Az immár Golden Globe-díjas Ramy egy bravúrosan vicces és mélyreható sorozat, ami érzékeny látleletet nyújt arról a megkettőzött identitásról, ami az amerikai muszlimok szívét tépi.
A politikai korrektség ingoványos talaján nem könnyű kiigazodni. Az amerikai film- és sorozatipar bár a fehér (férfi)ember rasszizmusának és szexizmusának árnyékából nőtte ki magát, az új évezred rácáfolt a múltra és teret engedett olyan kisebbségeknek, akik eddig vagy ritkán vagy csak kínos sztereotípiákkal kerültek vászonra. A PC-elvekkel kapcsolatban azonban visszatérő kockázat, hogy az alkotás dimenziójába lépve a kisebbségek képviseltetése erőltetetté és a kezdeti direktívákkal szemben mégis sablonossá válik.
A Ramy Youssef, Ari Katcher és Ryan Welch által kreált Ramy nyomaiban sem tartalmazza ezt a rizikót.
Az iszlám hit és az amerikai nagyvárosi élet metszetében találkozó sorozat bátran és szórakoztatóan mesél a muszlim-amerikaiak megkettőzött identitásáról, kulturális és vallásos különbségekről,
anélkül, hogy témája és karakterei címkeszagúvá válnának. A Hulu gyártásában készült Ramy ráadásul képes arra, hogy célközönségének spektrumát merően kitágítsa. Így a sorozat nem kizárólag a muszlimokhoz vagy az amerikai muszlimokhoz szólhat, de olyan nézőket is magával ragadhat, akik a sorozaton keresztül ismerkednek meg ezzel a sajátos és sokszor negatívan félrereprezentált világgal.
Tagadhatatlan, hogy a stand-up komikusként is ismert Ramy Youssef – második generációs egyiptomi-amerikaiként – személyes szálak mentén kötődik a sorozathoz. A címszereplő bőrébe bújva olyan figurát teremt meg, aki pengeélen táncol a muszlim identitás halal, azaz a Saría törvényes életmódja és az amerikai életstílus hedonisztikusabb paraméterei között. Épp ezért
a sorozat mozgatórugóját az adja, ahogyan Ramy több-kevesebb sikerrel megpróbálja a környezetében tomboló ellentéteket összeolvasztani.
Míg az első évad inkább a vígjátéksorozatok tempójában vágtat, addig a második évad már sokkal mélyebben elmerül az énkeresés mizériáiban. Ramy belső konfliktusa azonban mindvégig egocentrizmusában rejlik.
Önreflexív karakteréből adódóan folyamatosan felülvizsgálja cselekedeteit és döntéseit, de ellentmondást tűrő módon újra és újra ugyanazokat a hibákat elköveti. Furcsamód az iszlám akár legrigolyásabb szabályait is betartja úgy, hogy időközben a „nagybetűs” harámokra (tiltásokra) fittyet hány. Manapság a házasság előtti szex abszolút konvencionális, míg a muszlim kultúrában fundamentális tabu. Azonban Ramyt kontroll nélkül felemésztik szexuális vágyai. A házasság előtti szex csak egy apró szépséghiba, ami Ramy reputációját illeti. Ösztönök által vezérelt hősünk egyenesen házasságtörő, sőt: vérfertőző szerelmi viszonyba is keveredik az epizódok során. Hab a tortán, hogy maszturbálási kényszere és pornófüggősége már az obszesszív-kompulzív zavar határait súrolja.
Ehhez képest a sorozat szerkezete bájos kontrasztot generál, ugyanis kispadra küldi énközpontú hősét. Mialatt a fiktív Ramy a saját sebeit nyalja, addig a „valódi” Ramy által levezényelt széria el-elengedi címszereplőjét.
A Ramy szinte antológia-sorozattá válik azáltal, ahogyan az egyes epizódokhoz különböző főszereplőket és tematikákat társít.
Így ismerjük meg közelebbről Ramy édesanyját, Maysát (Hiam Abbass) és húgát, Denát (May Calamawy) az első évadban. A második évadban további családtagok kerülnek terítékre, így Ramy édesapja, Farouk (Amr Waked) és nagybácsija, Naseem (Laith Nakli) is megkapja a maga one-man showját. Ezek az epizódok amellett, hogy a komplex karakterépítést segítik, körképet adnak a muszlim-amerikaiak rendhagyó problémáiról. Legyen szó akár a Koránnal élesen ütköző látens homoszexualitásról vagy az egyiptomi bevándorlók látszólagos integrálódásáról, a sorozat fenntartások nélkül elmerül ezek tematizálásában. Teszi ezt úgy, hogy a drámai jelenetek játszi könnyedséggel vegyülnek röfögve nevetős, obszcén humorral.
A Ramy történetén keresztül rávilágít arra, hogy a masszív globalizáció korában már lehetetlen szegregálni azokat az ideológiákat, amelyek mindeddig ellentétpárokban feszültek egymásnak. Farouk amerikanizálja nevét és bár munkahelyén Frankkét ismerik, a kanapéján ülve vízipipázik és arab szappanoperákban leli örömét. Ramy a new jersey-i kavalkádból elmenekülve egyiptomi gyökereihez tér vissza, abban a reményben, hogy Cairóban megtalálja kultúrája és hite legautentikusabb formáját. Az óváros mecsetei és hagyományos ételei után kutatna, de egyiptomi unokatestvére inkább divatos klubokba hurcolja. Így végül Ramynak be kell látnia:
Kairóban ugyanúgy uralkodik a McDonalds és az Instagram, mint az Államokban vagy bárhol máshol.
És ebben a globális faluban az iszlám hit és a technológia különös szimbiózisba lép. Applikáció emlékeztet a napi 5 imára és VR-szemüvegen át tapasztalhatjuk meg Mekka nagyságát.
Minden dramaturgiai finomságával együtt a Ramy nem lenne ugyanaz színészei páratlan alakításai nélkül. Az első évadban a címszereplő Youssef mellett Ramy szülei viszik a pálmát, akik a nemzetközi közönség számára kevésbé ismertek, holott Egyiptomban és a Közel-Keleten mind Abbass és Waked nagy presztízsű színészóriásoknak számítanak (nem véletlenül). A második évadra a sorozat már Hollywood első Oscar-díjas muszlim színészét is bevonja a történetbe. A Zöld könyv: Útmutató az élethez és a Holdfény Mahershala Alija pedig most sem okoz csalódást. Ali Mali sejk szerepében egy tiszteletet parancsoló spirituális vezetőt alakít, aki Ramynak egy afféle „tutora” lesz az önkontrollért való küzdelem útján.
A Ramy összességében az, ami a sok, visszás PC-pecsétektől roskadozó sorozat csak szeretne lenni. Egy olyan kisebbségekre fókuszáló alkotás, amely nem csak elgondolkoztató és szórakoztató, de szívmelengető empátiával fordul hőseihez, akik a világ egyik legnagyobb vallása és a nyugati kultúra értékrendje között igyekeznek egyensúlyozni.
A sorozat első két évadja 2020. július 22-től látható az HBO GO-n.
