Sorozat

Legyek én is milliomos? – Quiz

Charles Ingram őrnagyot az ezredfordulón elítélték, amiért csalással nyerte meg a fődíjat a brit Legyen Ön is milliomos!-ban. Stephen Frears minisorozata, a Quiz (Kvíz) ezt a végtelenül kisszerű, de annál őrültebb megtörtént esetet mutatja be.

A kvízes csalásokról már több emlékezetes film készült: Robert Redford rendezésében, a Kvíz-showban egy elképesztően összetett és ellentmondásos gazdasági és pszichológiai összefüggésháló bontakozik ki, amelyben az ügy összes szereplőjének, a játékosoknak és a tévétársaságnak is érdeke volt a csalás, az árnyalt karaktereken keresztül pedig ezt tökéletesen át is lehet érezni. Danny Boyle filmjében, a Gettómilliomosban pedig csak megvádolják a főhőst, hogy csalás segítségével ment végig a játékon, majd a kérdéseken keresztül az egész élettörténete kibomlik, így megcáfolhatja a vádakat. A Quiz a szövevényes érdekhálózat és a kapzsiság, illetve a nagyívű életút és drámai tét helyett egy piti csalás bemutatására használja fel a kvízjátékok bűvöletét – azaz nem annyira ellentmondásos és nem is annyira drámai, mint a két említett előd, ám ettől még olykor kifejezetten szórakoztató.

Pedig mi abban az érdekes, hogy egy ember ül a székben, és kérdésekre válaszolgat?

– merül fel a háromrészes minisorozat elején a tévés producerekben is. Hát pont ez – nem kellenek hozzá extra showelemek, egy érzelmekkel teli arc, egy jó vagy rossz döntés drámaisága és egy-egy felvillanó élettörténet maga a show.

Stephen Frears mesteri szinten űzi a kisemberek kisszerű mesterkedéseinek, örömeinek és bánatainak a bemutatását, főleg az abban rejlő pikantériát élvezi, ha valós személyek életében látja meg ezeket a minőségeket. Az utóbbi néhány évben pedig mindezt a tévében teszi: az Egy nagyon angolos botrány egy politikai szexbotrányt, az Egy házasság helyzete egy párterápia körülményeit mutatja be, idén pedig a Quiz folytatja a sort. A Quiz szereplői rettentően amatőrök, ám annál elszántabbak, érzelmesek és összetartóak. Náluk a Legyen Ön is milliomos!-ba járás családi vállalkozássá válik: Ingram sógora és felesége után a nem túl briliáns őrnagyon (Matthew Macfadyen) a sor, hogy beüljön a brit Vágó Istvánnal (Michael Sheen) szembe és bizonyítson. Ezen a ponton viszont a család már nem éri be az otthoni félig illegális, de legalábbis etikailag megkérdőjelezhető tréningezéssel, az elképesztő kutatómunkán alapuló taktikák kidolgozásával és a szurkolással.

Vagy mégis?

A Quiz különlegessége – és egyben legellentmondásosabb vállalása –, hogy nem mutat meg mindent: csak annyit, amennyit a bíróságon rá tudtak bizonyítani Ingramékre, ez pedig nem sok. Bár az esküdtszék végül bűnösnek találta az ügy három szereplőjét, nevetségesen enyhe büntetéssel megúszták. Azaz Frears nemcsak azt kényszeríti ki a nézőből, hogy mi formáljunk véleményt és ítélkezzünk Ingramékről, hanem azt is megmutatja, hogy a vádló tévétársaság (amely mókás módon maga a sorozatot gyártó ITV) mennyit hibázott nemcsak az eljárás, hanem magának a műsornak a kitalálása közben is. A bizonyítékok akaratlan manipulálásán túl arra is fény derül, hogy milyen naiv módon gondolkodtak a frissen alapított kvízjáték bebiztosításáról – hiszen ez csak egy játék, a tévében senki nem akar csalni, gondolták. Ingram tehát hiába volt kifejezetten ügyetlen csaló, mégis könnyen ki lehet mosdatni, ahogyan ezt a védőügyvédje többé-kevésbé sikeresen meg is teszi.

A Quiz olyan, mint egy háromfelvonásos dráma vagy egy jól megkomponált bűvésztrükk: a messziről induló felvezetés során még aligha értjük, hogy miért a jólelkű, kötelességtudó őrnagy lesz a botrány főszereplője, majd a középső rész során Frears cilinderes bűvészként, elegánsan prezentálja a trükköt, azaz Ingram látogatását a tévéstúdióban, végül pedig jön a leleplezés – pontosabban ez félig-meddig elmarad. A Quiz ugyanis meghagyja a kételyt arra vonatkozóan, hogy mi is történt ebben az adásban, hogyan is vitte végig a játékot Ingram, és távozott egymillió fonttal.

Azaz Frears ezúttal pont azzal provokál, hogy nem néz a felszín alá,

hanem a valóságot mutatja meg a maga megismerhetetlenségében, a hézagokat pedig nekünk kell kitölteni a lelkiismeretünknek és szimpátiánknak megfelelően, akárcsak az esküdteknek. Mint a tárgyaláson is elhangzik, a világ nem más, mint szubjektív kreáció, a részrehajló érzékelésünk eredménye, az emlékeink folyamatos újraalkotásának torz mása. Persze tekintve, hogy ma is élő emberekről van szó, durva is lett volna nyíltan mást mondani a hivatalos verzióhoz képest, így a színdarabon alapuló Quiz csak az eldöntetlenségével foglal állást, a finoman torz tükrével ítélkezik.

A Quiz könnyen csúszó, ideális terjedelmű és elgondolkodtató sorozat, Matthew Macfadyen pedig ismét bizonyítja – a The Assistant és a Succession után –, hogy idősebb korában kifejezetten jól állnak neki a negatív vagy ellentmondásos szerepek. A sorozatnak csupán az arányokkal gyűlik meg a baja: hogy belenget néhány izgalmas szálat, amit aztán nem bont ki eléggé – például a kvízbolondok összefogásként létrejött „szindikátus” valódi szerepét. Máskor pedig hosszan elidőzik a közepesen érdekes aspektusokon, míg a valóban megbotránkoztató összefüggéseknek csak néhány pillanatot szentel. Ennek ellenére dicséretes, hogy a médiakritikát és az emberi gyarlóságot sikerrel hozza egy fedél alá Frears, így háromszor negyvenöt percet bőven megér az életünkből a Quiz.

Avatar

Gyöngyösi Lilla

Gyöngyösi Lilla az ELTE irodalom- és kultúratudomány szakán végzett. Specializációja a szerzői film, a western és az intermedialitás, mániája az önreflexió. Újságíróként és marketingesként dolgozik. A Filmtekercs.hu ötfős szerkesztőcsapatának tagja, a Papírfény rovat felelőse.
gyongyosililla@filmtekercs.hu

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A szuperhősök már ezerszer megmentették a világot a moziban. Mi a helyzet a tévével?

A VLOGtekercs ebben a hónapban a képregényadaptációk közül azokkal foglalkozik, amik nem a mozit célozzák. A tévében és a streaming-szolgáltatókon sorra érkeznek azok a képregényfeldolgozások amik valamilyen módon különlegesek, ráadásul nem csak saját kategóriájukban. A szuperhősök már meghódították a teljes popkultúrát, beleértve a kiképernyőt is, most megmutatjuk, hogyan!

Műsorvezető: Németh Míra

Szöveg: Vida László

Vágó: Nagy Tibor

Főcím: Gyenes Dániel

Projektvezető: Nagy Tibor

Producer: Molnár Kata Orsolya