Sorozat

Tényleg lehet sajnálni egy tömeggyilkost? – Quicksand

A Netflix új sorozata, a Quicksand egy sajátos skandináv krimi, amely egy iskolai lövöldözést dolgoz fel az elkövető, Maja szempontjából. De vajon ő tényleg olyan kegyetlen bűnöző, mint amilyennek hinni szeretnénk?

A Netflix új minisorozata, a Quicksand nemcsak azért sorolható a skandináv krimi műfajába, mert svéd produkcióról van szó, hanem mert már témájából adódóan is markánsan társadalomkritikus. Már az első rész apró részletekre – vértócsára, mozdulatlanul heverő testrészekre, véres ruhákra – koncentrált nyitóképeiből kiderül, hogy a Quicksand egy iskolai mészárlásról és annak következményeiről fog szólni. Pontosan nem tudni, hányan és kik haltak meg, ez az információ lassan adagolva, részenként derül ki, a tettes viszont megvan: Maja Norberg.

Nem kérdés, hogy ő tette: az osztályteremben egyedül ő nem sebesült meg, mellette hevert egy fegyver, a rendőrség pedig azonnal őrizetbe vette. Maja (Hanna Ardéhn) azonban nem tudja felidézni, pontosan hogyan is zajlott le ez a sokkoló lövöldözés, így az sem derül ki, miért tette. Az eseményeket a néző is csak a lánnyal együtt ismeri meg teljes egészében, s

ez a szubjektív elbeszélésmód azonnal azonosulásra kényszerít minket.

De egyébként is nehéz külső szemlélőnek maradni a sorozat folyamán, mivel a végzetes nap reggeléig vezető történések sorát bemutató flashbackekből az derül ki, hogy Maja egy kifejezetten kedves, szeretni való és okos lány. Imádja a kishúgát, szorgalmas, kitűnő tanuló, szoros baráti kapcsolatokkal. Ráadásul Sebastian (Felix Sandman) személyében egy új szerelem is rátalál. Akkor mégis mi késztethetett egy remek családi háttérrel rendelkező kitűnő tanulót és a barátját a tömeggyilkosságra?

A Quicksand – Majával és a nézővel együtt – az első pillanattól fogva a miértre keresi a választ. Így a klasszikus krimiktől eltérően ez nem egy whodunit, hanem whydunit történet lesz, hiszen a tettes megvan, a motivációja viszont nem ismert. Az második rész végi cliffhanger és egyben az első áldozat azonosítása, majd a később identitást nyerő halottak listája nem elég, hogy nem fedi fel az indítékot, inkább még kevésbé érthetővé teszi az esetet. A lövöldözésben ugyanis Majához közelálló emberek vesztették életüket, a haláluk pedig a lányt láthatóan megrázták. Mi vezethetett tehát idáig?

Hogy lehet, hogy Majára egy vértócsa közepén találtak rá?

Ezekre a kérdésekre próbál választ találni a nyomozást vezető rendőrnő és a főügyész is. A jelen eseményei ugyanis az elkülönített előzetesben ülő Maja börtönben töltött mindennapjaiból áll: tárgyalás előtti kihallgatás, konzultálás az ügyvéddel, végül a bírósági tárgyalás. Ahogy Maja, úgy a néző is csak apróbb jelekből tud következtetni az idő múlására, így meglepően konstatálhatjuk, hogy nagy ugrások telnek el egy-egy rész között. Az egyikben még június van, a másikban meg már karácsony. Ezzel remekül érzékelteti a Quicksand, hogyan zajlik egy nyomozás a való életben. Még úgy is, hogy a klasszikus skandináv krimikben megszokott rendőri munka helyett csupán a vádlott azon napjait követjük, amelyben történik valami figyelemre méltó. A többit az emlékek tengerében elmerülve, magyarázatot keresve vészeljük át Majával.

A zsánerre jellemző realizmus a bírósági tárgyalás során is igencsak tetten érhető. Ez alatt nem csupán az ilyen események menetének reprezentálása értendő, hanem az olyan, a mi társadalmunkba is berögzült rossz attitűd, mint az áldozathibáztatás. Ez a fajta érzelmi bántalmazás pedig nemcsak a jog világában, hanem a magánéletben is felbukkan. A Quicksand pedig a bántalmazott(ak) szempontjából mutatja be a lelki és sokszor fizikai terrort, erőszakot is, mely által

a sorozatnak komoly érzékenyítő és népnevelő hatása is lesz.

A társadalomkritika és a börtön – egyébként a megszokottól teljesen eltérő, mondhatni már-már kellemes – valóságának bemutatása mellett a hatrészes széria utolsó néhány epizódja ismét csavar egyet a krimi műfaján. A kezdetben megingathatatlanul whydunit-sztorinak tűnő Quicksand az első percben elvetett whodunit-vonulat kizárását megkérdőjelezi, és egyre biztosabban teszi fel a kérdést: Maja biztosan bűnös? Vagy csupán egy áldozat?

És ezzel a felvetéssel lesz igazán világos a sorozat címe. A quicksand magyarul futóhomokot jelent, ami a legenda szerint bárkit elnyelhet. Bár bebizonyították, hogy ez a valóságban nem lehetséges, és a futóhomokba csak abban az esetben fulladhat bele valaki, ha az eset vízparton történik, és az illető minél jobban kapálózik. Maja is hasonló helyzetbe került, nézőként pedig – mivel együttérzünk vele – azért szurkolunk, hogy valahogy tisztázódjon a neve e szörnyű bűncselekmény kapcsán. Mivel a remény szinte még csak nem is pislákol, a lány sodródik az árral, tétlenül várja a bíróság ítéletét. A mozdulatlanságában pedig az ügyvédje (David Dencik) lehet a segítségére – de vajon Maja megfogja-e a férfi kinyújtott kezét? És ha igen: sikerül-e kimásznia a futóhomok legmélyéről?

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com