Sorozat

Drew Barrymore zombiként továbbra is ennivaló – Santa Clarita Diet (2. évad)

Míg a Netflix zombis vígjátéksorozata, a Santa Clarita Diet 1. évada még korántsem nyert meg, a folytatás már sokkal bizalomkeltőbb lett. Drew Barrymore továbbra is ennivaló a kertvárosi amerikai idill zombivá vált anyukájaként, az alkotás pedig végre rátalált a hangjára. Nem akar sokat mondani, de gyorsan rákapunk az ízére!

Amikor tavaly megjelent Victor Fresco (A nevem Earl, Csak egy kis para) legújabb sorozata a Netflixen, a pilot epizód után egészen belelkesedtem. Adva van egy felső középosztálybeli család: egy jól menő ingatlanirodának dolgozó pár és tinédzser lányuk. Egy nap azonban a korábban nyugodt, türelmes, illedelmes és visszafogott Sheila (Drew Barrymore) arra ébred, hogy zombivá változott. A család persze kiáll a korántsem hétköznapi változásokat átélő nő mellett, még akkor is, ha a húsellátmány cseppet bonyolultabb, mint besétálni a közeli boltba. A legelső rész ötletes, frappáns és bájos volt, Barrymore pedig hibátlan a szerepre.

Aztán az évad sajnos nem találta valahogy a helyét egészen a befejezésig sem: hullámzó dramaturgiája volt, a férjet alakító Timothy Olyphant karaktere és színészi játéka is maníros és erőltetett volt. Helyenként ugyan fel-felmerültek mélyebb gondolatok, hiszen a „mintanő” öntudatra ébredését látjuk a kis képernyőn, a készítők azonban nem mertek elég társadalomkritikusak lenni. Egy bő éve ezt írtam összegzésnek: „Izgalomban nem volt hiány, az eseti megoldások pedig humorosak és sokszor nagyon ötletesek voltak. A négy főszereplő dinamikája teljesen jól működik, a megcsillanni látszó, aztán elnyomott ideológiai réteg pedig akár még vissza is térhet új erőt véve a későbbi részekből. Kicsit precízebben kéne még bánni a hangnemmel és a groteszk zombis jelenetek besorolásával, és máris egy élvezetes, aranyos és szórakoztató élőhalottas sorozattá növi ki magát a Santa Clarita Diet.“.

Az új, második évadot látva pedig – mindamellett, hogy én is tévesen ítéltem meg a sorozat súlyát – szinte minden hibáját ki tudta javítani az alkotás.

Egyre érdekesebb a titokzatos szál, amely Sheila zombivá válását magyarázza. A szereplők még jobban összeszoktak mind színészi játék, mind a történetszálak terén. A humor, a fordulatok, a groteszk, de jól eltalált jelenetek pedig nem nyomják el a könnyedebb vagy éppen érzelmesebb részeket. Ráadásul külön öröm, hogy az első évadban megismert bizarr figurák visszatérnek nagyobb teret nyerve maguknak: személyes kedvencem Nathan Fillian ötletes visszaépítése az alkotásba.

A legfontosabb talán mindezeken felül is az, hogy a sorozat végre nem próbál meg egy mély tartalmakkal teletömött és elgondolkodtató mű lenni. Igaz, hogy én is ezt vártam és ezt a vonalat kerestem eleinte a folytatásban is, aztán egyszer csak kitisztult a kép: a Santa Clarita Diet egy tökéletesen élvezhető, kicsit komolytalan, de annál szórakoztatóbb zombis sorozat. A második évad sokkal nagyobb hangsúlyt fektet magára a történetre, ez pedig nagyon jól áll neki, hiszen lássuk be, van annyira bizarr ez a felállás, hogy bőven meg lehet vele tölteni az évadokat.

Anya egy zombi, apa próbál mindent megtenni a szerelméért, ugyanakkor ő testesíti meg leginkább a nézőt: hol őrjöng, hol fellelkesül, hol nácikat vadászik le, hol pedig egy szerb epét kutat fel égen-földön. Minden hangulati kilengése mellett is ő képviseli a racionalitást, mert ebben a helyzetben aki nem borul ki és omlik össze naponta háromszor, az nem is ember.

A történet egyébként nemcsak előre, de oldalirányba is halad szépen.

Új szálak csatlakoznak és bontakoznak ki, amelyek megadják azt a vérfrissítést, ami kell egy új évadhoz. A befejezés az első évadhoz hasonlóan itt is jócskán nyitott, a központi kérdés még mindig ott lóg mindenki feje felett a létfontosságú gyilkosságokkal egyetemben.

És bár a legjobb, ami történhetett, hogy a sorozat helyén kezdte kezelni saját magát, így is fel-felbukkannak komoly és mély morális kérdések, amelyek szépen ellensúlyozzák a fekete humorral átitatott izgalmakat. A fő kérdés egyértelműen az, hogy ki meddig menne el a családjáért? Amíg azonban az első évad félig sikeresen megpróbált társadalomkritikus lenni, úgy a második már sokkal inkább egy Született feleségek-kifigurázás. Titkok, hazugságok, eltűnő szereplők, gyilkosságok és szerelmi drámák: valljuk be, ezek kissé erőltetettnek és hiteltelennek hatnak egy drámasorozatban, de egy ironikus és frappáns zombiszériában, ahol kontextust kapnak, máris sokkal szórakoztatóbb az összkép. Az biztos, engem továbbra is megtartott a Santa Clarita Diet.

https://www.youtube.com/watch?v=J4zP2I0PkUE

Avatar

Kajdi Júlia

Kajdi Júlia az ELTE-n végezte el a filmes alapszakot, majd az Edinburgh-i Egyetemen a mesterszakot. 2014 óta tagja a ‘tekercsnek. Specializációja a thriller, a krimi és Alfred Hitchcock. Ő a Hírek rovat vezetője.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

Kilépve a karanténból, de még annak hatása alatt elkészítettük a VLOGtekercs Romantika és nevetés listáját! 12 olyan vígjátékot és-vagy romantikus filmet listáztunk nektek, amit azoknak is látniuk kell, akiket egyébként hidegen hagy valamelyik műfaj. Az egy tucat film között van tinikomédia, animációs film, kicsit alpári, vagy éppen visszafogottabb, de egészen abszurd mozi is, hogy az egész család kedvére válogathasson. Igyekeztünk az elmúlt húsz év filmterméséből válogatni, de volt néhány klasszikus darab, amit annyira a szeretünk, hogy muszáj volt feltennünk a listára. Ráadásul arra is figyeltünk, hogy mindegyik filmet megtaláljátok valamelyik hazai streaming-szolgáltatón!

Inkább elolvasnád?

 

  • Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
  • Vágó: Nagy Tibor
  • Főcím: Gyenes Dániel
  • Projektvezető: Nagy Tibor
  • Producer: Molnár Kata Orsolya