Sorozat

Drew Barrymore zombiként továbbra is ennivaló – Santa Clarita Diet (2. évad)

Míg a Netflix zombis vígjátéksorozata, a Santa Clarita Diet 1. évada még korántsem nyert meg, a folytatás már sokkal bizalomkeltőbb lett. Drew Barrymore továbbra is ennivaló a kertvárosi amerikai idill zombivá vált anyukájaként, az alkotás pedig végre rátalált a hangjára. Nem akar sokat mondani, de gyorsan rákapunk az ízére!

Amikor tavaly megjelent Victor Fresco (A nevem Earl, Csak egy kis para) legújabb sorozata a Netflixen, a pilot epizód után egészen belelkesedtem. Adva van egy felső középosztálybeli család: egy jól menő ingatlanirodának dolgozó pár és tinédzser lányuk. Egy nap azonban a korábban nyugodt, türelmes, illedelmes és visszafogott Sheila (Drew Barrymore) arra ébred, hogy zombivá változott. A család persze kiáll a korántsem hétköznapi változásokat átélő nő mellett, még akkor is, ha a húsellátmány cseppet bonyolultabb, mint besétálni a közeli boltba. A legelső rész ötletes, frappáns és bájos volt, Barrymore pedig hibátlan a szerepre.

Aztán az évad sajnos nem találta valahogy a helyét egészen a befejezésig sem: hullámzó dramaturgiája volt, a férjet alakító Timothy Olyphant karaktere és színészi játéka is maníros és erőltetett volt. Helyenként ugyan fel-felmerültek mélyebb gondolatok, hiszen a „mintanő” öntudatra ébredését látjuk a kis képernyőn, a készítők azonban nem mertek elég társadalomkritikusak lenni. Egy bő éve ezt írtam összegzésnek: „Izgalomban nem volt hiány, az eseti megoldások pedig humorosak és sokszor nagyon ötletesek voltak. A négy főszereplő dinamikája teljesen jól működik, a megcsillanni látszó, aztán elnyomott ideológiai réteg pedig akár még vissza is térhet új erőt véve a későbbi részekből. Kicsit precízebben kéne még bánni a hangnemmel és a groteszk zombis jelenetek besorolásával, és máris egy élvezetes, aranyos és szórakoztató élőhalottas sorozattá növi ki magát a Santa Clarita Diet.“.

Az új, második évadot látva pedig – mindamellett, hogy én is tévesen ítéltem meg a sorozat súlyát – szinte minden hibáját ki tudta javítani az alkotás.

Egyre érdekesebb a titokzatos szál, amely Sheila zombivá válását magyarázza. A szereplők még jobban összeszoktak mind színészi játék, mind a történetszálak terén. A humor, a fordulatok, a groteszk, de jól eltalált jelenetek pedig nem nyomják el a könnyedebb vagy éppen érzelmesebb részeket. Ráadásul külön öröm, hogy az első évadban megismert bizarr figurák visszatérnek nagyobb teret nyerve maguknak: személyes kedvencem Nathan Fillian ötletes visszaépítése az alkotásba.

A legfontosabb talán mindezeken felül is az, hogy a sorozat végre nem próbál meg egy mély tartalmakkal teletömött és elgondolkodtató mű lenni. Igaz, hogy én is ezt vártam és ezt a vonalat kerestem eleinte a folytatásban is, aztán egyszer csak kitisztult a kép: a Santa Clarita Diet egy tökéletesen élvezhető, kicsit komolytalan, de annál szórakoztatóbb zombis sorozat. A második évad sokkal nagyobb hangsúlyt fektet magára a történetre, ez pedig nagyon jól áll neki, hiszen lássuk be, van annyira bizarr ez a felállás, hogy bőven meg lehet vele tölteni az évadokat.

Anya egy zombi, apa próbál mindent megtenni a szerelméért, ugyanakkor ő testesíti meg leginkább a nézőt: hol őrjöng, hol fellelkesül, hol nácikat vadászik le, hol pedig egy szerb epét kutat fel égen-földön. Minden hangulati kilengése mellett is ő képviseli a racionalitást, mert ebben a helyzetben aki nem borul ki és omlik össze naponta háromszor, az nem is ember.

A történet egyébként nemcsak előre, de oldalirányba is halad szépen.

Új szálak csatlakoznak és bontakoznak ki, amelyek megadják azt a vérfrissítést, ami kell egy új évadhoz. A befejezés az első évadhoz hasonlóan itt is jócskán nyitott, a központi kérdés még mindig ott lóg mindenki feje felett a létfontosságú gyilkosságokkal egyetemben.

És bár a legjobb, ami történhetett, hogy a sorozat helyén kezdte kezelni saját magát, így is fel-felbukkannak komoly és mély morális kérdések, amelyek szépen ellensúlyozzák a fekete humorral átitatott izgalmakat. A fő kérdés egyértelműen az, hogy ki meddig menne el a családjáért? Amíg azonban az első évad félig sikeresen megpróbált társadalomkritikus lenni, úgy a második már sokkal inkább egy Született feleségek-kifigurázás. Titkok, hazugságok, eltűnő szereplők, gyilkosságok és szerelmi drámák: valljuk be, ezek kissé erőltetettnek és hiteltelennek hatnak egy drámasorozatban, de egy ironikus és frappáns zombiszériában, ahol kontextust kapnak, máris sokkal szórakoztatóbb az összkép. Az biztos, engem továbbra is megtartott a Santa Clarita Diet.

Kajdi Júlia

Kajdi Júlia

Kajdi Júlia az ELTE-n végezte el a filmes alapszakot, majd az Edinburgh-i Egyetemen a mesterszakot. 2014 óta tagja a ‘tekercsnek. Specializációja a thriller, a krimi és Alfred Hitchcock. Ő a Hírek rovat vezetője.

FM ‘tekercs Podcast

 

Hirdetés

Hirdetés

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..