Sorozat

Céltalan lődörgés? – Snowpiercer

A TNT bombát robbantott a legújabb vállalásával, hogy rebootolja a Snowpiercer: A túlélők viadalát, méghozzá sorozat formájában. Az örökmozgó vonatba zárt lelkek drámája egy nehezen besorolható alkotás, és éppen a megragadhatatlansága miatt vált népszerűvé. A kérdés, hogy a sínpárjai nem bicsaklottak-e ki azóta. Pilotkritika.

A Földet a globális felmelegedés elleni fejlesztésekkel végül a pólus teljesen másik felébe billentették a kutatók, létrehozva a modern jégkort. Minden hó és fagy, olyannyira, hogy élni sem lehet a bolygón. Ezt a történetet adaptálta filmvászonra a legutóbbi Oscar-szezon zsenije, Bong Joon-ho. Bemutatta, hogy a titokzatos Mr. Wilford vonatmonstruma, amint a jégbe burkolt Földet szeli megállás nélkül, hasonló intenzitással igyekszik előre törni, mint a legutolsó kocsik legénységét kitevő alantas réteg.

Az interkontinentális, dél-koreai, amerikai, francia és cseh koprodukcióban készült film csupán a felszínén volt óda a globális felmelegedés és a végletes politikai döntések ellen. Valójában egy nyers, kritikus megfogalmazása a világban ősidők óta kínt okozó osztályok közötti különbségeknek. Sajátosan mutatta be, hogy mi zajlik a vonat falain és a lelkeken belül, azok között akik éheznek és akik megtagadják tőlük a létezést, olyannyira, hogy még a szerkesztőségünket is megosztotta. Nem volt tehát kis vállalás sorozatként implementálni a Snowpiercert. 

A Kocka és a Világok harca íróitól, Graeme Mansontól és Josh Friedmantől érkező sorozat nagyon hasonló síneken indítja újra a jégtörő Snowpiercert.

Hét évvel járunk a katasztrófa bekövetkezte után, a fagyba burkolózó Földet pedig szeli a tántoríthatatlan masina. Az 1001 szerelvényből álló vonat leghátuljában a csürhe foglal helyet, akik a krach idejében felszöktek a vonatra. Sokan vannak, közülük egy, Andrew Layton (Daveed Diggs) tervet szövöget, ami a lassú kivárásra épül, de annál hatékonyabb a célja: előre törni, egészen a motorig. A tervet mintegy megérezve azonban közbelép a vasút vezetősége, és kitoloncolják őt. Az egykori gyilkossági nyomozót a Vonat Hangja, Melanie Cavill (Jennifer Connelly) avatja be az ügy részleteibe. Történt ugyanis egy gyilkosság az elit körében, amely kísérteties egybeesést mutat egy korábbival. A kérdés egyszerű, Layton vagy vállalja az ügy kivizsgálását, vagy mehet vissza a farba éhezni.

A sorozat lassan építkezik, nem ront fejjel a falnak,

– egy jelenet kivételével, amiben nyers tömegként tódul át a leghátsó, nélkülöző réteg a szabadságképzet reményében. E tekintetben a Snowpiercer megfelel a trend igényeinek, hullanak a kezek és vérpettyes az alváz. Brutális képekben mutatkozik meg a remény hajtotta összefogásba feccölt humánerőforrás, amiből egy pár éves kislány is kiveszi a maga részét. Mégis a legerősebb képsor az éhező „betolakodók” letűnt vezérével kapcsolatos. Öreg Ivan sokat látott öreg, ez látszik rajta. Sanyarú sorsa volt Elválasztották őt a szeretteitől, most mégis, a tumultus közepén, hét év elteltével magányra vágyik, hogy Rahmanyinovot hallgathasson.

Mindeközben pedig egyre több információ derül ki nemcsak az ügy egész rendszere, és vele a vonatot vezető Mr. Wilford számára kétes mivoltáról, de Laytonról magáról is. Találkozunk az exével, aki azt fájlalja, férje miért nem volt képes elkerülni kapcsolati hálóján keresztül, hogy potyautasokként zakatoljanak a vonat végében. Még azt is a férfi fejéhez vágja, hogy azóta már biztosan Josie-val (Katie McGuinness) hentereg. Arról pedig még nem is beszéltem, hogy egy szép ázsiai felszolgáló milyen titkokba avatja be Melanie-t, és hogy a vonat őrei milyen hierarchikus rendszer szerint vállalják magukra a verőember szerepét.

Igen, a Snowpiercer megint egy olyan sorozat, amely nem tud betelni az egyórás játékidejével és mindenből azonnal kíván mutatni egy kicsit, aminek az a vége, hogy senkiről sem tudjuk, hogy ő pontosan kicsoda vagy micsoda, és miért ennyire fájóak az egymásnak hatásosan tálalt üzenetek.

A cselekmény lassan építkezik ugyan, elmélyítendő a drámai helyzetet, de egymás után következnek azok a tényezők, amelyek vagy egyáltalán nem érdekesek, vagy nem éppen egy bevezető epizódban lenne helyük. Csupán névvel ellátott karaktereket nézünk, akikkel történnek dolgok, eképpen pedig az epizódvégi csavar nem tud olyan hatással lenni, amilyennek tervezték. Hiszen a karakter, aki köré épült, alig ismert, a probléma pedig, amit magában hordoz, nem létező, ugyanis a bemutatott viszonyrendszerben nem jelent változást, ki is valójában a Snowpiercer vezetője.

Lecsupaszítva, a Snowpiercer az első epizódja egy nyomozás és egy rejtélyes hulla körül forog. Ez alapján pedig egy krimiként kellene aposztrofálnom, amin viszont messze túlmutat a történet a sok érdekes részletével. Hiba volna összevetni a 2013-as filmmel, de azt a konzekvenciát le kell vonni, miszerint a makrotörténetből egy mikrosztorit fabrikáltak a készítők. Nem az emberiség ökológiai és szociális rendszere kérdőjeleződik meg: a kérdés, hogy a kiontott vér kinek a kezéhez tapad. Nem állítható, hogy visszalépés az eredeti után, hiszen teljesen más szempontból közelíti meg a történetet, az viszont talán jogos elvárás lenne, hogy túlmutasson eddigi önmagán és legyen több, mint egy csokor világégés után játszódó CSI-epizód.

A sorozat a Netflixen látható.

Gyenes Dániel

Gyenes Dániel a PPKE kommunikáció szakos, filmen és újságíráson specializált hallgatója. Ha egy filmben egyszerre jelenik meg a misztikum és a társadalomkritika, nála tuti befutó.

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com