Sorozat

Wiigan tartozni egy olyan klubhoz, amelyik nem fogadna el tagjának – Palm Royale

A Palm Royale egy habosbabos bűnös élvezet a felső tízezerbe tartozás szánnivalóan erős vágyáról, amely sok újat ugyan egyelőre nem mond a témáról, de lehengerlő szereplőgárdája és a fel-felcsillanó szellemessége miatt megér egy próbát. A kritika az első három rész alapján készült.

A hatvanas évekbe helyezett Palm Royale-ban Maxine Simmons (Kristen Wiig), az egykori szépségkirálynő és reménybeli örökös zsebében egy fillér nélkül, ám annál nagyobb önbizalommal és lelkesedéssel veti bele magát Palm Beach elitjének világába. Ez legalábbis a terve, ám a helyi exkluzív klub hemzseg a helyi felső tízezer kíméletlen méhkirálynőitől. Ahogy az a hasonló közegről szóló történeteknél lenni szokott, a látszatjótékonykodások és a csillogó külső alatt mindegyikük a saját almukkal versengő és az azon kívül esőket lenéző számító kígyó, akik különféle mérgeikkel és módszereikkel késztetik menekvésre vagy bénítják le a saját territóriumukra méltatlanul betolakodókat. De fennakad a torkukon a mézesmázos és eltántoríthatatlan Maxine Simmons, akit ha kidobnak az ajtón, ő visszamászik az ablakon.

Palm Royale

Kirsten Wiig jelen alakítása jócskán túlmutat a komika szerepen, nála jobbat nem is kívánhatnánk a sekélyes, gátlástalan, ugyanakkor talpraesett és végtelenségig optimista Maxine megformálására. A lecsúszott, egykori chattanooga-i szépségkirálynő még ma is évtizedekkel korábbi sikerében fürdőzik, mást azóta nem is nagyon tud felmutatni. Ez azonban nem tántorítja el attól, hogy megvalósítsa élete célját, még ha az látszólag reménytelen is: minden nehéz helyzetben erőt merít egykori szépségkirálynői titulusából és meggyőzi magát önnön különlegességéről. A sorozat egyszerre teszi Maxine-t irigylésre méltóvá merész elszántságával és leleményességével, egyúttal legalább annyira szánnivalóvá és a nevetség tárgyává is – hiszen mindaz, amiért ennyit küzd, nem más, mint bekerülni a látszat, a hiúság és az álszentség fellegvárába.

Wiignek nem kis munkája van abban, hogy karakterét pofoznivalóvá, mégis egyfajta gyermeki egyszerűségen keresztül kedvelhetővé tegye,

valamint jóval összetettebbé egy sablonos, pusztán üresfejű, hozományéhes rüfkénél.

De nem csak Wiig az, akit ki kell emelnünk a színészpalettáról. A Palm Beach uralkodónői között Leslie Bibb alakítja a túltengő libidójú Dinah-t olyan fennkölt arroganciával, hogy az zsigeri gyűlöletet vált ki. Hasonlóan emlékezetes a klub rangidős és egyenesen ijesztő tagját alakító Allison Janney, aki tud olyan sokat Maxine nem csupán szépségkirálynői, hanem sötét múltjáról is, amellyel talán a továbbiakban megszorongathatja majd őt. Meglepő fordulat viszont Ricky Martin nem véletlenül javarészt félmeztelen felbukkanása és korrekt játéka, aki a pincért alakítja ugyan, de hamar egyértelművé válik, hogy ennél jóval bennfentesebb tagja a klubnak.  

Palm Royale

Még meglepőbb azonban az egyébként zseniális Laura Dern (aki Wiig mellett producere is a sorozatnak) abszolút felejthető alakítása a kőgazdag felmenői ellen fellázadó és a második feminista hullám bohém képviselőjeként. Dern jellemzően válogatós saját szerepeinek kiválasztása terén: előszeretettel bújik olyan karakterek bőrébe, amelyeken keresztül fontos üzenetet közvetíthet – a Jurassic Park Sattlereként például ragaszkodott hozzá, hogy ne a nőiségen, hanem intellektuson legyen a hangsúly, ezzel kukába hajítva az addig megszokott szexi akcióhősnő formulát. Dern számára így a felső tízezerből szánt szándékkal kiszakadó és világot átalakítani vágyó Linda szerepe tökéletes választásnak tűnne, furcsamód azonban nem nyújt többet egy közhelyes monológokkal dobálózó feministaparódiánál.  

A Palm Royale kicsit olyan, mintha vegyítenénk a Saltburnt a Született feleségekkel és a Hatalmas kis hazugságokkal, majd belehelyeznénk a ’60-as évek Amerikájába.

Tekinthető ugyan társadalomkritikának, illetve az elithez való felkapaszkodás iránti vágy kritikájának, hiszen betekintést nyújt a felső tízezer mocskos világába, ugyanakkor alapvetésnek is tekinti azt, mintegy kimondva, ez a fajta világ így működik, itt ez a norma. Erősebben kritizálja viszont az ebben a valóságban, mintegy buborékban élő nőket és a közöttük dúló kicsinyes „hatalmi” harcokat. Úgy ábrázolja őket, mint holmi kapzsi kisgyerekeket, akik a végtelen mennyiségű játékpénzüket költik a Monopoly-ban, mégis elképesztő komolysággal tekintenek önmagukra és cselekedeteikre, és semmilyen szintű kegyetlenségtől nem rettennek el a látszat fenntartása érdekében.

Viszont a Palm Royale az első három rész alapján gyomorbavágó drámába nem megy át, egyértelműen abszurd feketekomédia marad, ami nem csupán az elitet, hanem mindenkit mérhetetlen cinimzussal kezel. Kiröhögi a felső tízezer sekélyes, jelentéktelen életét, de az őket megvető kívülállókat is, ideértve a második feminista hullám képviselőit. Azonban mind közül legjobban saját (anti)főhősét veti meg, aki kétségbeesett próbálkozások közepette tesz meg mindent, hogy beédesgesse magát egy olyan klubba, ahol senki nem látja őt szívesen. Ennek érdekében pedig bármire képes lenne – akár ölni is, aminek eshetőségét az első epizódok ködösen előrevetítik. Ezzel párhuzamosan olyan utalásokat is kapunk, amelyekből arra következtethetünk, hogy Maxine szociopata, de nem zárhatjuk ki azt sem, hogy fokozatosan őrül majd bele vágyálma kétségbeesett, rögeszmés hajszolásába. Ez a szál azonban (még) kiforratlan az első epizódokban. A Palm Royale felütése ígéretes, ám valódi értékét annak fényében mondhatjuk meg, hogyan töltik ki a széria maradék 7 óráját.

A Palm Royale az Apple TV+ kínálatában érhető el.

Németh Míra

Németh Míra 2019-ben csatlakozott a Filmtekercs csapatához. Miután látta az Amélie csodálatos élete című filmet, 12 évesen döntött úgy, hogy filmekkel akar foglalkozni. Azóta „mindenevő”: szerzői filmeket, blockbustereket, dokumentumfilmeket egyaránt szívesen fogyaszt, különösen kedveli a sajátos rendezői szemléletet, az abszurd humort és a társadalomkritikát a filmekben.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com