Sorozat

Ilyen lesz az életed 31 év múlva, de inkább nem akarod tudni – Újságoslányok

Az Amazon új képregényadaptációja, az Újságoslányok (Paper Girls) jóformán mindenhonnan azt az előzetes kritikát kapta meg, hogy a Stranger Things feminista copy paste-je lesz. De ez talán nem is baj: annál meghökkentőbb és kellemesebb így a tény, hogy nagyot tévedtünk. A gyerek főszereplőket felvonultató időutazós sci-fi leple alatt ugyanis egy meglepően érett és elgondolkodtató, saját hangján megszólaló coming-of-age sztorit kaptunk.

Első blikkre valóban felfedezhető nem kevés hasonlóság a Stranger Things és az Újságoslányok között, de mind csak felszíni. Adott négy gyerek (jóllehet, itt mindegyikük lány) főszereplő, akik az első jelenetekben walkie talkie-val a kezükben bringáznak a kihalt utcákon mindenszentek éjjelén; ’80-as években játszódó (legalábbis akkor kezdődő) történet; misztikus erő és rejtélyes embercsoport – akiknek hatására ráadásul a lányok egy addig ismeretlen dimenzióban kötnek ki. Az első öt rész során azonban nyilvánvalóvá válik, hogy bár a fent leírtak alapján teljes joggal ülünk le úgy az Újságoslányok elé, hogy egy hígított Stranger Things-pótlékot kapunk majd, nagyjából már a második rész közben be kell látnunk, hogy

Véleményed van a cikkről vagy a filmről? Írd meg nekünk kommentben!

az Újságoslányok nagyonis önállóan működő sztori, teljesen más típusú karakterekkel, hangulattal, és legfőképpen: hétköznapi, mégis húsbavágóan fontos kérdésekkel a középpontban.

Kezdjük ott, hogy az Újságoslányok egy ütős coming-of-age sztori, nagyon is valóságos kellemetlenségekkel és problémákkal. Nem akarok végig hasonlítgatni, de az egyébként általam is nagyra becsült Stranger Things esetében a coming-of-age szál nagyjából kimerül abban, hogy a főszereplő tizenévesek szerelembe esnek, vagy legalábbis próbálkoznak a romantika talaján.

Itt viszont olyan felnövéssel járó élethelyzetekkel szembesülünk, mint például az első diákmunka, álmodozás a jövőbeli karrierről, vagy az a kifejezetten tizenegynéhány éves lányokat érintő nehezen emészthető jelenség, mint az első menstruáció – különösen nagyot üt ez úgy, hogy éppen az egyik időutazás előtt következik be a csapat egyik tagjánál. Ezt tetézi, mikor a négy lány együtt próbálja megfejteni pár perccel azután, hogy kimenekültek a halál torkából, vajon hogyan működik a tampon. Érdekes és örömteli jelenség egyébként, hogy egyre több és többféle coming-of-age sztori foglalkozik hasonló, kifejezetten a kamaszkor küszöbén álló lányokat érintő kérdésekkel – tette ezt nemrég például a Pixar Pirula pandája is, jóllehet egészen más csomagolásban.

Az Újságoslányok mind a négy főszereplője nagyon különböző, nem csupán jellemre, de társadalmi, családi és anyagi hátterüket tekintve is. Nem barátokról van szó (sőt), és nem is kapunk negédes üzeneteket a barátság erejéről, nézeteltérésekből fakadó vitákat viszont annál inkább. A négy lányt mindössze a reggeli újságkihordáson fújta össze a szél, majd pedig a közös mizéria – a váratlan időutazás – miatt kényszerültek arra, hogy együtt maradjanak és közösen találjanak kiutat belőle. Az Újságoslányokban tehát nem térben és nem párhuzamos világok között történő utazásról, hanem időutazásról van szó. Ez a húzás pedig elengedhetetlen a sorozat másik legfontosabb üzenetének átadásához, ami közhelyes szavakkal élve

az önelfogadás és az azzal való megbékélés fontossága, akkor is, ha az életünk nem előzetes terveink szerint alakul.

A négy lány mindegyike számára más formában csapódik le ez az üzenet, amikor váratlanul a jövőben kötnek ki, szembesülve azzal, milyen irányt vett az életük – ami, ahogyan az a valóságban is oly gyakran lenni szokott, nem úgy lett, amilyenre számítottak, vagy legalábbis, amiben reménykedtek.

Erin lesz az első, akivel először jön szembe a lengőajtó. Ő találkozik elsőként 31 évvel későbbi önmagával, és képtelen elfogadni azt a mellbevágó tényt, hogy ahhoz, amit 12 évesen álmodott meg önmaga felnőtt verziójáról, semennyiben nem hasonlít a valóság. Ez számos olyan jelenethez vezet, amelyben a két Erin egymást döngöli földbe, éreztetve egymás – azaz lényegében Erin saját maga iránti – elfogadásának képtelenségét. Az, hogy egyazon karakter múltbéli és jövőbéli verziója vitatkozik egymással, számos komikus jelenetet eredményezhetne, ám az Újságoslányok nem ezt az utat választja.

Sokkal inkább annak a helyzetnek valóságszagúbb, szomorúbb oldalát ragadja meg, mikor valaki túl szigorú önmagához, és képtelen elfogadni azt, amilyen ember – amitől az elégedetlenség, az önsanyargatás és a boldogtalanság hatja át élete jelentős részét. Ahogyan a 12 éves Erin mondja a 43 éves verziójának:

„Azok közül a forgatókönyvek közül, amelyek elképzelhetőek voltak a hátralevő életemben, te beteljesítetted a legrosszabbat.”

De nemcsak Erinnek kell szembenéznie azzal, hogy az élet gyakran közbeszól a jól megtervezett-megszervezett jövőképbe. A saját halandóságukkal is szembesülnek: egyikük már nem él a nem is olyan távoli jövőben, míg van, aki végignézi saját, felnőttkori énjének halálát.

Az időutazás „tudományos” háttere sokáig a négy lány és a jövőben hozzájuk csapódó két felnőtt számára is épp annyira ködös, mint számunkra. Futurisztikus szettben, fenyegető aurával és ultramodern fegyverekkel rendelkező figurák bukkannak fel a lányok által „látogatott” idődimenziók mindegyikében, de szerepükre csak szép lassan derül fény. Ők azok, akik az időutazás ellehetetlenítéséért küzdenek, a velük szemben álló lázadók pedig az emberiség történelemben elkövetett nagyhatású hibáit akarják helyrehozni.

De az Újságoslányok leginkább csomagolásában tekinthető időutazós sci-finek. Valójában egy dráma olyan kérdésekkel, amelyek minden korosztályt minden idősíkban érintenek: mivé válhatunk és hogyan békélhetünk meg azzal a valakivel, még akkor is, ha az élet nem a tervek szerint alakul.

Az Újságoslányok az Amazon Prime kínálatában elérhető.

Németh Míra

Németh Míra 2019-ben csatlakozott a Filmtekercs csapatához. Miután látta az Amélie csodálatos élete című filmet, 12 évesen döntött úgy, hogy filmekkel akar foglalkozni. Azóta „mindenevő”: szerzői filmeket, blockbustereket, dokumentumfilmeket egyaránt szívesen fogyaszt, különösen kedveli a sajátos rendezői szemléletet, az abszurd humort és a társadalomkritikát a filmekben.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!

Podcast

Hirdetés

Hirdetés