Scarlet kisasszony és a Herceg, avagy egy magánnyomozónő kalandjai Hasfelmetsző Jack Londonjában, avagy egy újabb, minden ízében brit krimisorozat. Well indeed.
Ha valaki elolvassa a Scarlet kisasszony és a Herceg rövidke ismertetőjét – a tizenkilencedik századi Londonban egy nő próbál érvényesülni a bűnüldözés világában – két dolog biztosan eszébe jut majd. Egyfelől az, hogy mennyire könnyű a kosztümös környezet mögé bújni, hisz a viktoriánus díszletek, a nagyszerű krinolinos szoknyák és hajtűk tengerében tompábbá válik az éle, hogy
hiába a történelmi környezet, ez a történet a mának szól.
Mert hát, és ez a másik nyilvánvaló gondolat, ha jóval a női emancipációs törekvések előtti időkben egy asszonyt dobunk egy alapvetően „férfi bizniszbe”, ott biztosan nem ússzuk meg egy jó adag feminizmus nélkül. Látva a Scarlet kisasszony és a Herceg első epizódját, nagyjából be is igazolódik a gyanú, hisz tényleg ott van benne minden kellék. Egy erős, céltudatos főhősnő, aki foggal-körömmel ragaszkodik a tervhez, hogy egyedül viszi tovább megboldogult édesapja magánnyomozó irodáját. És ott van mindenki más, akik szerint
ez egy abszurd és nem nőhöz méltó ötlet.
Például Miss Scarlet (Kate Phillips – Downton Abbey, Birmingham bandája) apjának jó barátja, a csak a Herceg becenéven emlegetett William Wellington (Stuart Martin – Slow West, Jamestown), a Yard jól fésült és elegáns, ugyanakkor meglehetősen csapodár nyomozója. Vagy a szomszédságban lakó úriasszony, aki mindenáron el akarja érni, hogy pipogya fia legyen Miss Scarlet jövendőbelije.
Minden együtt van hát egy jó kis feminista dzsemborihoz, de ahogy ez öt perc alatt kiderül, úgy az is, hogy az alkotóknak abszolút nem ez volt a céljuk. És ezzel most visszakanyarodnék a saját címadásomhoz. A halott lotyó üvegszeme. Nem lesz spoiler, ez az első rész első jelenete: egy kisfiútól pénzért kapott füles okán Eliza Scarlet egy baljós hangulatú házba megy, ahol egy vérben fekvő prostituált talál – mellette a nő kiesett üvegszemével. Eliza a ruhája ujjába rejti az üvegszemet, mielőtt az igazi rendőrség kiérne. Csakhogy a „halott” felpattan és nekiesik a nőnek, hogy ellopta a szemét. Verekedés, néhány csattanós, a prosti újra elterül, mire a megtépázott Miss Scarlet távozik a helyszínről és úgy mellesleg odaszól a fülest adó fiúra: „Halott. Nem részeg. Legközelebb ellenőrizd a pulzust!”
Tökéletes kezdés, ami szépen megadja a sorozat valódi alaphangját.
Mert még ha nem is ennyire bizarr szituációk közepette, de a sorozatot alapvetően ez a játékosság és könnyedség jellemzi. Paródiának nem mondanám, de az biztos, hogy a legtöbb karaktert és szituációt mindvégig ezzel a kissé önironikus attitűddel kezeli. Vagyis inkább illeszkedik abba a sorba, mint amit mondjuk a Grantchester képvisel (amibe egyébként írt ezen széria fő alkotója, Rachael New is), mint a véresen komoly megmondófilmek táborába.
Ennek megfelelő az első epizódra választott, finoman szólva is „álszakállas” eset. És erre utal a két címszereplő közti viszony, ami inkább simlis és a szende, de semmiképpen sem a macsó bunkó kontra erős nő felállás.
Emancipáció is, meg nem is.
Vagy aranyos emancipáció, ha úgy jobban tetszik. De mindenképpen kedélyes és jópofa. A klasszikusabb angol krimi és könnyebb hangvételű kosztümös darabok kedvelői valószínűleg ezt is szeretni fogják.
A sorozat 2020. szeptember 15-től, heti rendszerességgel látható az Epic Drama műsorán.
