Sorozat

Nagy ember, nagy probléma – Reacher

Sokan aggódhattak, hogy Nick Santora Jack Reachere csak külcsínyben hozza majd a híres karakter vonásait, de szerencsére Alan Ritchsonnal jó lóra tettek az alkotók – a Reacher tip-top kis nyitánya egy, reméljük, hosszú történetnek.

Jack Reacher modernkori hős, 1997-ben pattant ki szülőatyja, a brit Lee Child fejéből, ekkor jelent meg ugyanis első kalandja – a sorozat alapjául is szolgáló – Elvarázsolt dollárok címmel. A könyv rögtön Anthony-díjat és a legjobb első regény kategóriában Barry-díjat nyert. Ahogy mondani szokás, a jó recepten nem érdemes változtatni, így a szerző valamennyi – több mint két tucat – további regényét is az amerikai katonai rendész karakterének szentelte. 

A döntés jónak bizonyult, a díjak sem maradtak el, sőt, beteljesedett sok író álma is: nem egy ajánlat érkezett Hollywoodból. Egy sikeres könyvszériát csak idő kérdése, mikor ér el az adaptáció: Christopher McQuarrie 2012-ben készítette el Tom Cruise főszereplésével az első feldolgozást: a Jack Reacher a Csak egy lövés alapján készült, a 2016-os folytatásához pedig – melyet már Edward Zwick dirigált – a filmmel azonos című Nincs visszaút adta az alaptörténetet. Cruise régóta vágyott eljátszani a karaktert, s bár sokan, köztük maga az író is, méltatták a szerepben, az kétségtelen tény, hogy a színész a maga 170 centiméterével igencsak elmaradt a regényekben közel kétméteresnek ábrázolt óriás magasságától. Később maga Child is megerősítette, hogy a könyvek rajongóinak igazuk van: a karakter fizimiskája meghatározó Reacher esetében. 

A hat évvel később megszületett új sorozat már figyelembe vette a nézői igényeket is, és egy igen nagy darab színészt válogatott be a címszerepre. Talán a nevére nem sokan emlékeznek még, de Alan Ritchson bizony jó pár éve van a szemünk előtt: a Smallville sorozatban Aquamanként tűnt fel, 2013-ban Az éhezők viadala: Futótűzben Gloss szerepében láttuk, Raffaello szerepét a Tini nindzsa teknősök rebootjában kétszer is magára öltötte, legutóbb pedig a Titánok három évadjában alakította Sólymot. Ha nem láttam volna a közel két méteres színészt ezekben az alapvetően más vérmérsékletű szerepekben, könnyen azonosíthattam volna őt Reacher alakjával – az első részek bizonytalanságai után ugyanis kiderült,

a casting tökéletes volt az esetében.

A figura eredeti karaktere Sherlock Holmes és Rambo szerelemgyereke: rendkívül intelligens, de igazi pusztító fegyverként intézi a dolgait, ha valakire megorrol. Ritchson és Cruise – hiába a közös nevező és a most is producerként közreműködő Child áldása – teljesen más energiákat képvisel. Az előbbi Reachere sokszor nyersebb (és néha még aspergeres vonásokat is mutat az intelligenciája, de a többi emberhez való kapcsolódása terén), míg Cruise – már ha egyáltalán lehet ilyen kifejezést használni Reacherrel kapcsolatban – sokkal kifinomultabb. Aki jobban preferálja a nyers erőt, vagy csak igényli a könyveredetihez közelebb álló figurát, annak biztosan bejön az új szereposztás is.

Az alkotók, az Amazon Prime és Nick Santora kreátor visszanyúltak a kezdetekhez, és Child legelső regényét dolgozták át a kisképernyőre. Santora, aki öreg rókának számít a szakmában (íróként és/vagy producerként olyan produkciókon dolgozott korábban, mint a Maffiózók, az Esküdt ellenségek, A szökés, a Hazudj, ha tudsz! vagy legutóbb a Quibire fejlesztett The Fugitive), jó érzékkel nyúlt az alapanyaghoz. A történet középpontjában maga a korai nyugdíjas életét utazgatással tengető címszereplő (Alan Ritchson) áll, aki ezúttal egy isten háta mögötti kisvárosban kénytelen ismét nyomozásba kezdeni, hogy megtalálja bátyja gyilkosát. Segítséget kap Oscar Finlay (Malcolm Goodwin) főnyomozó és Roscoe Conklin (Willa Fitzgerald) rendőr személyében, miközben saját maga is gyanúba keveredik. 

A Reacher nyitóévada mintha egyetlen hosszú, nyolc részre vágott film lenne, ami csak a finálé tökéletlen CGI képeivel emlékeztet minket arra, hogy valójában a kisképernyőre készült.

Ettől eltekintve felveszi a versenyt a hős nagyvásznon látott kalandjaival, hiszen mindvégig képes fenntartani a figyelmünket: a cselekmény egyetlen percre sem ül le, remek karaktereket mozgat, szépen koreografált bunyókat mutat, jól működő dialógusokkal és remekül időzített poénokkal operál. Az eseményeket időről időre visszaemlékezések szakítják meg, de még ezek is olyan jól ütemezettek, hogy egy pillanatra sem zökkentik ki a nézőt. 

A főszereplő hármas között is remek a dinamika, és a felbukkanó mellékszereplők is erősítik a csapatot. Az egyébként nem túl sok meglepetést tartogató nyomozás sokszor túl sok szálon fut ahhoz, hogy mindig tökéletesen követhető legyen a cselekmény, de a végére összeáll a kép, így a Child könnyű könyveihez szokott néző – és a színtiszta szórakozásra vágyó krimirajongó – pedig elégedett lehet. Ez pedig pont elég ahhoz, hogy bizakodjunk, nem ez lesz Child utolsó könyve, amit az alkotók feldolgoznak. 

A sorozat az Amazon Prime szolgáltatóján elérhető.

Molnár Kata Orsolya

Molnár Kata Orsolya a Filmtekercs.hu egyik alapítója, 2020 augusztusáig főszerkesztője. Geográfusként és filmtörténetre specializálódott bölcsészként végzett, PR-, branding- és marketingtanácsadóként dolgozik. Specializációja a képregényfilm, a sci-fi és a távol-keleti filmek.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!