Sorozat

Mind zombik vagyunk egy valóságshow-ban? – Reality Z

Egy valóságshow-ban részt venni szinte ugyanolyan szociális kísérlet, mint azt végigkövetni, és izgulni az összezárt vadidegenekért. A kialakult kapcsolatok, konfliktusok és erőviszonyok tánca egyszerűen szórakoztató. De mi van, ha mindezt nyakon öntjük egy nagy adag zombival? Ezt járja körbe a brazil Reality Z.

Nem gondolom, hogy pont a 21. század folytatása hozza majd el a zombis filmek és sorozatok alkonyát. A technológia folyamatos fejlődésével járó problémák, a kiélezett társadalmi különbségek, a személyes kapcsolatok elhidegülése és a konzumizmus csúcsra járatása mind bőséges talaja egy olyan alműfajnak, amely az emberiség árnyoldalát mutatja be. A kortárs alkotások pedig készülnek is szép sorjában; folytatást kapott a Zombieland, Lupita N’ongo is zombikkal harcolt a Little Monstersben, Jim Jarmusch is elkészítette a maga műfaji példáját (The Dead Don’t Die) és még a franciák is rákaptak a máig erősen a populáris kultúra részét képező trendre. És ez csak a tavalyi év!

De a Netflix sem most fordult először az agyatlan zabagépek felé.

A Santa Clarita Diet humorral közelített az élőhalott kérdéshez, a Kingdom pedig történelmi távlatból szemlélte a témát. Ezek alapján pedig akár ígéretes is lehetett volna a Reality Z. Az, hisz a modern kor számos, sokat vitatott kérdését állítja a központba.

A történetben egy valóságshow szereplői a környezetükről nem tudva élik napjaikat, miközben a külvilág egy zombiapokalipszissel küzd. Persze csak idő kérdése, hogy az élőhalottak a forgatási helyszínre is bejussanak, hogy aztán elszabaduljon a pokol. Noha a brazil Reality Z  a 2008-as brit Dead Setből meríti az alapötletét, eredetiségben nem szenved hiányt. Profi kameramunka, erős színészi játék, logika és jó ütemű megvalósítás terén azonban már annál inkább.

Kezdjük azzal, hogy a Dead Settel ellentétben a sorozat nem 5, hanem 10 részes; és ez nagyon nem tesz jót neki. Noha a történet kibővül – mind szereplők, mind mondanivaló terén –, gyakorlatilag két, szinte teljesen különböző cselekménysort látunk az 5-5 rész alatt. Míg a kezdeti epizódok a valóságshow játékosai és a stáb köré épülnek, a sorozat második fele már a zombiapokalipszis további túlélőit helyezi előtérbe, csak éppen ugyanazon a helyszínen. Ezzel pedig egyértelműen a legnagyobb probléma, hogy a sorozatnak nincsenek vezető karakterei. Márpedig egy zombis műbe igenis kellenek ezek, különben hamar érdektelen vérfürdőbe csap át az alkotás.

Ettől azonban megfosztja a nézőt a sorozat. Sőt, az egyenetlen tempó egyik végzetes következménye, hogy mire végre valakit úgy-ahogy megkedvelnénk – mert ezt se teszi könnyűvé az alkotás –, bumm, már meg is hal.

De az indokolatlanul gyors tempó ellenpárjaként van több feleslegesen elnyújtott szál is. Az eredmény pedig egy hibás ütemű, hol túl pörgő, hol unalmas tízszer fél óra lesz. Ezen pedig nem segít a gyenge színészi játék, az enyhén amatőr hatású látványvilág és az önkényes kameramozgás, amely olykor követhetetlen számítógépes játék érzetét kelti. És amíg a kézikamerás képsorok szépen működnek egy-egy üldözős jelenet során, ugyanez a megoldás már felesleges egy statikus felállásban. Ahogy az elvétve indokolt osztott képernyő is inkább erőltetett trükközés, mintsem a tónushoz hozzáadó eszköz. Ezzel nyilván a valóságshow bevett formai elemeit akarták átemelni a sorozatba, csakhogy az itt nem működik.

A legfájóbb azonban az egyértelműen markáns, mély és fontos gondolatok ilyetén való elvesztegetése. A már korábban említett tágabb témák mellett is megannyi szálon köthető a mai világ a zombis tematikához. A párhuzamok szinte adják magukat, amelyeket a Reality Z szépen be is dob a kalapba, de egyiket sem viszi igazán végig.

Ritkán gondolom úgy, hogy a kevesebb néha több, ha társadalmi kérdésekre és a rendszerek hibáira igyekszik rávilágítani egy alkotás, a számtalan felvetett félgondolat azonban egymást csapja agyon.

Noha a sorozat eleinte szépen vezeti fel a valóságshow őrült rajongói és a zombi tömeg közti párhuzamot, mielőtt igazán belemenne a témába, máris ugrik a játék kiszavazós elemére, amikor az első embert készülnek feláldozni a zombiknak. Ezt követi a politikai retorika és a korrupció bevonása, a hatalmi elnyomás. Majd a voyeurizmus, az ageizmus és a rasszizmus. Felmerül a közösségi média használata mint saját magunk önkényes valóságshow-ba helyezése, hogy aztán az egyik fontosabb fekete szereplő kezében fegyverré nője ki magát egy mobiltelefon kamerája. A mai helyzetben pedig – főleg Amerikát elnézve –, nem kell magyarázni, miért is értékelődik fel a valóság felvétele révén megőrzött igazság.

A befejezés pedig ugyan dicséretesen megpróbál abba is belemenni, hogy a kevés túlélő hogyan is reagál rá, ha egyre több túlélővel találja szembe magát. Ez az új vonal azonban három epizód helyett egy teljes és kidolgozott alkotást érdemelne. A demokráciát kikezdő, az ember embernek farkasa felállást idéző helyzet érdekes kérdéseket érint, de kézbe nem veszi  őket. Helyette rájuk önti a terrorizmust, az önkényes igazságosztást és a nemi erőszakot, hogy még több témát letudjon az aktuálisan felmerülők közül. Mintha ezek nélkül nem lett volna így is eléggé súlyos és egyszerre kiegyensúlyozatlan a Reality Z.

A sorozat a Netflixen látható.

Kajdi Júlia

Kajdi Júlia

Kajdi Júlia az ELTE-n végezte el a filmes alapszakot, majd az Edinburgh-i Egyetemen a mesterszakot. 2014 óta tagja a ‘tekercsnek. Specializációja a thriller, a krimi és Alfred Hitchcock. Ő a Hírek rovat vezetője.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

Kilépve a karanténból, de még annak hatása alatt elkészítettük a VLOGtekercs Romantika és nevetés listáját! 12 olyan vígjátékot és-vagy romantikus filmet listáztunk nektek, amit azoknak is látniuk kell, akiket egyébként hidegen hagy valamelyik műfaj. Az egy tucat film között van tinikomédia, animációs film, kicsit alpári, vagy éppen visszafogottabb, de egészen abszurd mozi is, hogy az egész család kedvére válogathasson. Igyekeztünk az elmúlt húsz év filmterméséből válogatni, de volt néhány klasszikus darab, amit annyira a szeretünk, hogy muszáj volt feltennünk a listára. Ráadásul arra is figyeltünk, hogy mindegyik filmet megtaláljátok valamelyik hazai streaming-szolgáltatón!

Inkább elolvasnád?

 

  • Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
  • Vágó: Nagy Tibor
  • Főcím: Gyenes Dániel
  • Projektvezető: Nagy Tibor
  • Producer: Molnár Kata Orsolya