Sorozat

A rehabilitált Mocsárlény – Swamp Thing

Wes Craven 1982-ben komoly bűnt követett el a Mocsárlény ellen, amikor az általa írt és rendezett, bohózatnak is kínos azonos című filmben nevetség tárgyává tette a figurát. Az önmagát már szerencsére sokkal kevésbé komolyan vevő folytatás, A mocsárlény visszatér sem segített, hogy a szuperhős elnyerje a képregény eredetihez méltó helyét a mozgókép világában. A James Wan producer nevével fémjelezett új sorozat, a Swamp Thing – legalábbis a Len Wiseman rendezte nyitóepizód alapján – végre rehabilitálja a karaktert. Pilotkritika.

1971 júliusában a Titkok háza 92. számában egy egészen érzelmes, viktoriánus horrortörténet keretében megszületett a Mocsárlény. Az önálló történet akkora sikert aratott, hogy 1972-ben a DC szerkesztői úgy döntöttek, a félig növény, félig ember lényt behelyezik a kortárs képregények univerzumába és saját történetet adnak neki, ami aztán – kisebb-nagyobb megszakításokkal – egészen 2015-ig eredményezett újabb és újabb kalandokat.

A karakter életében a legemlékezetesebb alkotó egyértelműen Alan Moore volt,

nem véletlen, hogy a számos alteregó közül pont az övé szerepelt mind Wes Craven szégyenteljes adaptációjában, mind az új sorozatban. Mark Verheiden és Gary Dauberman írók az eredeti történet több elemét is beemelték az új sztoriba, de saját háttértörténetet készítettek, ami gyengített a moori világ misztikumán, de erősítette a horror műfajához kötődő szálakat.

A Swamp Thing alaptörténete szerint Abby Arcane (Crystal Reed) hosszú idő után tér haza Maraisba, ahol egy mocsári eredetű vírus után kutat. Itt ismerkedik meg Alec Holland (Andy Bean) tudóssal, aki Avery Sunderland (Will Patton) megbízásából végez vizsgálatokat a térségben. Amikor a férfi váratlan dolgokra bukkan, meglövik, a teste a mocsárba esik, ahol az ott élő mutagéneknek köszönhetően a Mocsárlénnyé (Derek Mears) válik.

Moore eredetije egészen izgalmasan egyensúlyozott a horror, a romantika és a misztikum között – az új sorozat most az előző kettőre fókuszál, méghozzá nagyon ügyesen. Már az első részben szépen alakul Abby és Alec között a kémia, ami pedig a horrort illeti: az Underworld-filmekkel a műfajban óriási jártasságot szerzett Len Wiseman hibátlanul szállítja nekünk azt is.

Az alkotók a CGI helyett a klasszikus maszkokra helyezték a hangsúlyt

– ami nagyon jót tett a produkciónak, szinte tapintható minden, amit látunk. Az első rész 60 perce tökéletesen ki van töltve izgalmakkal: a félelemkeltés sokkal inkább idézi a nyolcvanas évekbeli, ma már kultikusnak számító sci-fi-horrorokat, mint napjaink manipulatív filmzenéjére paráztató jumpscare-jeit.

Nagyon kíváncsi vagyok, merre viszik majd az alkotók a folytatást: Moore rendkívül gazdag alapanyagot hagyott nekünk, amiből némi kreativitással eszméletlen gazdag történetfolyamot építhető. A bitang erős pilottal magasra tették a lécet – ami azonban Wes Cravennek köszönhetően eddig nem is volt látható…

Molnár Kata Orsolya

Molnár Kata Orsolya

Molnár Kata Orsolya a Filmtekercs főszerkesztője és egyik alapítója. Geográfusként végzett, majd szabadúszóként írt. Miközben filmes diplomáján is dolgozik, saját PR ügynökségét építi. Specializációja a képregényfilm, a sci-fi és a távol-keleti filmek. kataorsolya@filmtekercs.hu

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..