Az ideális, mindig indokolatlanul kedélyes, problémamentes családokat középpontba állító, valósághűséget nyomokban sem tartalmazó szitkomokat röhögi ki a Hulu új szériája, a Reboot. De ennél tovább megy: bemutatja, hogy elődeihez képest, a mai viszonyok között – legyen szó nézői igényekről, polkorrektségről, generációs különbségekről – milyen az a szitkom, ami helytállhat napjainkban.
A szituációs komédia az egyik legősibb tévés műfaj. A ’40-es években rádiós szériákat adaptáltak képernyőre, ezek közül az első és sokáig leghíresebb a ’49-ben induló Goldbergs volt, ami nem meglepő módon Goldbergékről, egy New York-i zsidó család mindennapjairól szólt. Ez a darab még a tragikomédiák közé tartozott, azóta viszont a szitkomok jellemzően tisztán a nevettetésre bazíroznak.
A Reboot lényegében a műfaj legócskább képviselőit pécézi ki:
kifejezetten azokat, amelyek egy humorosnak szánt család körül forognak, és a nevettetés fő forrása a faviccek mellett mondjuk az a fajta helyzetkomikum, amikor valaki megcsúszik egy banánhéjon. Egy ilyen, évtizedekkel korábban nagy sikerrel futó (fiktív) szériát, a Step Right Up!-ot veszi elő a Reboot, hogy egy mai szemmel működőképes, mai igényeket kielégítő reboot-ot készítsen belőle a Hulu (a sorozaton belül is a Hulu a gyártóstúdió), méghozzá az azóta szétszéledt, eredeti színészekkel a főszerepben.
Viszont ha pusztán arról lenne szó, hogy egy vacak minőségű sorozatot húsz évvel később ötlet hiányában újra felelevenítenek és ugyanabban a hangnemben, ami két évtizeddel ezelőtt valamiért még működött, leforgatnak, a Reboot-ban valószínűleg nem lenne túl sok ötlet. Nevethetnénk persze azon, hogy milyen indokolatlanul gagyi képviselői is vannak ennek a műfajnak, de az maximum paródia lehetne.
Ehelyett az történik, hogy egy olyan forgatókönyvíró, Hannah (Rachel Bloom) áll elő a reboot gondolatával, akit a szériában az ’edgy’ címkével (különc/ködő, alternatív) illetnek, amiből már lehet sejteni, hogy ezúttal egészen más stílusa és hangneme lesz az újragondolt szériának. Hannah úgy írja meg a folytatást, hogy realitást és árnyalatokat visz a család életébe, mígnem kiderül (nem igazán spoiler ez, rögtön az első részben megtudjuk), hogy az írónő valójában a saját döcögős élettapasztalatait emeli át a szitkomba. Mindezt ráadásul úgy, hogy maga mellé állít egy csapat fiatal, trendi, modern és végletekig polkorrekt íróbrigádot, ezzel teljesen kilépve a szériától megszokott hangnemből – legalábbis ez az ő terve.
Ott van viszont a „régi iskolát” képviselő showrunner, Gordon (Paul Resier, aki az 1987-ben induló My Two Dads-zel maga is a gondtalan családi szitkomok egyik veteránja volt). Ő továbbra is az eredeti recepthez ragaszkodna, ezért a forgatókönyv fölötti közös brainstorming-okra elhívja a szitkomok előző generációját, akik Hannah csapatának szöges ellentétei. A Reboot szkriptjének írása során
a két generáció nézetei, humora, a nézői igényekről és a televíziózásról kialakult képe ütközik össze.
A Reboot alkotója Steven Levitan, aki olyan sorozatokért felelt, mint a Modern család, a Stark Raving Mad vagy a Divatalnokok (Just Shoot Me!). A szériabeli széria, a Step Right Up! csupa színészként kudarcot valló szereplőből tevődik össze, akiknek karrierje csúcspontját szomorú módon éppen ez a műsor jelentette. Köztük Keegan-Michael Key, akit meglátva a Reboot-ban joggal hasíthatna belénk a félelem, hisz nemrégiben a Ne játssz a tűzzel! című olyannyira rossz filmben láthattuk, hogy az még a 2020 legrosszabb filmjei listánkra is felkerült, itt viszont kellemes csalódás volt a játéka.
A Reboot-ban kap mindenki hideget-meleget: a ’90-es években és a 2000-es évek elején futó szitkomok, az azokért rajongó nézők, a napjaink trendjeivel lépést nem tartó korosodó alkotók, de napjaink gyakran túltolt és akár a minőség kárára váló polkorrektség is, ahogyan magát a hollywoodi stúdiórendszer is. Teszi ezt emészthetően:
nem megy a mélyére egyik témának sem igazán, de szellemesen, pikírten odapirít egy-egy szarkasztikus megjegyzéssel.
Ilyen például, mikor az új szériába egy csinos, fekete, de színészként totálisan tehetségtelen valóságshow-hős érkezik. A sorozat színészei értetlenségüket fejezik ki az alkotók felé, mire azt a választ kapják, hogy a mai nézőknek fontosabb, hogy adott karakter mennyire felkapott, mintsem hogy milyenek a színészi képességei. A Reboot nem fogja megváltani a világot, de legalább nem is vállalkozik rá. Kellemesen elgondolkodtat viszont olyan kérdésekről, mint például hogy a világ különböző területein végbemenő változások hogyan hatottak a tévénézési és műsorkészítési szokásokra, teszi mindezt saját magán is nevetve.
