Sorozat

Skandináv zsaruk – A híd

A híd (Bron/Broen)

broen A Koppenhágát Malmővel összekötő hídon, a képzeletbeli dán-svéd határon találnak egy holttestet. A felsőtest egy svéd politikusé, az alsó egy dán prostituálté. Izgalmas felütés, nem? Úgy tűnik, a skandinávok a tévésorozatok terén is behozták Hollywoodot.

Nem szeretem a krimisorozatokat. Nem nézem a Gyilkos elméket, se a CSI-t. De most itt A híd! Ez a dán-svéd koprodukcióban készült széria az első két perc után annyira lebilincselt, hogy majdnem egy ültő helyemben néztem végig az egész évadot. A skandinávok remek mozifilmeket készítenek, de hogy a tévésorozat gyártáshoz is értenek, az A híddal bizonyosodott be.

Ami a történetet igazán különlegessé teszi, az a két főhősünk, a svéd nyomozónő, Saga Norén (Sofia Helin) és dán partnere, Martin Rohde (Kim Bodnia), akik országaik képviseletében összefognak a gyilkosság felderítésére. Sagát saját munkatársai is kissé furcsának tartják, a nyomozónő ugyanis Asperger-szindrómában szenved. Analitikus gondolkodású, briliáns detektív, de ha a hétköznapi emberi kapcsolatokról, vagy a társaságban való viselkedésről van szó, teljesen elveszett. A poénokon soha nem nevet, az empátia, vagy a „kedves hazugságok” ismeretlen fogalmak a számára. Ezért lesz tökéletes partnere Martin, aki viszont vicces, mindenkivel megtalálja a hangot, és képes rugalmasan hozzáállni a törvényekhez vagy a rendőrségi szabályzathoz – persze ő sem problémamentes: három házasságából van öt gyermeke, mert ha csak ránéz egy nőre, az teherbe esik. A sorozat tehát nemcsak egy nagyszabású nyomozás története, de annak is, hogy ez a két ellentétes karakter mennyit tanul egymástól.

Saga furcsa viselkedésén túl a másik humorforrás a dán-svéd sztereotípiák kifigurázása. Svédország déli részén megértik a dánokat, a két nyelv nagyon hasonló, csak a szavak kiejtésében van különbség; erre utal, amikor Martinnak a svéd kollégák közé kerülve nagyon lassan kell beszélnie, vagy hogy Saga soha nem tudja kimondani rendesen Martin nevét. Ugyanígy a cím is: a svéd és a dán „híd” szót egyetlen „e” betű választja el egymástól (Bron–Broen). Saga egyfajta kifigurázása annak, ahogy a dánok látják a svédeket: ragaszkodnak a szabályokhoz, egy kicsit merevek és nem tudják elengedni magukat. Martin ennek az ellentéte, vagyis ahogy a svédek látják a dánokat: kicsit túl laza és sokszor nem törődik viselkedése másokra gyakorolt hatásával. A sztereotípiák mellett, a bűntetteken keresztül társadalmi látleletet is kaphatunk a két országról és problémáikról.

A kép a 2. évadból van
A kép a 2. évadból van

De azt se felejtsük el, hogy maga a sztori hihetetlenül izgalmas. A forgatókönyvíró Björn Stein jól adagolja a feszültséget, mind a tíz rész feszes tempóval pörög. Fokozatosan derül fény egyre több részletre a bűntényekkel kapcsolatban, de az írók több mellékszálat is beemelnek. Így a szereplőink magánéletéről is sok mindent megtudunk és a főszál is sokkal izgalmasabbá válik. A tizedik rész végére összeérnek a vonalak, de kanyargós út vezet odáig.

A fordulatos cselekmény következtében a történet egyszerű nyomozós krimiből igazi thrillerré alakul. Nem egy amerikai sorozat világában mozgunk, ahol minden tökéletes (és ahol a mellékszereplőket is sikerül az utolsó pillanatban megmenteni), hanem a sötét, borongós és kőkemény dán-svéd valóságban. Szorítunk is a főszereplőinkért, mert végül mindkettőjüket, minden hibájuk ellenére – vagy pont azok miatt – a szívünkbe zárjuk. Amerikai sorozatsztár párjaikkal ellentétben az ő ruhájuk lompos, a frizurájuk kócos és gyakran karikás a szemük a fáradtságtól. A híd a thriller mellett noir jellegzetességeket is hordoz sötét hangulatával és a vétket elkövető, csapdába kerülő és bűnhődő férfi karakterével.

Ki kell még emelni a sorozat lenyűgöző képi világát. Az operatőrök (Jørgen Johansson, Olof Johnson, Ari Willey) a történet hangulatához illő látványvilágot teremtettek: minden szürke és barna a szereplők ruháján át a lehangoló gyárépületekig. Nagyon jól kihasználják a térmélységet, és mivel szinte az összes fontos épületnek üvegfalai vannak, gyakran játszanak el a tükröződéssel is. Aki járt már Dániában vagy Svédországban, az intróban felismerhet egy-két turistalátványosságot, mint a koppenhágai Kis Hableányt, vagy Malmö fehér csavaros épületét és persze rengeteg gyönyörű képet láthatunk a címadó Øresund hídról is. A borús hangulatot tovább fokozza a minden rész elején felhangzó zene: egy melankolikus, szomorú dallam a Choir of Young Believerstől.

A Sagát játszó színésznő, Sofia Helin így vélekedett a sorozat népszerűségének lehetséges okáról: „Nem tudom rá a választ. Lehet, más iskolába jártunk, mármint máshogy tanultuk a színészetet. Ha megnézünk egy hollywoodi produkciót, minden tökéletes benne. Minden a helyén van, minden helyszín pont úgy néz ki, ahogy annak kell, minden színész pont olyan vonzó, ahogy azt egy mesekönyvben elképzeljük. Nálunk nem ez számít, hanem a realizmus, és ezek szerint erre nemcsak északon, de a világ többi részén is van igény.” Szerencsére úgy tűnik, Magyarországon is. 2012 nyarán a Viasat az online tévénézés népszerűsítése érdekében műsorára tűzte a sorozatot a Viasat Playen, ahol most is meg lehet nézni a feltöltött részeket (ha éppen működik az oldal). És nem csak mi figyeltünk fel A hídra: a britek és a franciák a sorozat remake-jét tervezik, az amerikaiak pedig a mexikói határra képzelték el a történet központi elemét adó bűntényt.

Ha valaki úgy dönt, hogy elkezdi nézni a sorozatot, javaslom, mondja le a következő pár napra az esti programját, mert garantáltan a laptop előtt fog ragadni!

Simor Eszter

Egyszer egy tanárom azt írta valahol, hogy „mezei kritikus” bárkiből lehet. Az ELTE média szakán tanítják a kritikaírást, utána már csak egy kis kultúra kellene a véleményalkotáshoz. Ezek szerint a média szak elvégzése után mezei kritikusnak talán már nevezhetem magam, most egy kis kultúrát igyekszem magamra szedni. Talán egyszer leszek igazi újságíró is.

Filmek: Az abszolút kedvencek nálam a dánok. Főként Lars von Trier, Anders Thomas Jensen, Susanne Bier, Lone Scherfig, de bármi, amit a dogma mozgalom követett el, vagy amiben Mads Mikkelsen szerepel. A „legek” közül Alfred Hitchcock, Stanley Kubrick és Tarr Béla. Új kedvenc Ulrich Seidl. Mostanában az emberi lélek legmélyebb bugyraiba hatoló, metafizikai kérdéseket boncolgató filmek vagy a „háromzsebkendős” melodrámák.

Add Comment

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Podcast

Hirdetés

Hirdetés