Mi okozza a Terápia további sikerét? A hiteles emberi karakterek? A nagyon is magyar, közben mégis univerzális történetek? Hogy minden részben magunkra ismerünk? Mácsai Pál? Az új szereplők és a régiek aránya? Talán ezek mind együtt? Második évad.
Igazi bombaként robbant 2012 őszén az izraeli licensz alapján, az amerikai HBO-n keresztül Magyarországra is megérkezett pszichológus sorozat első évada, amiről annak idején mi is írtunk, és aminek fénye szerencsére nem kopott meg az elmúlt két évben. Talán azért sem, mert a recept ugyanaz. Jót, ismertet ismeretlenre nem cserélt a stáb, illetve egy rendezővel, Nagypál Orsival bővült, és ami egyszer bejött, azt ismételte meg újabb történetekkel, újabb személyes sorsokkal, annyit talán el lehet mondani előre: kicsit több pozitív végkicsengéssel, mint az első évad utolsó hetében.
A forma tehát ugyanaz: egy terapeuta (Mácsai Pál), négy páciens és minden pénteken egy szupervízió, amikor kiderül, hogy a pszichológus is ember, neki is szüksége van segítségre mind emberileg, mind szakmailag. Az öt nap története idén is egymásba fonódik hétről hétre, hiszen mindazok a témák, amelyek a páciensekkel való beszélgetésekben előkerülnek, ugyanúgy problémái magának a terapeutának is, így valahol minden ülés alatt önmagával is meg kell küzdenie, saját problémáival is szembe kell nézni, nemcsak a másikéval.
Ez leginkább péntekenként derül ki, hiszen nemcsak páciensei, hanem saját problémáit is szupervízora (Csákányi Eszter) elé tárta a főszereplő. A színészi játék szempontjából ezek voltak a legérdekesebb napok. Mácsai, aki egész héten mások támaszát adta és maga volt a megtestesült nyugalom és megbízhatóság, péntekenként idegesítő gyerek lett, aki leáll perlekedni a pincérrel, torzan látja saját maga életét és a környezetével való kapcsolatát, néha pozitív, néha negatív irányban.
De semmi extra. Hiszen mindannyian ilyenek vagyunk, és ez magának az egész sorozatnak az előnye, legalábbis a második évadnak mindenképpen. Még hétköznapibb, hozzánk (hozzám biztosan) sokkal közelebbi témák merültek fel, amikkel a legtöbb 25 perc után jobban tudtam azonosulni. A nyugdíj előtt álló politikus apa, aki régi terhet hordoz magával, de azt hiszi, saját gyerekeinek kirepülése a gondja pánikrohamainak: Máté Gábor a Katona József Színház színésze és igazgatójaként ritkán jut kamera elé, ha mégis akkor viszont rendkívül friss tud maradni, és meghagyni az érzést a nézőnek, hogy ő itt valóban Baranyai Ferenc helyettes államtitkárt, és az ő családi problémáit látjuk. Jómagam is leginkább szüleim generációjának kérdéseit, de még szóhasználatát is felismerni véltem. A keddi páciens, Orsolya a negyvenes, jól menő ügyvédnő anyagi jómódban, de család, férj, szerető biztonság nélkül. Sokaknak már maga az alapszituáció ismerős lehet, de a mögötte húzódó családi kapcsolatok talán még több embernek.
Péterfy Bori ült már a másik kanapén is, de ez azért egy másik szerep. A szerdai szereplők ismerősök, Tamás és Petra az első évad krízisben lévő házaspárja most látszólag nem saját, hanem 11 éves, zárkózott, túlsúllyal küzdő kisfiuk problémájával érkeznek, de a hetek során azért ez sem olyan egyértelmű. Mint ahogy nem az a csütörtöki vendég, a végzős egyetemista Virág esete sem, aki szexuális túlfűtöttség miatti koncentrációhiánya okán keresi fel a pszichológust, ám kiderül, ennél komolyabb betegsége van, ennek felvállalása pedig nem olyan könnyű. Kurta Niké üdítő újdonság a magyar vásznon, ez már Mátyássy Áron Átok sorozat árban is látszott, de hangsúlyos szerepe volt Cristina Grosan Együtt és Nagypál Orsi Kispárizs című rövidfilmjében is.
A sorozat olyan gátakat tud átütni, amilyeneket a páciensek és pszichológusuk sem.
A Terápia sorozat leültetett olyan embereket is a képernyők elé, akik egyébként – ilyen vagy olyan okokból – már nemet mondtak a filmnek, különösen a magyar filmnek. A sorozat olyan gátakat tud átütni, amilyeneket a páciensek és pszichológusuk sem, hiszen mindenki felfedezi, hogy ez valójában rólunk szól.
Az eredeti izraeli sorozat (BeTipul) ugyan csak két évadot élt meg, az HBO által készített amerikai (In Treatment) viszont hármat, jogos hát a kérdés, hogy 2016 őszén is képernyők elé ültet-e mindenkit Mácsai Pál. Az első két évad szakmai és közösségsikere után meglepődnénk, ha nem így lenne.
