Sorozat

Héja-nász a vonaton – Futás

Hogyan lehet a kisiklott életek és az újrakezdés izgalmas, de már tucatszor feldolgozott témakörében újat mutatni? A Futás (Run) megoldja.

Az HBO új sorozatában az életét kétségkívül halálra unó Ruby (Merritt Wever) váratlanul SMS-t kap volt barátjától, Billytől (Domhnall Gleeson), akivel már 17 éve nem találkozott. Az üzenetben csak annyi szerepel: „Fuss!”. Egyetemen kötött paktumuk értelmében ha valamelyikük élete során bármikor ezt a szót elküldi a másiknak, aki erre ugyanezzel válaszol, a Grand Central Stationön kell találkozniuk, hogy közösen átvonatozzanak Amerikán. Ruby remegő ujjakkal ugyan, de gondolkodás nélkül pötyögi be a sorsfordító három betűt. Ezzel egy pillanat alatt hátat fordít nemcsak az aznap délutáni jógaórájának, de munkájának és családjának is; a döntéssel pedig kezdetét veszi kettejük érzelmi road movie-ja.

Nem véletlen, hogy Ruby és Billy épp egy vonaton folytatja közös útját a hosszas szünetük után. Fel -és leszállnak, vagy éppen leugranak róla, futnak utána, várnak rá, lekésik, elérik, és a vonaton belül is folyamatos mozgásban vannak, hol egymás után, hol egymás elől rohanva. A vonat pedig (ahogyan általában maga a road movie is) klasszikus, de korántsem agyonunt eszköze a bizonytalan helyzetek megoldásáig vezető folyamatok ábrázolásának, legyen szó bűntényről, személyiségfejlődésről vagy egy kapcsolat kifutásáról. Ott van többek között a Gyilkosság az Orient expresszen, A lány a vonaton, az Életvonat, az Idegenek a vonaton, a Zuhanás a szerelembe vagy a Mielőtt felkel a nap. És a Futás is erre játszik rá.

A kérdés csak az, hogy Ruby és Billy eljut-e a végállomásig, és ha igen, vajon sínen marad, vagy kisiklik alattuk a vonat.

De mi késztet két embert arra, hogy gondosan felépített életét hátrahagyva ugorjon vissza majd’ két évtizedet az időben, hogy onnan folytassa, ahol akkor abbahagyta? Mi lehet a célja egy ilyen paktumnak? Biztosíték az újrakezdés lehetőségére abban az esetben, ha elbaltáznánk az életünket? Máris nem tűnik elvetendő ötletnek egy „jobb élet-paktum” gondolata: mintha csak egy videójátékban használnánk fel a következő életünket a halál (vagy a valóságban: egy boldogtalan élet) után.

A Futás azonban egy kicsit átverés, ugyanis korántsem „csak” magánéleti válságokat boncolgat. Már kényelmesen elhelyezkednénk a befogadható mennyiségű drámával meghintett, újrakezdő romkomok kellemes, de nem kifejezetten újító atmoszférájában, hogy aztán a harmadik epizódban (annak is a végén) szembejöjjön a lengőajtó.

És ez nem is meglepő, tekintve, hogy Vicky Jones (aki egyébként írója, rendezője és producere is a sorozatnak) és Phoebe Waller-Bridge koprodukciója ritkán eredményez sablonszerű, műfajilag könnyedén behatárolható és a tömegek ízlésére apelláló alkotásokat. Ennek eredményeképpen előző közös munkájuk, a Fleabag is egy sajátos hangvételű, keserédes dramedy lett, amelyet megszórtak ugyan egy halom Emmyvel, népes rajongótáborra nem tett szert, így megmaradt rétegsorozatnak. Az alkotók a Futással kisebbet kockáztattak, hiszen a fekete humor ezúttal kevésbé hasít. Ezt kompenzálva viszont egy olyan műfaji kevercset tettek le az asztalra a Futás képében, amilyet ritkán látni. A sorozatra ugyanis

a fekete thriller-komédiától kezdve a bűnügyi dramedyn át a romantikus thrillerig nagyjából mindenféle halmozott jelzőt ráaggattak.

Persze Jonesék nem a műfajkeveréssel találták fel a spanyolviaszt, hisz ki nem él ezzel manapság. Itt sokkal inkább van szó arról, hogy különböző műfaji elemek elegye váltja egymást. Ez egyfelől kecsegtető, hiszen izgalmas vállalás tud lenni a szokatlan műfaji átcsapások alkalmazása, ugyanakkor felmerül a „sokat akar a szarka…” esete is. Össze lett keverve itt nagyjából minden (romantika, dráma, thriller, krimi, vígjáték), az összhatás viszont nem annyira ütős, mint inkább eklektikus és minőségileg is hullámzó lett.

Az első három rész képviseli a dramedy vonalat, amelyekben a két fél évődését és bizonytalanságát látjuk, viszont semmiféle fogódzót nem kapunk Ruby és Billy jellemére vonatkozóan. Ahogyan múltbéli kapcsolatukról sem, amelyek alapján megérthetnénk, mitől volt oly különleges, hogy 17 évvel, egy-két ránccal és néhány gyerekkel később gondolkodás nélkül mindent eldobva fussanak vissza abba. Egy-egy intróként szolgáló visszaemlékezés világossá teszi, hogy életük bizonyos pontjain felmerült mindkettejükben legalább egyszer a paktum gyakorlatba ültetésének gondolata; de aztán vagy nem volt merszük „Fuss!”-t üzenni, vagy ha mégis, a másik fél nem válaszolt rá.

Az ígéretes alapsztori okozta kíváncsiság (és aztán a folytatás!) megmenti a Futás első három epizódját, de a sorozat sava-borsa, azaz a thriller mivolta, amelyben viszont már van kraft, kissé későn érkezik. Egy minisorozat pedig nem biztos, hogy ezt megengedheti magának. Ettől a váltástól kezdve viszont a két főhős se veled-se nélküled típusú kapcsolata bűntársi viszonnyá változik (ami nem csak a nézők, de az egyik fél számára éppúgy meglepő fordulat…),

ez pedig egy huszárvágással változtatja meg mindazt, amit eddig a sorozattól vártunk és arról hittünk.

A Futás eleinte a két fél személyes, magánéleti indítékait helyezi középpontba, így azt gondolnánk, azon kell izgulnunk, vajon Ruby és Billy talán sorsfordító kiruccanása végén újra egymásra talál-e. De hirtelen egészen más felhangot kap a Futás, amint a szerelmi dráma bűnügyi történetté alakul.

https://www.youtube.com/watch?v=x9gnW8TAP2U

A romkomból thrillerbe átcsapás indokolttá teszi, hogy Ruby és Billy jellemrajza, kettejük közös múltja háttérben maradjon, és csak egy-egy sejtetés erejéig pillantsunk bele egykori kapcsolatukba. Úgy tűnik ugyanis, hogy újbóli találkozásuk oka inkább keresendő sötét és bűnterhes titkokban, mintsem a rózsaszín ködben az újrakezdés édes és izgalmas lehetőségéről.

A Futás első öt epizódja tehát hullámzó tendenciát mutat: az alapsztori ígéretes, majd a felvezetés kissé csalódás, hogy aztán műfaji meglepetéssel szolgáljon, amiben viszont már gond nélkül lubickol.

A sorozat 2020. április 12-től látható az HBO GO-n.

Avatar

Németh Míra

Németh Míra 2019-ben csatlakozott a Filmtekercs csapatához. Miután látta az Amélie csodálatos élete című filmet, 12 évesen döntött úgy, hogy filmekkel akar foglalkozni. Azóta „mindenevő”: szerzői filmeket, blockbustereket, dokumentumfilmeket egyaránt szívesen fogyaszt, különösen kedveli a sajátos rendezői szemléletet, az abszurd humort és a társadalomkritikát a filmekben.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A sorozatok lényege, hogy nincs meghatározott végük… Ezzel vitatkoznánk!

A 2010-es évektől folyamatosan nő a televíziós és streaming sorozatok száma, köztük pedig az előre meghatározott véggel rendelkező egyévados szériák, vagyis a minisorozatok is egyre nagyobb hangsúlyt kapnak. Nem tudod mi a különbség antológia-, mini- és limitált széria között? Akkor ez a te videód!

A VLOGtekercs stábja ebben a hónapban a minisorozatok formai jegyeit és történelmét járja körbe. Számos ismert és kevésbé ismert sorozatpéldával azokra a kérdésekre kerestük a választ, hogy miért éri meg a nézőnek minisorozatot nézni és milyen előnyei származhatnak az alkotónak a minisorozat formátumból.

Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor

Vágó: Énekes Gábor

Főcím: Gyenes Dániel

Projektvezető: Nagy Tibor

Producer: Molnár Kata Orsolya