Sorozat

Balkáni útvesztő – Siker

A szimpátia elve alapján azon dolgok, melyek egyszer kapcsolatban álltak egymással, továbbra is kapcsolatban lesznek, még akkor is, ha fizikailag távol kerülnek egymástól. Pláne így van ez, ha az egymással véletlenszerűen kapcsolatba kerülők már szabadulni sem tudnak egymástól! A különös kapcsolódások elvére épül az HBO Europe Adria régióban forgatott első sorozata: a Siker.

Az előre nem látható, látszólag ok nélküli, véletlenszerűen bekövetkező események időnként fenekestül felforgathatják a világot. A Senkiföldje háborús filmdráma Oscar-díjával már bizonyító Danis Tanovic egy ilyen véletlenül bekövetkezett eseményre alapozta most induló hatrészes minisorozatát, azt a filozofikus kérdést feszegetve mindvégig: vezethet-e szükségszerűséghez a véletlen? Az epizódok felvezetéseként labirintusban futkosó patkányokat látunk, akik intelligens állat révén az útvesztő falára is felmásznak, onnan szemrevételezik a terepet. Ez a felütés vizuális rímelés a történésekre, melyben egy küszöbre helyezett döglött patkánytetem központi szerepet játszik, de utalás a szereplők szűk és behatárolt mozgásterére, ám a szabályok furfanggal történő kijátszására is. A labirintusjelenetet követően az epizódok a balkáni város felülnézeti képével indítanak, s ahogy a kamera lassan ráereszkedik a házakra,

a nézőt mindinkább olyan érzés keríti hatalmába, mintha a pokol legsötétebb bugyraiba szállna alá. S nem is csalódik.

A Siker olyan többrétegű dráma, melyben négy ember élete egy erőszakos esemény következtében elválaszthatatlanul összefonódik. Egy markos férfi minden ok nélkül nyilvánosan megpofoz egy nőt, aki magába zuhanva, jó háziasszonyként este még leviszi az aznapi szemetet (ami azért nem akármi!). Egy kisfiával utazó férfi látja mindezt, de nem segít a nőnek, s szégyenében, hogy fia előtt bizonyítson, este igazságot akar szolgáltatni egy másik ügyben. Egy gimnazista lány azon a parkon át menekülne brutális pasija elől, ahol épp egy életében megfáradt építész sétálgat. Nos, ők négyen találkoznak össze akkor éjszaka, s válnak résztvevő-szemtanúivá egy előre nem látott, véletlenszerűen megtörtént gyilkosságnak. A történések után ijedten és zavarodottan összebeszélnek, hogy soha nem jártak arra, nem láttak semmit – s ezután mindenki fut, amerre lát.

A sorozat nem krimi, hiszen a nézők mindvégig tudják, mi történt valójában azon a rémületes éjszakán, az ügyben nyomozó rendőrnőnek azonban sehogy nem áll össze a kép, mert látszólag nincs oka a gyilkosságnak. Ez a kettősség teszi két szálon futóvá a sorozatot, melyben egyfelől az „elkövetők” lélektani vergődését követhetjük nyomon, másfelől az antipatikus nyomozónő folytonos zsákutcákba keveredését.

Olyan társadalmi-lélektani dráma ez, ahol a négy szereplőben dúló felfokozott érzelmek hatásuk alá vonják a külvilág történéseit, és lépésről-lépésre továbbmozdítják az egyre izgalmasabbá váló eseményeket. A négy karakter lassan kibomló élettörténetei önmagukban is érdekesek, és a gyilkosság miatt összefonódó sorsuk rejt meglepetéseket. A rendező végig remek ütemben csepegteti az egymásra épülő-egymást kiegészítő információkat,

így bontakozik ki lassan, mint cseppben a tenger, az egész régió politikai-gazdasági életét meghatározó, s fenyegetően egy irányba mutató szövevényes balkáni történet.

Danis Tanovic a sorozat megálmodása előtt mintha Jung szinkronicitásról vallott elvét tanulmányozta volna, mely szerint a látszólag egymástól független – akár véletlenszerűen bekövetkező – események között is létezik kapcsolat, melyet egy magasabb rendű rendező elv irányít. Ezt igazolja is a Siker mikrokörnyezetben megtörtént gyilkossága, mely egy régió makrostrukturális szinten zajló eseményszálainak felfejtéséhez vezet el végül, a szereplők véletlenszerű kapcsolódásai révén. Jung azt vallotta, hogy a véletlenek értelmesek, és továbbviszik az embereket az életútjukon. Ha másképp nem, a váratlan helyzethez való alkalmazkodás kényszere által. S valóban, miként a sorozat történetszövése során kiderül, a gyilkosság éjszakájának időszakában mind a négy szereplő élete valamiféle határhelyzetben van, és utóbb beigazolódik, hogy a véletlen emberölés olyan katalizátor szerepet játszik az életükben, ami kilendíti őket a holtpontjukból.

S hogy miért Siker a sorozat címe? Nos, mind a hat epizódban feltűnik egy Cipolla-szerű figura, napjaink divatos „életvitel tanácsadó” kóklerének prototípusa, egy „észosztó narrátor”, aki rohanó, teljesítményorientált világunkra szabva fogalmaz meg szentenciákat. Ennek lényege: a jó emberek semmire sem viszik az életben, siker helyett eredményességre kell törekedni kockázati minimumokkal, s a csúcsra csak az útban lévők eltaposásával lehet feljutni.

Egy sötét parkban véletlenszerűen összegyűlt négy ember titkos éjszakáján történtek ehhez a megszívlelendő magvas tanácshoz vezetnek el. Érdemes nézni a sorozatot, mert még az sem biztos, hogy ez így van.

Argejó Éva

Argejó Éva szociológiát és filozófiát tanult az ELTE-n, a Magyar Televízió kulturális műsorának (Múzsa) szerkesztője volt, jelenleg az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának munkatársa. Specializációja a társadalmi dráma, a sci-fi, a fantasy és a thriller.