Sorozat

Nincs idő a halálra – Reprisal

A Hulu legújabb sorozata, a Reprisal egy női igazságosztó története, melyben Abigail Spencer alakítja a megkínzott, bosszút forraló főhőst. A produkció hangulata első ránézésre Nicolas Winding Refn stílusát idézi, ami ígéretes kezdetnek tűnik. Pilotkritika.

Josh Corbin (StartUp) első önálló sorozata, a Reprisal egy lassan építkező, de annál véresebb történet egy nőről, akit a saját testvére kínzott meg, és most bosszút esküdött. Hogy pontosan mi történt, az a pilotból nem derül ki: Katherine Harlow (Abigail Spencer) egy esős éjjelen láthatóan traumatizáltan, de nem kevésbé elszántan vezet egy helyre, ahol a bátyja, Burt és a gengje épp kivégzett néhány embert. És mivel Katherine „mindenről tud” (hogy pontosan miről, az majd nyilván a következő részekből derül ki),

a testvére egy lánccal a furgonjához kötözi a nőt és rálép a gázpedálra.

„Néhány év” elteltével Katherine egyáltalán nem viseli a nyomait az esetnek, ám ezúttal Doris Quinnként ismerjük meg. Egy haldokló, gazdag férfi, Tom Quinn (Ray McKinnon) feleségeként, aki hamarosan egy jól menő étterem örököse lesz. Csakhogy Tom fiának, Colinnak (Michael Esper) és a helyi maffiavezérnek (Ron Perlman) más tervei vannak – folytatni akarják ugyanis a pénzmosást, ami a vendéglőn keresztül eddig remekül működött. Doris viszont elég kemény ahhoz, hogy szembeszálljon az agresszív férfiakkal, sőt, hogy ő maga is erőszakhoz folyamodjon – hiszen szüksége van a pénzre: zsoldosak gyűjt maga köré, hogy szembeszálljon a testvérével. Abigail Spencer pedig kiváló érzékkel változik udvarias háziasszonyból bosszúálló femme fatale-lá; igazán illik hozzá ez a szerep.

Ezalatt Doris/Katherine bátyjának bűnbandája is felvirágzott. Ezt a fiatal gengszteraspiráns, Ethan Hart (Mena Massoud) beavatásából tudjuk meg. A dinamikus, negyedik falat is áttörő montázs az egyik legmarkánsabb néhány perce a pilotnak, mely eszközzel remélhetőleg a későbbiekben is élnek még. A hatalmas területre kiterjedt gengben azonban egyelőre még nem bukkant fel újra Burt, helyette azonban bevezetnek néhány új szereplőt: a bázisként funkcionáló lebuj főnökét, Joel Kelly-t (Rodrigo Santoro), a táncoslányt, Meredith-t (Madison Davenport) és néhány végrehajtót, Matty-t (Rhys Wakefield) és Johnsont (David Dastmalchian). Utóbbi páros erős érdekellentétben áll Joellel szemben, így

már az első rész végén elkerülhetetlenül kirajzolódik a bandaháború.

Hogy pontosan mennyi idő telt el, vagy, hogy egyáltalán melyik évtizedben járunk, az nem derül ki: a Reprisalben eklektikusan keveredik az idő. A női kosztümök az 1950-es éveket idézik – a táncosnők pin-up ruháitól Doris szettjeiig –, ahogy a zene is. Ezzel szemben az ikonográfia abszolút kortárs: mostani autók és kihajthatós mobiltelefonok könnyítik meg a karakterek életét, miközben a fények és díszletek az 1980-as évek hangulatát is behozzák.

Azonban nem csupán a korszak marad homályos. A ráérősen építkező pilot túl nagy hangsúlyt fektet arra, hogy minél több karakter – és sokszor még azok családjait is – bemutasson az egy órában, így viszonylag nehéz nyomon követni, hogy ki kicsoda. Ez főleg a gengszter-szálra érvényes, mivel Katherine története még egész logikus – nála egyedül a motivációját megalapozó múltbéli események lyukasak kissé, ám az évad folyamán nyilván mindenre fény fog derülni.

Ám mindezért kárpótolnak az epizód Tarantinót is büszkévé tevő csúcspontja, amikor is Katherine/Doris megmutatja igazi arcát.

A lassú ritmus, a neon fények és az erőszak látványos, mégis stilizált használata, valamint az alkalmazott betűtípus Tarantinón kívül egy másik rendezőt is az eszünkbe juttathat: a Reprisal Nicolas Winding Refn stílusát idézi. John Corbin sorozata viszont nem valószínű, hogy a Too Old to Die Young vonalát követni, ha csak nem a neo noir-os atmoszférára és a visszafogottsággal kombinált néha kirobbanó erőszakra gondolunk.

Ez utóbbi pedig épp a rész végén történik meg először, és igencsak hatásosan a Reprisalben, ezért automatikusan késztetést érzünk a következő epizód indítására, miközben reménykedünk, hogy addigra kitisztul a kép, illetve idővel összeérnek és kibogozhatóvá válnak a cselekményszálak.

Avatar

Rakita Vivien

Rakita Vivien az ELTE Bölcsészkarán végzett film szakon. Kedvence a midcult, illetve a történelmi és gengszterfilmek, valamint sorozatok széles skálája. 2017 óta tagja a Filmtekercs csapatának.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A sorozatok lényege, hogy nincs meghatározott végük… Ezzel vitatkoznánk!

A 2010-es évektől folyamatosan nő a televíziós és streaming sorozatok száma, köztük pedig az előre meghatározott véggel rendelkező egyévados szériák, vagyis a minisorozatok is egyre nagyobb hangsúlyt kapnak. Nem tudod mi a különbség antológia-, mini- és limitált széria között? Akkor ez a te videód!

A VLOGtekercs stábja ebben a hónapban a minisorozatok formai jegyeit és történelmét járja körbe. Számos ismert és kevésbé ismert sorozatpéldával azokra a kérdésekre kerestük a választ, hogy miért éri meg a nézőnek minisorozatot nézni és milyen előnyei származhatnak az alkotónak a minisorozat formátumból.

Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor

Vágó: Énekes Gábor

Főcím: Gyenes Dániel

Projektvezető: Nagy Tibor

Producer: Molnár Kata Orsolya