Sorozat

Segítség, kiakadt a poén-o-méterem! – Pacific Heat

Ha már végignézted a Netflixen az Archer összes évadát, és a kínálatban megpillantod a szintén animált, titkosügynökökről szóló Pacific Heatet, ne dőlj be neki. Bár első blikkre úgy tűnhet, hogy az Archer ausztrál kiadása a kult sorozat nyomdokaiba léphet, az igazság az, hogy ha akarna se tudna. De szerencsére nem is akar.

Bár sokan párhuzamot vonnak a két széria között, az említett két ponton túl nem sok közük van egymáshoz. Ha ugyanolyan tempóban készülnének a különleges egységekről szóló, életszerűen rajzolt karaktereket felvonultató animációs sorozatok, ahogy a nyomozós drámák és a családkomédiák, eszünkbe sem jutna egymás mellé tenni őket. Így viszont egyszerűen kijelenthető, hogy a Pacific Heat minőség terén messze van az Archertől. Ami viszont még rosszabb, hogy önmagában sem élvezetes, és innentől megígérem, hogy nem említem többé Sterlingéket.

A sorozat egészen pontosan négy ponton vérzik el:

  1. a karakterein,

  2. a poénjain,

  3. a cselekményen és

  4. az üzenetén.

Vegyük őket sorba! A különleges egységet öt ügynök alkotja, közülük négy dolgozik terepen, azaz nyomoz, beépül, lövöldöz, robbant, letartóztat, egyikük pedig egy nagy monitoron követi és támogatja őket. Ugye általában egy ilyen csapatban mindenki megkapja a saját egy- vagy kétdimenziós személyiségét (pl. az agy, a robbantós, a szaki és a nagypofájú), amelyek lehetőleg minden egyes küldetésben eltérő módon járulnak hozzá a misszió sikerességéhez. Ehhez képest itt kapunk egy normális ügynöknőt és három idiótát, akikről még egy animációs sorozatban sem hisszük el, hogy valaha is bekerülhetne egy nemzetközi bűnhálózatokat felszámoló egységbe. Na jó, annyit azért árnyalnak a karaktereken, hogy van köztük nő és férfi is, valamint hogy az egyik hülye mellé még hiú is, a másik bátor, a harmadik pedig csak nagyon hülye. A normális ügynöknő erőssége, hogy tájékozott, „gyengesége” pedig, hogy természetvédő…

A négy fő karaktert sosem látjuk külön jelenetben, egyiknek sincs saját mellékszála. Ha valamelyiküket épp nem látod, valószínűleg csak annyi történt, hogy elbújt vagy mindjárt megérkezik a helyszínre. Emiatt pedig egyiküknek sincs lehetősége a jellemfejlődésre, pedig lenne hová fejlődniük. Külön-külön, de közösen is. Bár négyen vannak, a jelenetek többsége kettővel is megoldható lenne. A dialógusok általában a normális ügynöknő és egy másik karakter (pl. egyik csapattag, a főnökük, egy szemtanú, egy bűnöző) között zajlanak, amelyekbe a három idióta (ha egymással beszélgetnek, akkor kettő) egymást váltva bedob egy-egy értetlenségre, félreértésre alapuló egyszavas vagy félmondatos poént.

Bevallom, ezek közül egy-kettő tényleg üt, a probléma inkább abból ered, hogy mindegyik beszélgetés így zajlik. Két ember beszélgetni próbál, és közben van három kibic, akik szándékosan félreértenek minden sort, hogy el lehessen nekik magyarázni a nyilvánvalót, amelyet aztán megint félreérthetnek. És ez addig megy, amíg az írószobában izzadó forgatókönyvírók ki nem fogynak az ihletből, és azt nem mondják, hogy „oké, most már folytatódhat a sztori”.

Az első részben még el lehet viselni, sőt látni benne potenciált, de 13 részen keresztül az összes dialógus rohadtul idegesítővé válik, mert minden egyes félreértés és poén ugyanarra a sémára épül. Ami pedig az egészet elviselhetetlenné teszi, hogy a beszólások géppuskaszerűen röpködnek a dialógusok közben, és így a néző egész egyszerűen a jó poénok feldolgozására sem kap elegendő időt, máris megtöri a jókedvet három gyengécske. A The Atlantic készített egy tök jó listát, amelyen a sitcomok aszerint vannak sorba rendezve, hogy percenként hány poénon nevethetünk.

A stúdióban (30 Rock) a legtöbb, percenként átlagosan 7,44 poén hangzik el, a Jóbarátokban és az Agymenőkben kb. 6, a South Parkban és a Family Guyban több mint 5. És csak a Pacific Heat kedvéért bizony be kellene vezetni a „poén” per másodperc mértékegységét. Így, idézőjellel.”

A cselekmény összetettsége alapján elképzelem, hogy a forgatókönyvíróknak ki volt adva, hogy mondjuk napi nyolc órájukból hét óra 50 percet a beszólásokon dolgozzanak, tíz percet pedig szenteljenek a cselekménynek. Ha pedig az új epizódokhoz újabb karaktereket kell kidolgozniuk, azt abból a tíz percből gazdálkodják ki. Talán a kevés idő, talán a kényelmesség is, de az érzéketlenség egészen biztos hozzájárult ahhoz, hogy valamennyi epizódot átitassa a rasszizmus és szeximus. És talán már az eddigiek alapján is sejthető, hogy nem is ez a legnagyobb probléma a sorozattal.

Nincs átívelő szál, valamennyi rész cselekménye ugyanarra a sémára épül és az alapkonfliktus epizód végi megoldása gyakran a jelenet utolsó beszólása után, váratlanul és féknyom nélkül érkezik. Valószínűleg az írószobában gyakran eszméltek rá, hogy a nap végi kiszabott tíz percből már csak két perc van hátra, hogy gyorsan összerántsák a sztorit. Persze, egy idióta viccekre épülő sorozatban nem a mélységet kell keresni, de egy akció-vígjátékból ne hajítsák már ki az izgalomfaktort.

A felületesen megírt cselekményből és a jellegtelen, fejlődésre képtelen karakterekből fakadóan tanulságot vagy mély üzeneteket sem érdemes várnunk a Pacific Heattől. Sőt, inkább azt mondanám, hogy ha bárki valamilyen tanulságfélét vélne felfedezni a nemekre, rasszokra épülő sztereotípiákat előszeretettel szerepeltető sorozatban, még véletlenül se raktározza el jó tanácsként. Helyette én mondok egyet: ne szakítsd félbe idiótaságokkal embertársadat, miközben valami fontosat próbál elmondani neked!

Avatar

Szűcs Tamás

Szűcs Tamás a Corvinus Egyetemen végzett kommunikáció szakot és az ELTE-n filmelmélet és -történet szakot. Korábban a Filmtekercs hírrovatának vezetője volt, jelenleg kommunikációs tanácsadó egy PR ügynökségnél. Specializációja Hollywood, a közel-keleti filmek, az amerikai talk showk és sitcomok.

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..