a fekete történelem legsötétebb fejezeteit. Keserű tanulság, hogy nincs ijesztőbb szörnyeteg a magát felsőbbrendűnek kikiáltó embernél.

Eredeti definíciója szerint az underground railroad egy, a 19. század elejére-közepére datált hálózat volt, titkos utakkal és óvóhelyekkel, amelyek a délről elszökő fekete rabszolgákat menekítették ki az északi, szabad államokba. A szervezett szöktetés hátterében az abolicionisták, másnéven rabszolgafelszabadítók álltak és a történelmi nyilvántartás alapján egyaránt voltak fekete és fehér aktivisták is közöttük. Jenkins persze hű marad Whitehead víziójához, a sorozatban így egy szó szerinti vasúttal találkozhatunk.

A The Underground Railroadban folyamatosan munkál az alternatív történelem, úgy a regény, mint a sorozat anakronisztikus jelen időt kínál.

Az 1850-es években játszódó történet a rendszerszintű rasszizmus időben távol lévő fejezeteit köti össze, a rabszolgaságtól egészen az eugenika mozgalmáig, a feketéken való tudományos kísérletezésekig, melyek valójában már a 20. században mentek végbe. Mindazonáltal a minisorozat nem veszti el művészi hitelességét. A hús-vér, túlélési ösztönöktől motivált karakterek, az alá- és fölérendelt szereplők közötti feszültség és dinamika olyannyira átütő, hogy a faktuális anomáliák sorra elhalványulnak.

Szerkezetét tekintve a The Underground Railroad bizonyos értelemben antológiasorozattá fejlődik. Noha a főszereplők változatlanok és a történet lineárisan halad, Jenkins epizódról epizódra radikálisan megváltoztatja a helyszínt. Az adott állam feketékre érvényes jogrendszere arra ad alkalmat, hogy a narratíva a szisztematikus rasszizmus eltérő árnyalatait, fokozatait fedje fel. Cora (Thuso Mbedu) és Caesar (Aaron Pierre) egy georgiai gyapotültetvényen rabszolgák. Caesar szökni akar, de képtelen Corát meggyőzni, hogy csatlakozzon hozzá. Azonban egy váratlan tulajdonoscsere miatt a rabszolgák élete földi pokollá válik és így végül Cora is meggondolja magát. Az éjszaka leple alatt elszöknek, de úgy fest örökké üldözöttek maradnak, mert a „rabszolgavadász” Ridgeway (Joel Edgerton) szüntelenül a sarkukban liheg.

Jenkins rendezésében az a megrázó, hogy nem ad sem hőseinek, sem nézőinek olyan feloldozást, pátosszal teli szabadságérzetet, mint McQueen rabszolga-eposza, a 12 év rabszolgaság.

A The Underground Railroad történetvezetése azt sugallja, hogy a faji megkülönböztetés nem egy végponttal rendelkező, kerek történet.

Ebben a kontextusban a rabszolgaság eltörlése, a hatvanas évek polgárjogi mozgalmainak eredményei bár nyilvánvalóan nyertes csaták, nem egy nagy nyertes háborúnak feleltethetők meg. A Jenkins által kínált perspektíva így valamelyest pesszimistább, ugyanakkor nem hagyja ellustulni nézőjét azzal a tudattal, hogy a rasszizmus egy legyőzött, soha vissza nem térő ellenség.

A The Underground Railroad sajátos vizuális világával is legitimizálja azt, hogy Whitehead regényéből megérdemelten készült filmes adaptáció. James Laxton, Jenkins állandó operatőre, gyakran álomszerű, titokzatos asszociációk által vezérelt képsorokon keresztül egészíti ki a történetet. Olyan költői puzzle-darabok ezek, amelyek a sorozat előrehaladásával megfejtődnek és mindeközben kimerítő flashback-jelenetek nélkül árulnak el többet a karakterekről. A kézi kamerás, teleobjektívvel felvett képek leválasztják Corát és Caesart a környezetükről,

mintha vizuálisan is azt sejtetné Laxton, hogy ezek a szereplők sehol sem találják magukat otthon, minden hátterük elmosódott, permanens.

Megosztó vitapont lehet azonban az, hogy milyen irányt jelölnek ki a sorozat felkavaró, feketéket szokatlanul horrorisztikusan kínzó és meggyalázó képei. Az extremitásig eltolt brutalitás egyrészt hatásosan mutat rá a korszak kegyetlenségeire, másrészt elvékonyítja a határt művészi hitelesség és látványossá tett blaxploitation között.

Jenkins rendezését éppen elképesztő nyerssége teszi etikailag sebezhetővé, de zabolátlansága, átütő ereje összességében túlmutat a filmes ábrázolásmód dilemmáin. Remélhetőleg a The Underground Railroad nem kizárólag rendezője karrierjére lesz pozitív hatással, hanem hellyel-közzel ismeretlennek számító színészgárdájára is. Hiszen Mbedu, Pierre és Edgerton kiemelkedő, sokkolóan korporális alakításai elengedhetetlen részei ennek a rémálomszerű történelemnek, aminek sohasem lett volna szabad megtörténnie.

A minisorozat az Amazon Prime-on látható.

Farkas Boglárka Angéla

Farkas Boglárka Angéla a kolozsvári Sapientia EMTE fotó-film-média szakán végzett 2019-ben. Jelenleg a Sapientia mesterszakán filmtudományt hallgat, valamint a Babeș-Bolyai Tudományegyetem alkalmazott médiatudományok mesterszakán tanul. Írásai a ’tekercsen kívül a Filmtetten is megjelennek. Szereti a szerzői és az indie filmeket, továbbá nagy rajongója a coming-of-age történeteknek és a látványon túlmutató sci-fiknek.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés