Sorozat

Zenés párterápia – Schmigadoon!

A musicalek varázslatosnak tűnő világa hamar horrorrá változik, ha kénytelen vagy benne élni. A Schmigadoon! elsősorban a hardcore musicalrajongókat célozza, de azok is jól szórakozhatnak rajta, akiket mindennél jobban bosszant az indokolatlan dalolászás. A kritika az első két epizód alapján íródott. 

Az Apple TV+ zenés komédiasorozata a realitás talaján nyit: két orvos szenvedélyesen induló kapcsolata az évek múltával egyre veszít erejéből, mígnem teljes válságba kerül. Melissa (Cecily Strong) úgy próbálja menteni a menthetőt, hogy ráveszi Josh-t (Keegan-Michael Key) egy  szerelmespárok újbóli egymásra találását segítő nagy túraútra. A közös kaland hosszabbnak és jóval furcsábbnak ígérkezik, mint amire számítottak, ugyanis az erdőben bandukolva egyszer csak 

egy meseszerű kisvárosba csöppennek, amit mintha a hollywoodi aranykor nagy amerikai musicaljeiről mintáztak volna.

A hagyományos amerikai értékeket képviselő lakosok századeleji divatot idéző ruhákban, festett háttér és műanyag növények előtt adják elő bemutatkozó dalukat, ami nem turistákat célzó showműsor, hanem a valóság már amennyire valóságosnak lehet nevezni egy világ elől elrejtett musicalbuborékot, amit Melissa és Josh csak akkor hagyhatnak el, ha rátaláltak az igaz szerelemre. Sajnos úgy tűnik, hogy kapcsolatuk jelenlegi állapota nem alkalmas a varázslat/átok megtöréséhez, ezért egy olyan városban ragadnak, ahol az emberek még a kukoricapudingnak is kórusdalt szentelnek.

A Schmigadoon! alkotópárosa, az animációs filmes közegből érkező Ken Daurio és Cinco Paul (Gru, A kis kedvencek titkos élete) nem a koncepció hihetőségével kívánják berántani a közönséget, hanem 

az álomgyár valaha legnépszerűbb műfajának egyszerre tisztelgő és kiparodizáló megidézésével.

Bár az utóbbi évtizedekben elvétve készülnek filmmusicalek, a hangosfilm születése után évtizedekig úgy dominálták a mozikat, mint ma a képregényfilmek. A 1930-1960-as éveket meghatározó műfajhoz nyúlt vissza a sorozat zenéjét szerző Cinco Paul, aki a legnagyobb musicalszerzők stílusából merített a Rodgers és Hammerstein (Oklahoma!, A muzsika hangja) párostól kezdve a Lerner és Loewe duón át (Brigadoon, My Fair Lady) Meredith Willsonig (The Music Man, Az elsüllyeszthetetlen Molly Brown).

Igazi utalástenger a sorozat, aminek nézése közben az idézett alapművek ismerői lelkesen gyűjtögethetik a húsvéti tojásokat. Már maga a cím is egyszerre idézi meg az Oklahoma!-t és a Brigadoont: az előbbi közege és zenéje meghatározó a sorozatban, míg az utóbbi alaptörténetét (túrázók egy múltbéli varázslatos városba csöppennek) gondolják újra az alkotók. A karaktertípusok is ismerősek lehetnek más zenés darabokról, például az Aaron Tveit által alakított rosszfiú, aki a Molnár Ferenc: Liliomja által ispirált Carousel című musical főhősére hajaz. 

A koncepció alapján úgy tűnhet, hogy a Schmigadoon! belsős poénok tárházaként teljesen kizár mindenkit, aki nem tud fejből felsorolni öt Gene Kelly vagy Judy Garland filmet.

De erről szó sincs! Azok is érteni fogják a poén lényegét, akik sosem merültek el a műfaj klasszikusaiban, és az alkotók nem akarják pusztán a kikacsintásokkal letudni a szórakoztatást. Fokozza az élvezeteket a zenei motívumok és sztorielemek felismerése, de a Schmigadoon! alapanyagismeret nélkül is működik. Ugyanakkor az is biztos, hogy akárcsak a musicalek, ez a sorozat is halálra tudja idegesíteni azokat, akik nem vevők erre a stílusra. 

Ahhoz képest, hogy tévéképernyőre készült, a Schmigadoon! kifejezetten magas produkciós értékkel bír.

Az Addams Family– és a Men In Black filmek direktora, Barry Sonnenfeld rendezte az évad mind a hat epizódját; a Sonnenfelddel és Tim Burtonnel rendszeresen együtt dolgozó Bo Welch alkotta meg a sorozat látványát; a vezető produceri székbe pedig a Saturday Night Live atyaúristene, Lorne Michaels ült. A forgatókönyvért az alkotópáros mellett csupa népszerű vígjátéksorozatokon edződött író felel: Julie Klausner (Difficult People), Kate Gersten (The Good Place), Allison Silverman (Russian Doll) és Bowen Yang (Saturday Night Live). A város lakóinak szerepét pedig olyan Broadway-sztárok öltik magukra, mint Alan Cumming, Kristin Chenoweth vagy Jane Krakowski – jelenlétük egyrészt kikacsint a amerikai színház rajongóira, másrészt biztosítja, hogy a dalok a lehető legnagyobb profizmussal legyenek előadva.

Bár az alkotók rajongása kézzelfogható, a Schmigadoon! nemcsak szeretetteljes tisztelgés, mint a Kaliforniai álom, hanem egy erőteljesen meta hangvételű paródia is. Abban a hagyományos musicalek rajongói és gyűlölői is egyetértenek, hogy mai szemmel nézve ezek az alapművek sok szempontból is meghaladottak és néha kifejezetten nevetségesek is. Ahogy a Hát nem romantikus? (Isn’t It Romantic) a romkomokra vagy a Szöktetés a pokolból (The Final Girls) a slasher horrorokra, a Schmigadoon! 

a klasszikus musicalekre szolgáltat modern kommentárt azzal, hogy főszereplőit bezárja a műfaj világába.

A második világháború utáni musicalek mára már eléggé bigottá és szexistává vált értékrendjét a dalok szövege játékosan, az azokat folyamatosan kommentáló főszereplők pedig direkt módon kritizálják. Ez a megoldás érződhetne a progresszív alkotói gondolkodásmód erőltetett fitogtatásának, de mégis működik, köszönhetően a szerelmi válságban lévő két komikus színész profizmusának. 

A Saturday Night Live jelenlegi társulatának egyik legtehetségesebb tagja, Cecily Strong végre lehetőséget kapott arra, hogy egy pár perces szkeccsnél hosszabb időre formáljon meg egy karaktert; az „okos és független nő” mentalitásával Schmigadoon városából jócskán kilógó Melissának könnyű drukkolni, még úgy is, hogy kétszer fél órában nem sokat tudunk meg róla. Remekül működnek együtt a szintén elsősorban egy szkeccsműsorból, a Key & Peele-ből ismert Keegan-Michael Key-jel, aki Josh-ként kínál azonosulási lehetőséget a hagyományos musicalek utálóinak.

A nyár elején bemutatott In the Heights, a Cannes-i filmfesztivált megnyitó Annette és a karácsonyra időzített új West Side Story alapján úgy tűnik, hogy ismét kezd divatba jönni a musical, és a sorozatokon is tetten érhető ez a szándék. A Schmigadoon! ugyan nem ér fel a Crazy Ex-Girlfriend minden létező zenés műfajra reflektáló, a meta megközelítést mély karakterfejlődéssel párosító zsenijéhez, de jóval erősebb utód a két évad után elkaszált Zoey’s Extraordinary Playlistnél. Az Apple TV+ újabb gyöngyszemmel bővítette az egyre impozánsabb sorozatkínálatát, megdobogtatva ezzel a kissé mostoha sorsú műfaj rajongóinak szívét. 

A Schmigadoon! az Apple TV+ kínálatában található meg.

Rácz Viktória

Rácz Viktória a Zsigmond Király Egyetem kommunikáció és médiatudomány szakán végzett 2017-ben és az ELTE filmtudomány mesterszakán diplomázott 2019-ben. Több portálra és nyomtatott újságba is ír kritikákat, elemzéseket. A Filmtekercs.hu szerkesztőcsapatának tagja.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés