A Birmingham bandája (Peaky Blinders) egyre mainstreamebb sorozattá vált, és mint tudjuk, a népszerűségnek gyakran meg kell fizetni az árát. De vajon a széria 5. évada ki tudja kerülni az ismertséggel járó buktatókat? Figyelem, spoileres évadkritika!
Steven Knight az évtized legjobb brit gengszterfilmsorozatát találta ki 2013-ban, amikor elindult a 20. század elején, Birminghamben élő gengsztercsaládról szóló eposz. A Peaky Blinders magas minőségére pedig egyre többen felfigyeltek – rengeteg híresség is erősíti a rajongók táborát. Így a széria vitathatatlanul bekerült a fősodorba, ennek hatására pedig Knight az eredetileg öt évadosra tervezett sorozatot még plusz két évaddal megtoldotta. És bár rengeteg szériának meggyengíti a színvonalát a kreátor és a producerek fejébe szállt dicsőség, mégis úgy néz ki, a Peaky Blindersnek egyelőre sikerült megúsznia az ilyesfajta látványos minőségromlást. Bár sajnos a fan service hibájába csúnyán beleesett azzal, hogy visszahozza az előző évadban arcon lőtt, közönségkedvenc Alfie Solomonst, vagyis Tom Hardyt. És az is látszik, hogy kénytelenek voltak kissé elhúzni a cselekményt:
az ötödik évad ugyanis egyértelműen csak az első felvonása egy kétrészes történetnek.
Thomas Shelby (Cillian Murphy továbbra is díjakat érdemlő alakításában) ezúttal egy olyan ellenféllel találja szembe magát, akinél nem válik be az aprólékosan kidolgozott terve. Bár ez éppolyan sokkoló fordulatként éri a nézőt, mint magát Tommyt, azért volt néhány erre utaló jel: most először ismerjük meg egy akció minden részletét, ráadásul Finnből lesz a család gyenge láncszeme, mivel nem tudja tartani a száját.
Ez az ellenlábas pedig nem más, mint Oswald Mosley, a Brit Fasiszták Egyesületének megalapítója, akinek személyében nagyon erős párhuzamokat von a széria a mai populista politikusokkal – elég csupán a „fake news”-ról szóló beszédére gondolni az ötödik epizódból.
Tíz év telt el az első világháború vége – és a sorozat kezdete – óta, így 1929-cel Európában egyre több helyen üti fel a fejét a fasizmus. Az Egyesült Királyságot, valamint a Shelby családot pedig több oldalról is támadja ez az eszme: a politikai hadszíntéren Mosley-val kell megküzdenie a most már munkáspárti képviselő Tommynak, míg a gengszterek a Billy Boys nevű bandával háborúznak.
Mivel úgy a való életben, mint a szériában, nemcsak Angliát uralták gengek, Skóciát is több csoport tartotta rettegésben – az egyik ilyen volt a Glasgow városát az 1920-as évek legveszélyesebb helyiségévé tévő Billy Boys is. A militarista egyesülést a fasiszta Billy Fullerton alapította, s mint a katonák, ők is egyenruhát hordtak, valamint felvonulás közben a saját dalaikat zengték. Ezeket a jellemzőket pedig a Peaky Blinderstől megszokott precizitással beépítették a sorozatba is. A vezetőjüket viszont a fikcióban Jimmy McCavernnek hívják, és az ír Brian Gleeson alakítja érzékelhetően rossz skót akcentussal. Az általuk támasztott fenyegetés viszont sokkal valóságosabb, mint Gleeson kiejtése. Ezt pedig már a második részben lévő felbukkanásukkor bebizonyítanak: keresztre feszítik az egyik legszerethetőbb új karaktert, Bonnie Goldot (Jack Rowan), az apja, Aberama (Aidan Gillen) szeme láttára.
És ami még rosszabb: a későbbiekben az esélyt is elveszik a férfitől, hogy megbosszulja fia halálát.
A fasizmus tehát az epizódok előrehaladtával egyre jobban beférkőzik Anglia ideológiája és a Shelby-klán közé: Tommynak a párt alapító tagjává kell válnia, hogy belülről bomlassza azt, Mosley propaganda előadását az utolsó részben pedig teltházzal várják az emberek. De ahogy Európának, úgy Birmingham gengsztereinek sem sikerül csak úgy legyőznie a fasizmust – így ez hozza el Thomas számára élete első valódi kudarcát. Ezzel együtt egy izgalmas, félbehagyott cselekményszálat is, valamint elindítja Tommyt azon a lejtőn, ami a klasszikus gengszterfilm-toposz, azaz az emelkedés-bukás narratívába van kódolva. Mégpedig triplán: Mosley-n és ideológiáján kívül Thomasnak még két veszélyes ellenféllel kell megküzdenie, melyet az ötödik évad alapoz meg.
Ez egyrészt Michaelt takarja, aki a második epizódban a kvázi száműzetéséből tér vissza Amerikából egy feleséggel az oldalán. A fiatal és ambiciózus gengszter már az első megjelenésekor érezhető kockázatot jelentett Tommy számára, és a negyedik évad negyedik részében elárulja, hogy nem száz százalékig hűséges a mentorához. Így ami kezdetben még csak sejthető volt, mostanra már biztosra vált: a Peaky Blinders egyben Michael hatalomra törésének a története is, aki a fináléban megtette az első lépést Tommy eltávolításához. Először ugyan legális keretek között próbálja meg átvenni a Shelby Company Ltd. irányítását, a későbbiekben viszont más eszközökhöz fog fordulni. Ahogy Polly nyíltan ki is mondja:
„Háború lesz, és egyikőtök meg fog halni.”
A trónját féltő Tommy pedig, aki már a szezon kezdetétől tart a puccstól saját magára lesz a legveszélyesebb. A paranoia, az időszakosan felerősödő poszttraumás stressz szindrómája és a feldolgozatlan gyász együtt halálos kombinációt alkot. A szuicid gondolatokkal küzdő gengszteren – mellyel Knight a gengszter noirra helyezi a műfaji hangsúlyt – nem segít a halott feleségének gyakori látogatása, aki egyre többször invitálja őt magához a túlvilágra. Grace (örömmel fogadjuk a visszatérő Annabelle Wallist) megjelenését Thomas képzeletében előre jelzi a zene: az évad zeneszerzője, Anna Calvi sóhajokkal szimbolizálja a Tommy tudatából soha el nem tűnt szerelmét.
A soundtrack ebben a szezonban is hasonlóan nagy jelentőséggel bír, mint ahogy azt eddig megszokhattuk. A remek dalválasztások hangulatfestésként is pompásan működnek, azonban gyakran többletjelentéssel is bírnak: ilyen például a Michael puccskísérlete során játszott The Ballad of a Thin Man Bob Dylantől. A számban említett Mr. Jones Tommy (így nevezné el Michael a leváltandó Shelbyt is), aki nem nem tudja, pontosan mi történik körülötte.
De a film stílusának, vizualitásának sem romlott az új évaddal a minősége, hihetetlenül feszült és gyönyörűen fényképezett jelenetekkel kezdődik egy-egy epizód. És a sorozat eddigi erőssége, a forgatókönyv ezúttal is kimagasló. Egyetlen jelenettel például Kinght bemutatja, milyen messzire ér el a Shelbyk keze, s egyben az egyházról is értékítéletet fogalmaz meg. S mivel a Peaky Blinders atyja ezúttal is bebizonyította, hogy továbbra is képes fenntartani a néző figyelmét, érdemes lesz kivárni, mit hoz ki Knight a maradék két évadból.
