Sorozat

Mind magányosak vagyunk a magunk módján – Solos

Pazarul teljesítő szereplőgárda, magával ragadó monológok, de miért van mégis hiányérzetünk, amikor összeillesztjük a Solos különálló, magányos darabkáit?

Hét rész, mindegyikben a magányt a saját módján megélő embert ismerünk meg, aki a nem is annyira távoli jövőben él. Van, aki csak pár évvel később, más majdnem egy évszázaddal. Az emberi kapcsolatok mégsem változnak annyit, hogy ne tudjuk átérezni a helyzetüket.

A sci-fi elemek érdekes csavart adnak a történeteknek, de az igazán értékes részük, az emberi tényező változatlan.

A monodrámák és monológok szerelmeseinek igazi kincsesbánya ez az antológia, a karakterek sokszor csak mesélnek, és a szemünk előtt elevenedik meg az életük, teljesen magukkal ragadva az érzelmi hullámvasúton, amelyen utaznak a rövidke epizódokban.

Megismerhetünk egy, az időutazáson dolgozó tudóst (Anne Hathaway), aki az anyja pincéjében lakik teljesen a rögeszméjének élve. Egy kétségbeesett családapát (Anthony Mackie), aki a tökéletes hasonmásának próbálja elmondani, milyen is az ő élete, hogy alteregója átvethesse a helyét. Egy kalandvágyó idős hölgyet (Helen Mirren), aki nekivág a világűrnek, hogy megismerhesse önmagát. Egy járvány miatt évtizedekre bezárkózott nőt (Uzo Aduba), aki nem akarja elhinni, hogy ismét biztonságos lenne odakint a világ. Egy különös váróteremben unatkozó részeg nőt (Constance Wu), akiből csak úgy dől a szó. Egy hóvihar miatt az otthonában rekedt terhes nőt (Nicole Beharie), akinek a szülése nem várt fordulatot vesz. Végül az utolsó részben egy beteg öregembert (Morgan Freeman), akihez nem várt látogató (Dan Stevens) érkezik.

Egész élettörténeteket ismerünk meg, de mindig egyetlen szobába, házba vagy akár űrhajóba vagyunk zárva, ki sem lépve onnan. Igazi izolációs mesék, kicsi kamaradrámák, szinte egyszemélyes színdarabok, mert az esetek többségében vagy mesterséges intelligenciákkal, robotokkal vagy saját magukkal társalognak a szereplők. A magány igazi sokszínűségét ismerhetjük meg, van, aki kényszerből nem szabadulhat; más magától választotta ezt az utat, félelemből vagy kalandvágyból; akad, aki csak pár percre marad magára; de olyan is, aki a saját fejében esett fogságba.

Nehéz döntéseket kell meghozniuk, amelyek az egész létezésükre kihatnak, közben górcső alá veszik az emberi kapcsolataikat vagy azok hiányát.

Számot vetnek az életükkel: a kihagyott élet fájdalma, az emlékek hiánya, vágy a szeretteik közelségére soha nem volt annyira aktuálisan húsbavágó téma, mint a pandémia idején. Ha nem is a szó szoros értelmében magányosak mind, abban a pillanatban mind azok, és végtelenül sebezhetőek, szinte már belebolondulnak az egyedüllétbe.

A sorozat alapkoncepciója remekül működik – hála a bravúros szereplőválogatásnak –, a színészek magával ragadóan viszik a hátukon a saját epizódjukat. A kiemelkedőbb alakítások Helen Mirren és Anthony Mackie nevéhez fűződnek.

A részek hullámzó minősége így inkább a forgatókönyvön múlott.

Az eleinte áldásnak tűnő tömör történetek gyakran pont jókor érnek véget, de némelyiknek még idő kellett volna, hogy kiteljesedhessen. A többször Black Mirror-stílusba forduló helyzetek egyszer jól működnek, máskor mintha kicsit keveset adnának hozzá a személyes történetekhez. A popkulturális utalások inkább kizökkentenek, és kicsit erőltetettek.

Az epizódok elején feltett kérdések örök igazságokra akarnak rávezetni, a picike csavarok a végén nyugtalanító utóérzetet hagynak bennünk. Azt hihetnénk, valamilyen nagyobb perspektíva szerint halad a sorozat, mert ebbe az illúzióba ringat, de nem fut ki oda, amennyi lehetőség volt benne. Mivel két rész szorosan kapcsolódik, utána vadul keresheti a néző az összefüggéseket, a szereplők között lévő halvány kötődést, de

csak az utolsó epizódban áll össze egy nem túl kielégítő kép.

Egyedi hangulata és elmés fordulatai miatt különös utazásra invitál a Solos, ahol akaratlanul is elmélyedünk saját életünkben, miután csöndben elmélkedünk a részek végén a látottakon. Csak ne okozna az évad megtekintése olyan ürességet, amelyet nem a magány néma szomorúsága okoz, hanem a kihagyott lehetőség. Többet is elmondhatott volna a sorozat, mint azt, hogy értékelni kell a szeretteinkkel töltött pillanatokat, mert illékonyak, és nem szabad csupán a fejünkben létezni, mert odakint vár ránk a világ.

A Solos teljes évada megtalálható az Amazon kínálatában.

Szádeczky-Kardoss Klára

Szádeczky-Kardoss Klára a Corvinus Egyetem kommunikáció és médiatudomány szakán végzett. 2016-ban csatlakozott a Filmtekercs szerkesztőségéhez. Újságírói tevékenysége mellett novellákat is ír.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés