Fókuszban Sorozat

R, mint szuperhős! – The Boys

Az Amazon megint nem hazudtolta meg magát az új, a képregényhősök rajongóinak lelkét porig romboló The Boyszal, amihez képest a Deadpool csupán egy Kölyökklub-epizód. 

Hughie (Jack Quaid) kezéből szó szerint kitépik barátnőjét: a világ leggyorsabb embere, A-Train (Jessie T. Usher) IC vonatként szedi atomjaira. A sajtóban elnézést kér ugyan, de mossa kezeit, nem az ő hibája volt. Hughie élete gyökeres fordulatot vesz, amikor találkozik Billy Butcher (Karl Urban) szuperhős-vadásszal, aki beavatja őt Amerika és a világ legnagyobb hőseinek, a Seven és az őket irányító Nagytestvér közel sem tisztességes titkaiba. 

Több száz szuperhős ténykedik szerte Amerikában, őket a Madelyn Stillwell (Elisabeth Sue) vezette Vought szervezet irányítja. A már önmagában is rendhagyó megközelítést a frappáns szójáték tetézi: a név kiejtése kísértetiesen emlékeztet a sokat hallott, de legfőképp politikai kampányokban fontos „szavazat”, vagyis „vote” kifejezésre. A világ alfája és ómegája a nézettség és a szórakoztatóipar, amelynek napjainkban a leghasznosabb eszköze a képregényes Supe-ok. Rájuk húztak egy komplett iparágat, milliárdos bevételű filmeket gyártanak, tematikus vidámparkokkal és tévés gigaeseményekkel csapolják a közember tárcáját, sőt,

évi potom 300 millió dollár fejében bármelyik város kibérelhet magának egy-egy különleges erejű celebritást. 

Az Amerika Kapitány: Polgárháború Szokóviai Egyezménye egy tisztes próbálkozás volt a Marvel részéről, mint szociopolitikai párhuzamvonás egy eddig ellenpólus vagy kritika nélkül tálalt jelenségről. A The Boys azonban térdére hajtja Bosszúékat és keményen elfenekeli őket a gyerekes hozzáállásuk miatt. A sötét lovag óta nem tapasztalt mélységekben beszél kendőzetlenül a szuperhős-lét árnyoldaláról, megkérdőjelezhető szerepükről a társadalmi szférában és a kereslet-kínálat piaci alapelvéről, amelyet Starlight (Erin Moriarty) a saját bőrén tapasztal. Ő az új hús, aki kénytelen szembenézni a ténnyel, hogy a hőn áhított csapattagsághoz vezető út zsarolással, hímsoviniszta PR-gépezettel és a seggnyalással van kikövezve.

Egyetlen epizód alatt megteszi azt Superman karakterével, amire Az igazság hajnala képtelen volt két és fél óra alatt: érthető-érezhető konfliktust generált társadalom és „őrzője” között. Sötét oldaluk kínzó realitása pedig napjaink hírességeiről kialakult image fájó igazságtartalmával ébreszt rá, hogy valószínűleg pont ilyen felszínes piperkőcök gyülekezete volna a szuperhős mítosz, ha valóban létezne. Superman hatalma tudatában inkább fenyegetést jelentene, semmint biztonságot, Amerika Kapitány pedig nem a nemzetet szolgálná, hanem a szenátust, amely a pénzt adja. Flash a gyorsaságát nem csak a rossz elleni harcban kamatoztatná, inkább a női szíveket hódítaná villámléptekkel, Marvel Kapitány pedig nem a feminizmus szimbóluma, hanem a testéből előnyt kovácsoló dáma lenne. 

A The Boys gerincropogtató társadalomkritikájával hat a tudatunkra, és tudja is, miről beszél.

Magabiztos és sokat látott, az aranykort ismerő és azt vissza-visszasíró öreg mesterként szól hozzánk, akárcsak a zsáner másik nagy rétegfilmje, a Watchmen. Arra az esetre, ha a készülő HBO-sorozat mégsem durranna akkorát, a rajongók számára tökéletes helyettesítés lehet a The Boys. Sötét tónusú, őszinte és mélyen elgondolkodtató történet, amely egyrészt az alapanyagul szolgáló képregény és Eric Kripkéék zsenialitását jelzik. Kripke egy kisebb uborkaszezon után egy, az Odaát kreátorához méltó sztorival rukkolt elő. Segítségére nem kisebb nevek, mint Seth Rogen és Evan Goldberg siettek, akiknek fájna, ha nem akaszthatnák ki a nézőket. 

Legutóbb az AMC-s Preacherrel már bebizonyították, hogy nemcsak saját hülyeségeikből, hanem a képregényvilág elborultabb sarkából is képesek még elborultabb gyöngyszemeket kihozni. A nyers brutalitást és a polgárpukkasztó humort sikeresen oltották bele a The Boysba is, amelynek végeredményére nincsen jobb szó a sokkolónál. Pattanásig feszül az ideg, amelynek feloldásaként szolgáló elhalálozás, végtagvesztés vagy egy lézernyalábbal – igen, a Föld szentként tisztelt, leghíresebb és legkorruptabb szuperhőse általi – kettévágott repülőgép láttán hüledezésembe betolakodik egy ösztönös felröhögés. 

Végeredményben pedig egy jóleső szégyenérzet, amely e széria hitvallása. A The Boys vérben tapicskolva űz gúnyt a marketingfüggő, uniformizált társadalomból korunk leghírhedtebb jelenségét felhasználva: a család- és fogyasztóbarát képregényhősökkel. 

Gyenes Dániel

Gyenes Dániel

Gyenes Dániel a PPKE kommunikáció szakos, filmen és újságíráson specializált hallgatója. Ha egy filmben egyszerre jelenik meg a misztikum és a társadalomkritika, nála tuti befutó.

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..