Sorozat

Diétás Blöff – Sexy Beast

A Sexy Beast (Szexi dög) sorozatváltozata nem feltétlenül rossz, csak fölösleges és hiányzik belőle az az energia és egyedi megközelítés, amely miatt az alapjául szolgáló film kultklasszikus lehetett.

A kritika az első három rész alapján készült.

Jonathan Glazer 2000-es kultfilmje valószínűleg a legjobb „Guy Ritchie-film, aminek semmi köze nincs Guy Ritchie-hez”. Ám nem pusztán a videoklipszerű, feszes vágásokkal operáló képi világ miatt emlékezetes. Hanem azért is, amilyen egyedien megközelíti a sokszor elmesélt „gengszter ki akar szállni, de a nem engedik”-toposzt. Álomjelenetekkel tarkított, néhol enyhén szürreális atmoszféra. A Sexy Beast egyszerre egy melankolikus dráma a boldogság végéről, arról, hogy sosem szabadulhatunk a múltunktól és egy irtó szórakoztató, dinamikus brit gengszterfilm. És persze a szenzációs színészek: Ray Winstone (Gal) karrierje legjobb, legárnyaltabb alakítását nyújtja a békés nyugdíjra vágyó, bűnözői libidóját vesztett ex-kasszafúró szerepében. Ám a show-t Ben Kingsley lopja el, akit joggal jelöltek Oscar-díjra is a kiszámíthatatlan, elementáris erővel tomboló, pszichopata Don Logan megformálásáért.

Sajnos ez az elementáris erő teljességgel hiányzik a most debütált sorozatból.

Sexy-Beast-Sarah-Green

Michael Caleo (a Vérmesék és a Maffiózók egyik legjobb poénjának az írója) Paramount+-ra készített előzménysorozatában visszatér a film összes főszereplője. Megismerjük a pitiáner bűnözőként tevékenykedő Galt (James McArdle) és Don Logant (Emun Elliott). Akik ekkor még legjobb barátok. Látjuk, hogy miként kerülnek be Teddy Bass szervezetébe (Ian McShane filmbéli szerepét a True Bloodból ismert Stephen Moyer vette át). Illetve, hogy Gal miként ismeri meg filmbéli feleségét, az ekkor még pornószínésznő Deedee-t (Sarah Greene). Csak az a baj, hogy mindez minimálisan érdekes.

Caleo sorozata persze eleve nehéz helyzetből indult.

Hiszen a Szexi dög-filmben épp az volt az izgalmas, hogy azt mutatja be, hogy mi történne azután, hogy véget ér egy hipotetikus (Guy Ritche-hez hasonló), a szakmát romantizáló brit gengszterfilm. Ha a főhősnek sikerülne megszerezni a lányt és lelépni a nagy zsákmánnyal. A filmben nagyjából minden benne van – még ha csak említés szintjén is –, ami szükséges ahhoz, hogy megértsük, hogy kik ezek a karakterek és honnan jöttek. Tulajdonképpen teljesen felesleges látnunk, hogy Gal pontosan milyen melókat végzett visszavonulása előtt. A Szexi dög előzménye szinte bármelyik hasonló témájú film lehetne. Hisz magában a filmben nem is feltétlenül a karakterek igazán emlékezetesek, hanem az a stílusbravúr, ahogy Glazier prezentálja a sztorit. Ami pedig a szereplőkben emlékezetes marad, azt az őket alakító színészek teszik hozzá.

Sexy-Beast-Emun -Elliott

Sajnos a sorozatváltozatból mind a két aspektus hiányzik. Noha néha kapunk egy-egy szó- vagy képbeli utalást a filmre, összességében teljesen hiányzik annak vad, eklektikus és egyedi atmoszférája (Glazer semmilyen formában nem vett részt a sorozat készítésében). A Sexy Beast-sorozat mind történetében, mind képi világában meglehetősen lapos és szürke. A cselekményt fölöslegesnek érződő mellékszálakkal hígítja (Gal családi problémái a balhés húgával), ami miatt az ötven perces epizódok is sokszor elnyújtottnak hatnak. A film szürreális elemei pedig szinte teljesen hiányoznak.

Tulajdonképpen a karaktereken túl nem sok minden emlékeztet Glazer rendezésére.

Ami pedig a karaktereket illeti: ugyan nagyjából jól sikerült ábrázolni, hogy milyennek lehettek bő 10 évvel a film cselekményei előtt. Az mindenképpen a sorozat mellett szól, hogy sok más „előzménytörténettel” ellentétben itt ténylegesen azt érezzük, hogy ezek a figurák még nem a film már kiforrott hősei, hanem korábbi, még formálódó egyéniségek. Csak az ember nehezen tud elvonatkoztatni a filmbéli színészektől, akiknek hatalmas karizmája mellett a sorozatos alakítások halovány másolatnak érződnek.

A legsarkalatosabb pont értelemszerűen a film legemlékezetesebb alakja, Don Logan. Ben Kingsley szerepét Emun Elliott vette át, aki ugyan szépen próbálkozik, egyszerűen nincs meg az a mindent és mindenkit letaroló jelenléte, mint filmes elődjének. Főleg akkor jön ki ez nagyon, amikor kénytelen utánozni Kingsley karakterének egy-egy manírját. Ám az ő karaktere az egyetlen, akit a sorozat megpróbál jobban árnyalni. Láthatjuk, hogy a pszichopátiája és agressziója mögött súlyos családi traumák és toxikus kapcsolatok rejlenek. Csak éppen a filmben épp a kiszámíthatatlansága, az őt övező rejtélyek adták a figura igazi erejét. Nem kell minden gonosztevőnek tragikus, meg nem értett és traumatizált figurának lennie.  

Sex-Beast-James-McArdle-Emun-Elliott

Néha az is bőven elég, hogy ha egy zseniális színész a legcifrább káromkodásokkal fagyasztja meg a levegőt anélkül, hogy tudnánk, hogy mitől lett ilyen bitang. Hiszen a filmben Don Logan a múlt legyőzhetetlen vonzásának elemi őserejeként manifesztálódott, és ennél többet nem is kéne tudunk róla. (Apropó: káromkodások, sajnos a sorozat ezen a téren is sokkal sematikusabb, és nyoma sincs azoknak az ördögi szóvirágainak). A legjobb a Stephen Moyer által alakított rideg és fenyegető Teddy Bass.

Előzményként pedig teljesen fölösleges a Sexy Beast,

hiszen (az első három rész alapján) semmi olyat nem mutat, ami érdemben mélyítené vagy más megvilágításba helyezné a látottakat. Ez alól Don Logan karakteríve lenne a kivétel, de az pedig hangulatában, megközelítésében eléggé szembe megy a film szándékaival – és nem is túl izgalmasan teszi ezt.

De azért próbáljunk csak meg elvonatkoztatni. Hiszen történetében a Sexy Beast-sorozat önmagában is megállja a helyét. Az élvezetéhez nem szükséges a film ismerete – sőt a fentiek alapján valószínűleg jobb is anélkül. Viszont az összkép így sem sokkal érdekesebb. Hiszen ha úgy tekintünk Caleo – aki rendezőként is jegyzi az első részeket – sorozatára, mint egy teljesen önálló, eredeti alkotásra, akkor is pont az fő gond vele, mint amikor a filmhez hasonlítjuk. Nincsen semmilyen markáns, egyedi stílusa és hangulata. Mind a vizualitása, mind pedig a konfliktusai fájóan egysíkúak és egyszerűek. De heist vonalon sem láthatunk eddig egyetlen egy olyan kreatív rablást sem, mint amilyen a film medencés kasszafúrása.

Önmagában nézve a Sexy Beast nem egy vállalhatatlanul rossz sorozat. Ugyan összességében fantáziátlanul, de megfelelően van felvéve. Többnyire jó színészeket mozgat, és az írása is korrekt. Még ha sokszor fölöslegesen elhúzott és lehetne sokkal, de sokkal fókuszáltabb. Erre mondja azt a szakzsargon, hogy „nézhető”. Csak az a baj, hogy elég nehezen tudnánk megindokolni, hogy valójában miért is lenne érdemes nézni. Különösen most, amikor olyan erős konkurenciákkal szemben kéne bizonyítania, mint az új Fargo vagy éppen True Detective-évad.  

Pongrácz Máté

Pongrácz Máté a Budapest Corvinus Egyetem Szociológia szakán végzett. A műfaji filmek nagy kedvelője és az elfedett, obskúrus, de értékes darabok felkutatója. A szerzői trash védnöke és Zardoz hírnöke.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!