Be kell vallanom, nem kellett hozzá sok idő, hogy belehabarodjak a terapeutámba. Próbáltam megszakítani a kapcsolatot, de amikor újabb év szünet után ismét visszaültem a kanapéra, rá kellett jönnöm, ez nem fellángolás, ez szerelem. A pszichológus neve Dargay András (Mácsai Pál), a rendelő pedig az HBO-n található. Terápia. Harmadszor is.
Az HBO sajtósa megerősítheti, minden alkalommal, amikor az utóbbi évben találkoztunk, eljött az a pont, amikor megkérdeztem: és jön a harmadik évad? Ilyenkor csak sejtelmesen mosolygott, én meg kapartam a falat, mikor beszélgethetek megint Dargayval. Az ilyen várakozás mindig félelemmel vegyes. A zseniális első év és a fokozhatatlan tűnő második évad után az ember azért remeg: vajon lehet-e ezt még überelni.
Lehet. Az eredetileg izraeli licensz alapján készült drámasorozat számos országban kapott saját verziót – feltett szándékom, hogy egyszer mindet végignézem –, szerencsére a magyarok se maradtak ki a sorból, hogy aztán – talán túlzás nélkül állíthatom – elkészítsék minden idők egyik legjobb hazai szériáját.
Dargay András pszichológus hétről hétre leül pácienseivel, a vásznon nem történik semmi látványos, beszélgetnek.
De ezek a beszélgetések olyan mélyek, hogy azonnal beszippantják a nézőt: mindig akad egy-két szereplő, aki mintha mi magunk lennénk, talán nem egy az egyben, de a sok-sok élethelyzetben, sztoriban előbb-utóbb magunkra ismerünk. Beszélgetés még sosem volt ennyire izgalmas, ennyire feszült. Bár az alkotók már a korábbi évadokban is eltértek itt-ott az eredeti történettől, idén sokkal bátrabban hoztak be magyar témákat. Talán pont ez az oka, hogy az első hét után azt kell mondjam, minden esélyünk megvan rá, hogy a befejező évad igazi koronaként a legjobb is legyen a három közül.
Hogy mi az, amitől még magyarabb lehet a Terápia? Hát igen, nem éppen optimizmusunkról vagyunk híresek. A harmadik kör egy sokkal borongósabb, még az eddigieknél is szomorúbb hangvétellel nyit, és rögtön a mély vízbe hajít minket. Hétfőn egy gyilkossággal vádolt fiatal, Zsolt (Vilmányi Benett), kedden a kényszerbeteg Krisztina (Schell Judit), szerdán a gyerekei által Erdélyből Budapestre citált József (Czintos József), csütörtökön a rákbeteg nővérét ápoló színésznő, Edit (Udvaros Dorottya) lesznek Dargay páciensei, míg pénteken a hóhért akasztják – ezúttal Adél (Balsai Mónika) próbálja megfejteni a doktor úr titkait. Az ülések témái idén egyik gyomrost viszik be a másik után: betegség, családon belüli erőszak, önállóság és függőség, siker és öregedés –
ha eddig csak a felszínt kapargattuk volna, most már tényleg itt a mélylélektan.
A magyar színházakban edzett színészeinket gyakran éri a vád, hogy életidegen, színpadias a játékuk – az HBO produkciókban azonban rendszerint lefejtődnek a rossz szokások, és parádés alakítások bontakoznak ki a szemünk láttára. Az idei pácienscsapat talán még erősebb, mint bármelyik eddigi – bár Szamosi Zsófia és Nagy Zsolt egyszerűen máig felejthetetlenek voltak –, nehéz kiemeljem bármelyiküket, mindenki a helyén van. Enyedi Ildikó és Grigor Attila értő irányítása mellett talán nem is csoda, hogy az egész gárda lubickol.
Ha valakiről szót kell mégis ejtenünk, az Mácsai. A színész nemcsak, hogy imádnivaló Dargay szerepében, hanem maga Dargay. Zseniális, ahogy, mint egy érett hagyma magát, sok-sok héjjal vértezi fel karakterét, és egyszerre mutatja felnőtt és bölcs, majd infantilis és hisztis oldalát. A színészi játék, de az írók érdeme ez egyaránt: a sok-sok papírízű, néhány jellegzetes vonással felrajzolt figura mellett Dargay hús és vér alak, aki – ahogyan mi is – aszerint változtatja az arcát, amilyen közegbe, amilyen társaságba kerül: hol a távolságtartó terapeuta, hol a férfi szerepben fürdőző barát, hol a türelmetlen beteg. Sok-sok arc és sok-sok visszatükröződés – terapeuta és páciensek. Most egy kicsit mi is velük együtt gyógyulhatunk.
A Terápia harmadik, egyben befejező évada november 13-ától az HBO-n és az HBO GO-n, a korábbi évadok pedig bármikor megtekinthetőek az HBO online videótárában.
