Sorozat

Stand-up tragedy – Szarvasbébi

A Szarvasbébi (Baby Reindeer) egy humorista traumatörténetének krónikája: van valami vicces abban, ha valakit közel két éven keresztül követnek, napi 100 e-mail fogadja ugyanattól a személytől a levéltárában, és zaklatja a rokonait, barátait? Richard Gadd saját életéből vette az inspirációt ehhez a sötét tanmeséhez.

A stand-up egy őszinte műfaj. Legalábbis, aki jól csinálja, eljuthat vele lelkének legmélyebb tárnáiba. Nagy bátorság kell ahhoz, hogy valaki nap, mint nap kiálljon a színpadra tízek, százak, ezrek elé, és – a bukás minden kockázatával – jókedvre derítse őket. Vagy a legjobbak esetében, gondolatot ébresszen bennük valamivel kapcsolatban. Egyesek arra használják ezt a platformot, hogy megnyíljanak, kitárulkozásukkal pedig másokat is önvizsgálatra ébresszenek. Előfordul emiatt, hogy egy-egy stand-up est komédiából tragédiába fordul át, holott nem azzal a céllal ült le az egyszeri néző, hogy valami vaskos, téttel bíró, de túl mélyen személyes topikba kapjon betekintést.

Az igazán nagyok a műfajban egyszerre tudnak elgondolkodtatni és nevettetni.

Számtalan humorista a színpadon és a mozgóképekben egyaránt tökéletesítette saját performanszát, perszónáját pedig a tragédiákban megforgatva tudta egy új platformra költöztetni. Ricky Gervais az After Life című sorozatban evickélt komolyabb vizekre, szintén a Netflixen; Bo Burnham az Inside-dal ugrott fejest saját szorongásaiba; annak idején pedig Louis C.K. a Louie-ban mutatta be saját kicsinyes és sokszor nyomorult életét. Volt tehát honnan meríteni önvizsgálatban, ilyen kemény vállalás, mint a Netflix mostani premierje viszont nagyon kevés készült.

A Szarvasbébi annak révén jöhetett létre, hogy a valóság kegyetlenségét és abszurditását pszichoanalitikus igényességgel dolgozza fel. Hőse, Donny Dunn (Richard Gadd, a sorozat írójának és a valós események elszenvedőjének alakításában) megosztja a nézőkkel, milyen módon akaszkodott rá egy negyvenes, magát befolyásos ügyvédnek hazudó túlsúlyos skót asszonyság – és ami a legfontosabb: a kipécézett figura miképpen próbálta levakarni, vagy éppen maga mellett tartani zaklatóját.

Hét epizódban fejtik fel ennek a férfinak a történetét, akit egy egyszerű kedvesség vezetett bele egy majdnem két évig tartó problémába. Martha (Jessica Gunning) ugyanis sajnálni való, esetlen nőként tért be a bárba, ahol Donny dolgozott, és mindössze egy ajándék tea elég volt ahhoz, hogy újabb motivációt szerezzen: az pedig az lett, hogy magáénak tudja jótevőjét. A bisztrólátogatások később rendszeres, napi százas mennyiségű e-mail üzenetekkel, majd váratlan személyes felbukkanásokkal egészültek ki. Martha minden lehetőséget megragadott, hogy közel kerüljön a férfihoz, helyesírási hibákkal és elütésekkel teli leveleit, kellemetlen becézgetéseit (innen a Szarvasbébi cím) megtapasztalják a nézők is, akik fejében mind felgyullad a piros lámpa, mely jelzi, innen futni kell. Donny mégse teszi.

Sztereotípiának számít a női zaklató archetípusa, aki eleinte mosolygós, túlságosan kedves, majd hisztérikussá és agresszívvá válik.

Notórius hazudozó, konstans ellentmondásokban, akinek otthona pont olyan rendezetlen, mint lelki világa. Martha is kategorikusan ilyen. Tony Blair és David Cameron telefonszáma van a nyomógombos eszközében, e-mailjeinél viszont minden alkalommal érthetetlen módon szerepel, hogy „Az iPhone-omról küldve”. Az ilyen apró sejtetések után persze, elszabadul a folyamatosan belelkesedő és egyre veszélyesebbé váló, levakarhatatlan parazita. A Szarvasbébi egyik konfliktusa megoldani ezt a helyzetet, és megszabadulni a mindennapokat meghatározó kellemetlenségtől. Viszont az eset elindít egy átfogóbb folyamatot is a hősben, aki kénytelen szembenézni saját múltjával is.

Donny nem úgy cselekszik a történetben, mint egy átlagos ember. És itt nemcsak a vígjátékelemek miatt történnek furcsaságok – paraszociális kapcsolat alakul ki a zaklató és a zaklatott közt, ennek okai pedig mélyen gyökereznek, csak központi alakunk nem volt eddig hajlandó felfejteni elnyomott traumáit. Mivel Donny csapos munkája mellett egy feltörekvő stand-upos, előadásainál láthatjuk, hogy folyamatosan keresi saját hangját, mégis képtelen megtalálni. Valami már korábban megtört benne, de nem egyértelmű, hogy a világ fordult el tőle, vagy ő nem találja benne saját magát. A lelkes „rajongó” felbukkanása azonban hirtelen újból tétet rendel az életének, ráadásul Martha pozitív megerősítései akaratlanul is hatnak önbizalmára.

A Szarvasbébi többek közt azért egy izgalmas néznivaló, mert igyekszik sok szempontból megközelíteni a bántalmazás témakörét.

Nem lehet ugyanis áldozathibáztatásként felfogni azt, ha a szerző a saját abúzusában betöltött szerepét kritizálja, és teszi sokszor vicc tárgyává. Bénázik, hazudik, elhallgat, rosszul kommunikál, titkon talán vonzódik – rengeteg szempontot megismertet velünk a sorozat kreátora, Richard Gadd, hogy mi ment végbe benne abban az időben, amikor ezek az események megtörténtek vele. Brutálisan kínos jelenetekbe csap néhol a Szarvasbébi, és nemcsak a stand-upos lebőgéseket kell érteni ezek alatt, ugyanis Donny szexualitásának feltárása garantáltan okozni fog kellemetlen perceket. Már túl személyes, durva néhol – de szerencsére Richard Gadd pontosan tisztában van azzal, mikor kell humort csempészni a thrillernek is beillő alkotásba.

Vannak olyan komikusok, akik legmélyebb problémáik feltárásával váltak ismertté. Ilyen volt Hannah Gadsby, aki műsorában arról beszélt, miért hagy fel a humorista pályával, hiszen traumáin semmi vicces nincs. Kiállásával magát a stand-up műfaját kritizálta, tagadta annak felszabadító mivoltát. Richard Gadd pedig szintén így lett ismert: viháncoló színpadi karaktere egy alkalommal nem bírta tovább, és kifakadt belőle a sok elnyomott frusztráció, düh és tragédia. Ekkor találta meg saját hangját. Csak míg Hannah Gadsby szándéka szerint leszámolt a stand-uppal, majd mégis visszament humorizálni, Gadd nem a műfajt tagadta meg. Sőt, a Szarvasbébi – amely most már sorozat formájában meséli el életének legfontosabb eseményeit – a nevetés erejét is használja a feldolgozáshoz.

Mert amin az ember el tud mosolyodni, azon felülkerekedik, túllép rajta.

A Szarvasbébi abszurd momentumai és dumái végső soron tényleg nem a hasfalszaggatásban érdekeltek. Richard Gadd tanítani akar, és megmutatni, hogy a gyengeség felvállalásában mennyi erő lakozik. Ő így tette túl magát saját megpróbáltatásain, amelynek fontos része volt az önvizsgálat és -kritika. Martha bár tipikus antagonista, a szerző nem mond felette ítéletet: innen lehet tudni, hogy ez már tényleg nem határozza meg a mindennapjait, és nincsenek miatta álmatlan éjszakái. Már egy szabad emberként tud élni, aki a tragédiából komédiát formál.

A Szarvasbébi a Netflixen érhető el.

Szécsényi Dániel

Szécsényi Dániel 2017-ben csatlakozott a Filmtekercs szerkesztőségéhez, 2018 és 2022 között szerkesztőként segítette a lap mindennapi működését. Bár celluloid-mindenevő, kedvencei a morális kérdéseket feszegető filmek, a kamaradarabok, az igényes blockbusterek, emellett szenvedélyes katasztrófaturista is, így nincs olyan egy-kétpontos film, amely ne keltené fel az érdeklődését.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com