Sorozat

Próbarepülés: Fiatal nők a teljes idegösszeomlás szélén

Két olyan sorozattal rukkolt elő májusban a Starz tévécsatorna, amelyek krízishelyzetben lévő nőkről szólnak. Megnéztük a luxuséttermek világában játszódó Sweetbitter és a mexikói-amerikai testvérpárosról szóló Vida pilotepizódjait.

Sweetbitter

Stephanie Danler 2014-es regényében mesélte el életének egyik meghatározó évét, amikor a vidéki Amerikából New Yorkba érkezve megkapta első felszolgáló munkáját – rögtön egy patinás étteremben. Mivel Danler kreátorként vesz részt a bestselleréből adaptált sorozatban, nem lehet azt állítani, hogy a készítők ne értették volna az alapanyagot, pedig a pilot epizódon egyértelműen ez érződik.

Érthető, hogy a Starz miért gondolta jó ötletnek a tévé képernyőjére adaptálni Danler történetét, hiszen ki ne szeretne ínycsiklandó életekről és huszonévesek vérre menő viszályairól szóló sorozatot nézni. Ezt most minden irónia nélkül írom, hiszen az alapötlet alapján az elvárható, hogy a Sweetbitter legalább guilty pleasure-sorozatként működjön. Sajnos a minden fűszerezést mellőző ízetlen első epizód nem erről árulkodik.

Főhősünk, Tess (Ella Purnell) annak ellenére kapja meg az álomállást, hogy köze nincs a vendéglátáshoz és még egy értelmes választ sem tud kinyögni az állásinterjún. Majd ezután végigcsinálja úgy az első napját, hogy minimális erőfeszítéseket sem tesz a jó munka elvégzésére, de arra már van energiája, hogy az étterem szépfiújával az ételraktárba bújva osztrigát eszegessen.

Az általa alakított karakter életképtelensége ellenére a Mila Kunis-hasonmás Ella Purnell még szimpatikus is lehetne, de az epizódnak már-már nevetségesen nagy részét teszi ki az, hogy ábrándozó szemekkel, félig nyitott szájjal csodálja a világot maga körül. A pilotban nem sikerült se neki, se a mellékszereplőknek személyiséget adni, és emlékezetes pillanat híján nem jött meg a kedvem a folytatáshoz.

Verdikt: Hiába játszódik luxusétteremben, ez a sorozat nem való az ínyenceknek.

https://www.youtube.com/watch?v=3MdKoO8EokM

Vida

A mexikói származású Tanya Saracho korábban olyan sorozatokhoz írt, mint a Hogyan ússzunk meg egy gyilkosságot? és a Keresem…, idén pedig kreátorként debütált. A Vida minden egyes jelenetén érződik, hogy az alkotógárda nagy része latin-amerikai gyökerekkel rendelkezik, és ez a kulturális meghatározottság abszolút előnyére válik a sorozatnak.

A Vida két főszereplője egy egymástól elidegenedett testvérpár, Lyn (Melissa Barrera) és Emma (Mishel Prada). Amikor édesanyjuk váratlanul meghal, kénytelenek hosszabb időt eltölteni egymással, hogy elrendezzék a hagyatéki ügyeket. A temetés után sokként éri őket a hír, hogy édesanyjuk gyakorlatilag egy teljesen más emberré vált az élete utolsó éveiben.

A két testvér konfliktusának oka jól ismert más filmekből, sorozatokból vagy a való életből is: az idősebb testvér karrierista üzletasszony, aki olyan gyorsan menekült el a gyerekkori otthonából, amilyen gyorsan lehetett; a fiatalabb testvér pedig a bohém álmodozó, aki felnőttként is a családtagoktól kapott kölcsönökből él. A Vida pilot epizódjának gyengesége az elcsépelt felállás, de a jól megválasztott színészek kárpótolnak a közhelyekért. Még bármi lehet belőle, ezért hibái ellenére is érdemes belenézni.

Verdikt: Az autentikus mexikói-amerikai közeg – ami valakinek kellemesen ismerős, másnak izgalmasan egzotikus – egyedi színt hoz a szokásos családi drámába.

Rácz Viktória

Rácz Viktória a Zsigmond Király Egyetem kommunikáció és médiatudomány szakán végzett 2017-ben és az ELTE filmtudomány mesterszakán diplomázott 2019-ben. Több portálra és nyomtatott újságba is ír kritikákat, elemzéseket. A Filmtekercs.hu szerkesztőcsapatának tagja.

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com