Sorozat

Hajból szőtt birodalom – Self Made: Inspired by the Life of Madam C.J. Walker

A Netflix minisorozattal kívánt tisztelegni a világ első, önerőből milliomossá váló üzletasszonya előtt, de nem sikerült élvezhetően átadnia az egyébként lenyűgöző történetet.

„A haj minden. Azt kívánjuk bárcsak ne lenne így, hogy néhanapján másra is tudjunk gondolni, de ettől még az. A különbség jó és rossz nap között. Azt hisszük, hogy ez az erő jelképe, a termékenység szimbóluma.”Phoebe Waller-Bridge monológja a Fleabag második évadjában tökéletesen fogalmazza meg, milyen központi szerepet tölt be a nők életében a frizurájuk. Azonban míg Waller-Bridge némi iróniával ábrázolja a fodrászuktól megváltást váró fehér nőket, az afroamerikaiak esetében a haj tényleg sarkalatos kérdés, hiszen szoros összefüggésben áll a kulturális identitással. A nyugati szépségideál és a rasszista ítélkezés terhe alatt roskadozó, történelmi-politikai többletjelentést hordozó, és speciális kezelést igénylő afroamerikai női frizura fontossága többek között a Dear White People első évadában és az idei Oscar-nyertes Hair Love című animációs kisfilmben is központi szerepet kapott.

A Self Made: Inspired by the Life of Madam C.J. Walker című sorozat a gyökerekhez visszamenve meséli el az afroamerikai haj felszabadítójának történetét.

Madam C.J. Walker meghatározó alak az afroamerikai közösség és az amerikai kapitalizmus történetében is. Sarah Breedlove néven született 1867-ben egy gyapotültetvényen, frissen felszabadított szülők gyermekeként. Rendkívül nehéz körülmények között nevelkedett: kicsiként árvult el, ezután nővéréhez került, majd az erőszakos sógora elől menekült a házasságba 14 évesen. Hamar megözvegyült, így egyedül maradt kislányával, miközben ruhamosással próbált ételt tenni az asztalra. Szenvedéseihez hozzájárult a saját hajával való küzdelem is: a stressz, a rossz életkörülmények és a nem megfelelő ápolás hatására kopasz foltok jelentkeztek a fejbőrén.

Egyfajta megmentőként érkezett az életébe a feketéknek kifejlesztett hajápolószerekkel házaló Annie Malone. Sarah egy darabig eladóként dolgozott Malone-nál, majd úgy döntött, hogy saját hajnövesztő formulával áll elő. Új férjének vezetéknevét francia megszólítással keverve felvette a Madam C.J. Walker nevet, majd kialakította szépségápolási láncát, amit városról városra járva népszerűsített. Fokozatosan építette ki hajápoló-birodalmát, és nemcsak saját magát emelte fel a mosónő sorból, hanem számtalan sorstársát is: az akkoriban rendkívül alacsony bérért házimunkára befogott fekete nőknek ajánlott jól fizető munkát a szalonjaiban.

Miközben a self made man, azaz az önerőből vagyonossá váló férfi mítosza mögé nézve sokszor befolyásos és vagyonos családi hátteret találunk,

Walker tényleg a szabad versenyes kapitalizmus hősnője: a semmiből – sőt, feketeként és nőként a mínuszból – építette ki birodalmát,

és bevételeinek jelentős részét költötte a feketék diszkriminációja elleni harcra és az esélyegyenlőség megsegítésére. Kétségtelenül inspiráló a története, amit érdemes minél több emberrel megismertetni. Azonban ha valaki többet szeretne megtudni erről a nagyszerű asszonyról, jobban jár a róla szóló cikkek vagy könyvek tanulmányozásával. A Netflixes minisorozat már a címében is azt hirdeti, hogy csak „inspirálta” Madam C.J. Walker személye, és ez tényleg így van:

az egyik első női kapitalista igaz történetét nem ebből fogjuk megismerni, és sajnos mást sem kapunk tőle.

Kasi Lemmons vonzódik az úttörő fekete nők történeteihez. Ő rendezte meg a rabszolga-felszabadító Harriet Tubmanről szóló tavalyi életrajzi filmet, a Harrietet – melyért Cynthia Erivo Oscar-jelölést kapott a legjobb színésznő kategóriában –, Madam C.J. Walker karrierjét pedig már bő húsz éve szeretné elmesélni. Most lehetőséget kapott rá, de nehéz eldönteni, hogy mi volt a koncepció a négyszer negyvenöt perces minisorozat mögött. Egy valós személy életének hiteles bemutatása? Egy valós személy életének fiktív újragondolása? Egy valós személy életének hiteles bemutatása, modern hangvétellel? Mindhárom megközelítést fel lehet benne ismerni, de mindegyiknek főként a hátulütői jelennek meg benne.

Mint a legtöbb hollywoodi életrajzi filmnél, a Self Made-ben is erőteljesen csorbul a hitelesség a dramatizálás hatására. A forgatókönyv Madam C.J. Walker ükunokájának On Her Own Ground című könyve alapján készült, és alapvetően hűen meséli el az elszánt üzletasszony felemelkedésének folyamatát. A motivációk és az emberi kapcsolatok viszont már jóval nagyobb írói szabadságot élveznek – mégsem segítik a történet átélhetőségét.

Letagadni sem lehetne, hogy a Self Made készülésének célja a fekete nők emancipációjának ünneplése.

Erre teljesen ideális alany Madam C.J. Walker, de hiába tértek el a valóságtól az érzelmesebb pillanatok és az erősebb üzenetek megfogalmazása miatt, az ellenkező hatást sikerült kiváltani. Az Oscar-díjas Octavia Spencer a kisujjából rázza ki az elnyomók ellen magabiztosan fellépő figurákat, az általa alakított Madam C.J. Walker viszont mindvégig csak egy legenda váza marad. Temérdek monológot tart arról, hogy a feketék – és főként a fekete nők – felemelése miatt akar Fordéhoz és Rockefelleréhez hasonló vagyont szerezni, miközben az egyetlen ténylegesen megjelenő motivációja a legnagyobb riválisa, Addie Monroe (Carmen Ejogo) ellen táplált harag és féltékenység.

Madam C.J. Walker és Addie Monroe konfliktusának ábrázolása teljesen ellentmond a sorozat céljának, ráadásul vajmi kevés köze van a valósághoz. A karaktert egyértelműen Annie Malone ihlette, aki tényleg nagy szerepet játszott Walker elindulásában. Ám míg a sorozatban Malone a haja megmentése után nem engedi, hogy Walker a termékeit árulja – mert szerinte túl csúnya hozzá – a valóságban Walker nála kezdett eladóként, majd nagyobbat álmodva építette ki saját üzletét. (A bőrszínárnyalat-konfliktus szintén mondvacsinált, Malone-nak a valóságban ugyanolyan sötét bőre volt, mint Walkernek.)

Malone személye a tinifilmek undok népszerű lányának sztereotípiája butul a sorozatban, holott ő maga is ugyanolyan ünneplést érdemelne, mint Madam C.J. Walker. Szintén felszabadított rabszolgák gyermekeként, korai elárvulás után építette fel önerőből a márkáját. Az egészséges hajápolást hirdette és tudatosan emelte fel a neki dolgozó fekete nőket. Hasonló vagyonra tett szert, mint Walker – sőt, egyes kutatók őt tekintik az első női self made milliomosnak – és rengeteget jótékonykodott. A két nő között persze volt rivalizálás, hiszen ugyanazt a piacot próbálták meghódítani, de valójában mindketten szép profitot tudtak termelni, és Malone későbbi anyagi lecsúszását nem Walker sikere, hanem egy rossz válás és a gazdasági válság okozta.

Hogy fér bele egy nők felemelésének fontosságát percenként hirdető sorozatba, hogy egy másik példakép értékű személyt gonosz szipirtyó szerepre kényszerít a konfliktus kiélezése végett?

Külön ironikus, hogy Walker a Self Made egyik jelenetében szembesíti Addie-t azzal, hogy csak a külvilág akarja kettejük acsarkodását, és nekik egymást kéne felemelniük. Azt inkább hagyjuk is, hogy a sorozat kontextusában Walker Addie hajápoló receptjének ellopását akarja ezzel megbocsáthatóvá tenni (Malone a valóságban is vádolta ezzel riválisát), de az írók ezzel önkéntelenül is saját közhelyesen (és konkrétan szexistán) felrajzolt konfliktusaikat kritizálják. És bár teljesen adja magát, hogy a férj figuráján keresztül bemutassák a törékeny maszkulinitás jelenségét, az üzletasszony feleségét kezdetben támogató, később a kenyérkeresési szerepek változása miatt fiatal csitrik karjaiba szaladó Charles James Walker (Blair Underwood) szintén elcsépelt figura.

A fenti karakterek egysíkúságát legalább remek alakítással ellensúlyozzák megformálóik, de az teljesen érthetetlen, hogyan kaphatta Tiffany Haddish (Girls Night, Tuca és Bertie) Lelia szerepét. A 40 éves színésznő alakítja a 47 éves Spencer huszonéves lányát, ami már önmagában komolyan vehetetlen. Arról nem beszélve, hogy mennyire nem illik a nagyszájú komikusként ismert Haddish-re a Harlem-reneszánsz egyik kulcsfigurájává váló queer nő szerepe.

Ami pedig a modern elemeket illeti: egyáltalán nem gondolták végig a koncepciót, így a teljesen hagyományos és száraz életrajzi történetmesélésbe bedobott rövid fantáziajelenetek, illetve a lépten-nyomon felcsendülő mai slágerek elidegenítő hatást keltenek. Hiába akarták ezzel közelebb hozni napjainkhoz a sztorit, ahhoz, hogy ez működjön, sokkal okosabban és következetesebben kellett volna belefűzni az anakronisztikus elemeket – remek példa erre a tavalyi Dickinson, aminél működnek a párhuzamok és a felemelő üzenet sem megy a szórakoztató jelleg rovására. Az esetlen modernizálás, a sablonos konfliktusok és az unásig ismételt monológok az emancipációról összességében olyan érzést keltenek,

mintha a sorozatot egy hollywoodi stúdió (fehér férfi) marketingesei készítették volna a feminista trend meglovagolásának szándékával.

Különösen fájó, hogy egy alkotás, amit egyébként szinte csak fekete női alkotók készítettek, ennyire nem érződik autentikusnak. A négy epizódnyi játékidő egyszerre túl sok és túl kevés: hatalmasakat ugrik az időben ahhoz, hogy rendesen le lehessen követni Walker felemelkedését, de közben fárasztóak a szappanopera-viták és követhetetlen üzleti tárgyalások.

Végső soron a Self Made egyetlen dologban tud többet adni egy alapos portrécikknél. A frizurákat tervező Ting Fang Liu gondoskodott róla, hogy a sorozat tényleg ünnepelje az afroamerikai hajat. És azzal együtt a tulajdonosaik felszabadulását. A változatos és erőtől kicsattanó hajkölteményeket látva megérjük, miért érvel azzal Walker termékeladás közben, hogy „A haj jelenthet szabadságot és rabságot. A döntés a tiétek.”

Avatar

Rácz Viktória

Rácz Viktória a Zsigmond Király Egyetem kommunikáció és médiatudomány szakán végzett 2017-ben és az ELTE filmtudomány mesterszakán diplomázott 2019-ben. Jelenleg több portálra és nyomtatott újságba is ír kritikákat. A midcult elkötelezett híve, szereti a szatirikus hangvételű alkotásokat, a dialógusközpontú filmeket és Taika Waititit.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A sorozatok lényege, hogy nincs meghatározott végük… Ezzel vitatkoznánk!

A 2010-es évektől folyamatosan nő a televíziós és streaming sorozatok száma, köztük pedig az előre meghatározott véggel rendelkező egyévados szériák, vagyis a minisorozatok is egyre nagyobb hangsúlyt kapnak. Nem tudod mi a különbség antológia-, mini- és limitált széria között? Akkor ez a te videód!

A VLOGtekercs stábja ebben a hónapban a minisorozatok formai jegyeit és történelmét járja körbe. Számos ismert és kevésbé ismert sorozatpéldával azokra a kérdésekre kerestük a választ, hogy miért éri meg a nézőnek minisorozatot nézni és milyen előnyei származhatnak az alkotónak a minisorozat formátumból.

Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor

Vágó: Énekes Gábor

Főcím: Gyenes Dániel

Projektvezető: Nagy Tibor

Producer: Molnár Kata Orsolya