Sorozat

Hármas románc az ostromlott városban – Szingapúri szorítás

Mi sülhet ki egy ostrom alatt álló városban egy pikáns szerelmi háromszögből? A Szingapúri szorítás alapötletében egy remek történet csírája rejtőzik, de sikerült szárba szöknie a gondolatcsírának? Egyáltalán, mit takar a címben szereplő szingapúri szorítás?

1941-et írunk. Szingapúr a brit uralom alatt álló Malajzia népes városa, pezsgő élettel és kultúrával. Walter Blackett (David Morrissey), a gazdag gumimágnás hozzá akarja adni lányát a szintén jómódú és arisztokratikus Matthew Webbhez (Luke Treadaway). Ám a fiatalember szívét egy kínai származású hölgy, Vera Chiang (Elizabeth Tan) ejtette rabul. Mindeközben a csendes-óceáni térség meghódítására törő Japán nagy erőkkel készül Szingapúr elfoglalására.

J. G. Farrell díjnyertes Birodalom-trilógiájának zárókötetét Tom Vaughan és a Poldarkot is jegyző csapat vitte vászonra egy hat részes minisorozat keretében. A széria savát-borsát a kettős feszültség és a szereplők tudatlanságából fakadó suspense szolgáltatja, vagyis hogy Szingapúr lakói mennyire nem vesznek tudomást a veszélyről. Egyfelől izgulhatunk hőseink romantikus történetének alakulásáért, másfelől Szingapúr lakosságáért a közelgő japán invázió miatt. Miközben minden rész elején filmhíradókkal figyelmeztetnek minket a japán terjeszkedésre, addig hőseinknek a szerelem a legnagyobb próbatétel. A személyes sorsok és a történelem fordulatainak furcsa, sokszor brit humorral fűszerezett elegyét láthatjuk. Legalább ilyen fontos szereppel bír a hangulatteremtés, mely teljesen beleránt minket a ’40-es évek életérzésébe.

A fülbemászó swing zene, az elegáns ruhák, a teát és whiskyt kortyolgató brit előkelők mind egy letűnt, gondtalannak tűnő korszakot idéznek vissza, melyet alaposan megkavart a II. világháború pusztító vihara.

A sorozat operatőri munkájában egyértelműen a színek dominálnak, melyben a gazdag ázsiai világ színei keverednek a merevebb angol stílussal. Ez főleg ruhák esetében kirívó.

Ugyanakkor a Szingapúri szorítás nem tudja valódi feszültséggel, vagy igazi gunyoros humorral megtölteni a cselekményt, ami egy ilyen témájú alkotás esetében a valódi kitörési lehetőséget adná a többi, hasonló kosztümös romantikus darabok sorából. A történetvezetés elsősorban a Veszedelmes viszonyok forgatókönyvírójaként Oscart nyert Christopher Hampton munkáján bukik el, aki feltehetően nehezen találta meg az eredeti alapmunka súlypontjait. A szereplők játéka maníros és túlságosan színpadias és az is jól látszik, hogy a háborús jelenetekre már sokkal kevesebb összeg jutott a költségvetésből. A brit humor sem mindig áll meg a lábán a távol-keleti környezetben és a sokszor alig háromnegyed órás epizódok is vontatottnak hatnak. A sorozat visszatérő szállóigéje a „szingapúri szorítás” fogalma, mely egy kisebb rejtélyként is szolgál a néző számára. Hatalmas megfejtésre azonban nem kell számítani, de a feloldás talán mégis érdekesebb napjaink politikai történéseire vetítve.

A brit filmgyártásban 2016 óta fellendült az igény a történelmi tematikájú darabok iránt, mely jórészt az Egyesült Királyság távozásának tudható be az Európai Unióból. A Brexit nyomán a britek a történelmi filmek segítségével igyekeznek újradefiniálni a helyüket az európai kultúrkörben és a világban egyaránt. Ilyen darabnak tekinthető a Dunkirk, az Outlaw King, a Peterloo, de bizonyos értelemben akár A korona sorozat is. A Brexit nyomán kialakult bizonytalanságok és instabilitás jócskán kikezdte a brit öntudatot, mely folyamat némileg hasonló a gyarmatbirodalom szétesése nyomán kialakult helyzethez.

A Szingapúri szorítás napjainkban talán már nem csupán az 1941-es háborús konfliktusra utal, hanem arra, hogy a fagyi bizony visszanyal.

Miként a sorozatban az ifjú brit titán nem tud ellenállni a gyarmatbirodalomból származó ázsiai hölgynek, úgy az Egyesült Királyságnak most a kolóniákról származó bevándorlók adnak új identitást. Ahogy Matthew Webbnek, úgy a mai brit fiataloknak is választaniuk kell két út között: a hagyományokon és biztonságon alapuló konzervatívabb, és egy merészebb, de veszélyesebb új identitáspolitika között.

A Szingapúri szorítás sajnos sokat markol és keveset fog. A japánok szorítása kiűzte a briteket a térségből, de az alkotók szorítása nem volt elég, hogy kipréselje a maximumot az egyébként ötletes alapanyagból. A Brexit nyomán megbillent brit büszkeséget nem ez a film fogja helyreállítani.

Gueth Ádám

Gueth Ádám

Gueth Ádám 2017-ben csatlakozott a Filmtekercshez. Mióta 5-6 évesen először látta a Jurassic Parkot, vonzza a filmek világa. 2016-ban a Károli Gáspár Református Egyetem történelem szakán szerzett mesterdiplomát. Később, 2020-ban az ELTE BTK Szabadbölcsészetének filmtudomány szakirányán szerzett BA oklevelet. Főállásban dolgozik egy helyi lapnál, mellette pedig több filmes portál és blog állandó és vendégszerzője. Elsősorban a történelmi, a háborús és a science-fiction műfaj érdekli, szívesen elemzi történelmi filmek valós hátterét és igazságtartalmát. Kedvenc rendezői között találhatjuk Steven Spielberget, Ridley Scottot, Quentin Tarantinot és Stanley Kubrickot.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés