Egy tehetséges amerikai komikus fejében megszületik élete sorozata. Több országos tévécsatorna esti showműsorának házigazdáját látja el frappáns beszólásokkal, az HBO az ő életéről forgatta első többkamerás sitcomját, nem utolsósorban pedig népszerű stand-up comedy előadó, így az országos csatornák sorra ajánlották fel idősávjukat Louis C.K. (magyar származása révén eredetileg Székely Lajos) ötletének megvalósítására. Akármilyen kecsegtető összegekkel próbáltak bogarat ültetni Lajos fejébe, ő végül az FX kábelcsatorna szerény ajánlatát fogadta el. Hogy miért? Teljes egészében ő határozhatja meg a költségvetést, s még a forgatókönyvet sem kell elfogadtatnia a forgatás előtt. A Louie harmadik évadában jár, egyszemélyes íróját, rendezőjét és főszereplőjét (eleinte vágóját is) már hat Emmy-jelöléssel kitüntették, ebből egyet a forgatókönyvért díjra is váltott. Mi ez, ha nem sikersztori?
Louie nemrég elvált, kétgyermekes családapa, akinek valahogy fel kell dolgoznia újdonsült helyzetét. Fellépésekre jár, reménytelennek tűnő, egyéjszakás randevúkat próbál tető alá hozni, és ami a legfontosabb, jó példát szeretne mutatni két kislányának. Igénytelen, nemtörődöm, gyáva ember, aki egy hosszú ideje tartó kapcsolatból kilépve születik újjá. Szerinte a válást jó hírként kell felfogni, hiszen az ember csak rossz kapcsolatban dönt úgy, hogy kilép belőle, így a helyzet csak javulhat.
Viszont hiába a pozitív felfogás, élete egyáltalán nem irigylésre méltó. Néha kényelmetlen, néha inkább szomorú jelenetekbe bonyolódik, amiket a szituációk enyhe abszurditása tesz komikussá. Nincs szükség minden mondat végén csattanó, fergeteges poénra vagy kínosan sokszor ismétlődő gépi alánevetésre: egy középkorú férfi önállóvá válását követjük nyomon mindenféle nézői elvárás nélkül. Hiányzik a jól megszokott dramaturgiai keret és felépítés, ami kiszámíthatatlanná teszi az epizódok cselekményét. Általában két rövidebb, összefüggés nélküli történet követi egymást, a Comedy Cellar nevű klubban előadott komikus fellépésekből vett részletekkel kiegészítve. E töltelékelemek arra szolgálnak, hogy a gyakran lehangoló vagy elgondolkodtató eseményeket ellensúlyozzák, s ne hagyják, hogy a sorozat egy másik műfaji kategóriába kerüljön.
Hiába a nevettetés Louie kenyere, rengeteg megosztanivaló tapasztalat, gondolat és érzés van benne, amelyeket a stand-up mint műfaj képtelen kifejezni. A cselekmény többnyire olyan elemekből építkezik, amelyek minden bizonnyal megestek vele vagy közel volt ahhoz, hogy átélje őket. Ekképpen a sorozat végig életszagú és emberközeli, hiába egy fikcionalizált énjét alakítja benne. Nem tudjuk, mikor színészkedik, és mikor éli át újra forgatókönyvben rögzített emlékeit. Antihős figurát alakít, aki esendősége és egyszerűsége révén éri el nézőinek szimpátiáját. Olyan gondolatokat mond ki, amelyek sok emberben titkon megbújhatnak, csupán nem merik felvállalni őket. Tabutémákkal játszadozik, nem fél rámutatni az emberek kétszínűségére, a társadalom képmutatására, de a saját hibáit is gond nélkül kifigurázza. Bátor és egyben gyáva ember, ahogy éppen mi is: nem sorolható egyetlen archetípusba sem.
Egyetlen főszereplőként természetesen ő viszi a hátán a show-t, de mindenképp érdemes megemlíteni a sorozat fényét emelő nagynevű vendégszereplőket is. Olyan hírességek tűnnek fel egy-egy epizódra, mint Robin Williams, David Lynch, Ricky Gervais, Melissa Leo, Susan Sarandon vagy Pamela Adlon, de a sort még lehetne folytatni további kiváló egyéniségekkel. Louie (mint készítő) profin dolgozik, pontosan tudja, merre akarja terelni művét. Például a harmadik évad végére hősének hatalmas lehetőséget adott három epizódban (versenyezhetett David Letterman házigazda-szerepéért), amelyben megmutatkozott a komikus minden erénye és hibája, s olyan egyórás, összeszedett sztorit írt köré, amely némi átalakítással akár egész estés függetlenfilmként is megállná a helyét.
A Lucky Louie (C.K. HBO-n sugárzott, többkamerás sitcomja) bár nem volt mentes a sablonosságtól és a színpadiasságtól, már az első rész után jelezte: nagy potenciál van a komikusban. A gyengébb mellékszereplők és (a műfajból eredően) az élő közönség reakciójának hagyott, poénok utáni idő kivonta a válás felé tendáló, négytagú család történetéből a realitást, s középszerű, szombat délutáni idősávba száműzött sorozatok sorsát húzta magára. Ezzel szemben a Louie akár új irányt is mutathat a sitcomok palettáján. A kritikusi visszajelzések mindenképp erre utalnak, a nézettség és az érdeklődés viszont nem a legmeggyőzőbb, ennek ellenére a megható, harmadik évadvégi zárás után a negyedik felvonást várhatjuk. 
