Sorozat

A drága szappan is csak szappan – Riviera (évadkritika)

Ha az Oscar-díjas Neil Jordan (Byzantium) és a Booker-díjas John Banville közös munkába kezd egy meglehetősen decens színészgárdával a Riviéra hamisan csillogó világában, akkor az ember joggal gondolhatná, hogy túl nagy baj nem történhet. Nos, tévedni emberi dolog.

Côte d’Azur. Turistaparadicsom és a kultúra fellegvára, pazar villákkal és lenyűgöző kikötőkkel. Persze ahol a fákon is pénz terem, ott felüti a fejét a gaz is. A bankárok, iparmágnások és más milliárdos műkedvelők közé pillanatok alatt beékelődnek a hamiskártyások, az adócsalók és a mindenre elszánt maffiózók. Nem mondanám, hogy ideális állapot, de a filmeseknek és más történetszövőknek nagyon jó alap lehet, mint ahogy ezt már oly sokszor be is bizonyították, pedig hátrányos helyzetből indultak.

Az egyszerű nézőnek alapvetően nehezebb belehelyezkedni egy olyan világba, ahol 8000 euróba kerül egy üveg bor, a szereplők legnagyobb problémája pedig hogy Picasso vagy Monet lógjon-e a nappali falán.

Alfred Hitchcock például nagyon szépen megoldotta a kérdést, a szintén ebben a miliőben játszódó Fogjunk tolvajt! nem a temérdek pénzre, hanem az eleganciára és a könnyelműségre fókuszál, ügyesen közvetítve az itt minden mindegy attitűdöt. Ez egy tapasztalt és tehetséges párosnak, mint Jordan és Banville sem jelenthetett volna problémát, különösen hogy még egy érdekes alapszituációt is sikerült kitalálniuk:

Constantine Clios (Anthony LaPaglia) milliárdos bankár és műgyűjtő, aki egy gyönyörű reneszánsz villában él egykori műkereskedőjéből lett második feleségével, Georginával (Julia Stiles) és három gyerekével (Roxane Duran, Dimitri Leonidas és a Trónok harca szadistájából öltönyös úriemberré vedlett Iwan Rheon), míg egy este végzetes dolog nem történik. Constantine egy kétes hírű orosz „üzletember” jachtján tartózkodik, mikor egy robbanás mindenkivel végez a fedélzeten. A balesetnek látszó tragédia mögött azonban egy sokkal sötétebb ügy szálai körvonalazódnak, amelyek romba dönthetik a család egész világát.

Ez volna hát a kiindulópont, a műkincs-kereskedelem nemzetközileg szabályozatlan és ellenőrizetlen világa. Ehhez adott az angol Sky Atlantic tévécsatorna egy sorozatok tekintetében mindenképpen nagynak számító, több mint 50 millió dolláros költségvetést, amiből aztán futotta is robbanásra, helikopterekre és luxusautókra, csakhogy a mutatvány ennyiben ki is merült.

A virítsd a lóvét elve legfeljebb egy kétórás hollywoodi monstrumban működőképes, tíz órán keresztül azonban már finoman szólva is fárasztó.

Különösen úgy, hogy az első négy epizód nem sok fogódzót nyújt, csak halmozza a kérdéseket és megpróbál haute couture-nak látszani. Az ötödik epizód táján végül úgy ahogy magára talál a történet, szépen el is gördül a fináléig, de addigra már nem igazán érezni a sztori tétjét.

Nem, mert akárcsak a történet, a karakterek is túl elnagyoltak, az igazi hús-vér szereplők hiánya pedig újabb kapaszkodótól fosztja meg a nézőt. Julia Stiles (Jason Bourne) habár nem rossz, de nem elég karizmatikus ehhez a főszerephez, játéka csak a látványosabb jelenetekben hangsúlyos. A mellékszereplők terén egy fokkal jobb a helyzet, viszont a Constantine volt feleségét játszó Lena Olin (Éjféli gyors Lisszabonba), vagy az ügyben nyomozó rendőrtisztet megformáló Amr Waked (Lazacfogás Jemenben) is hiába próbálkozik, egysíkúra írt karaktereikből nem tudnak többet kihozni.  Ha nincs kivel azonosulni, ha nincs kiért igazán izgulni, csak az általános érdeklődés marad: derüljön már ki, hogy mi ez az egész, aztán felejtsük el.

Kár is keresni az okokat, hiszen egy kicsit mindenki hibás. Talán az lett volna a legjobb, ha hat epizódban mesélték volna el a történetet, úgy jóval feszesebb, de mindenképpen arányosabb felépítésű lehetett volna a Riviera. Azon persze az sem segített volna, hogy egy olyan rendező, aki olyan nagyszerű, díjnyertes filmalkotásokat tett le az asztalra, mint A kis véreskezű vagy a Síró játék, most szappanoperába illő dialógusokra kárhoztatja jobb sorsra érdemes színészeit, miközben besorol a fogd a pénzt és fuss típusú produktumok világába.

Németh Barna

Németh Barnabás a Szegedi Tudományegyetemen végzett magyar szakon, jelenleg néhány könyvkiadónál dolgozik. Szabadidejében olvas és sorozatokkal foglalkozik, díjszezon idején pedig a díjszezonnal.

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com